Életmód
2011-06-08 12:21:00
A mai világ új áldozatai: a kórosan barnulókAz anorexia után itt a tanorexia
Az anorexiát mindenki ismeri: aki ebben szenved, nem eszik, nincs megelégedve saját testképével. Emellett járványként terjed egy új elmezavar is: a tanorexia. A kór rabjai másként kergetik magukat életveszélybe. És a kettő közt van kapcsolat.
Az anorexia fogalmával és társadalmi szintű veszélyességével már megismerkedhettek a nyugati – jóléti – társadalmak, most azonban egy új elmezavar kórképét vázolták fel a szakemberek: pusztít a tanorexia. Pszichiáterek tanorexiás esetek halmozódását figyelték meg, a kifejezést az anorexiából és a „to tan” (barnulni) angol szóból alkották.
A pácienst kóros vágy jellemzi a barna bőr, a szolárium után. A háttérben itt is a hibás testkép áll, a betegek azt hiszik, hogy túlságosan sápadtak, s ezt a környezet elítéli, figyeli. Nem érdekli őket az ultraibolya sugárzás veszélye, csak az, hogy minél „szebbek”, barnábbak legyenek.
A betegség érdekes módon gyakrabban fordul elő anorexiásoknál, jellemzően fiatal nőknél, kényszeres betegeknél (például olyanoknál, akik precízek, rendmániásak), olyan embereknél, akiket környezetük furcsának, bolondosnak jellemez, vagy olyanoknál, akik problémahelyzetben pánikba esnek, vagy alkoholhoz, marihuánához vagy egyéb droghoz nyúlnak. Érdekes módon a szomorú lelkű, depresszós embereknél nem több a tanorexia előfordulása.
Egy német közvélemény-kutatás adatai szerint a 14 évesnél idősebb lakosság 25 százaléka volt már szoláriumban, s közel 10 százalékuk hetente vagy annál gyakrabban jár oda. A tanorexia előfordulásáról pontos adataink egyelőre nincsenek, jóllehet igen veszedelmes a túlzott szoláriumozás. 2009-ben a WHO (Világegészségügyi Szervezet) kiemelt veszélyű daganatot okozó tényezőnek minősítette az ultraibolya sugárzást és a német hatóságok még ugyanabban az évben be is tiltották a kiskorúak szoláriumoztatását. A 14 éven felüli fiatalok szoláriumozása a korai (akár 17-22 éves korban megjelenő) bőrrákos megbetegedés kialakulásának veszélyét hordozza. A tanorexia nem csak lelki betegség tehát, hanem a beteg saját magát is veszélye sodorja.
A probléma kezelése nagyon nehéz, hiszen a betegek nem látják be, hogy tevékenységük kóros, így rendszeres pszichoterápiára sem igazán foghatók. Érdekes módon ugyanők tisztában vannak a túlzott napozás veszélyeivel. A megelőzésben a környezet segíthet, ha ugyanis társaságunkban „agyonbarnult” személyeket látunk, nem megdicsérni kell őket, hanem éppen ellenkezőleg lehetőleg bőrgyógyászhoz vagy pszichológushoz küldeni. A megelőzés a bőrrák elkerülését jelentheti.
Becher Péter
|
