Ócskavas-temetők az amszterdami kanálisokból

Az amszterdami biciklizés árnyoldalai

Szmogriadók heteit éljük: nagyvárosaink fuldokolnak a dugóktól és kipufogó mérges gázoktól. A hozzáértők tervei a közösségi közlekedés bővítéséről és a kerékpáros kultúra támogatásáról szólnak. A hazai civil szervezetek például szívesen hivatkoznak az északi városok példájára, különösen Amszterdamra, mint ahol sikerült összeegyeztetni a polgárok szabad kerekezésének a jogát a nagyvárosok mindent elsöprő mobilitási igényével. Vajon oldhatná-e a kétmilliós Budapest zsúfoltságát a kerékpározás elterjesztése? Amszterdam belvárosában megnéztük a kétkerekű világ árnyasabb oldalát.

Félmillió drótszamár

Ötven útszélen parkoló autó, majd egy buszmegállónyi szünet, ahol tárolóban vagy ötven bringát zsúfoltak össze, megint egy saroknyi gépkocsi, és újabb több tucat, heringként szorongó bicikli – ez a sajátos ritmus jellemzi mindenfelé az amszterdami utcát. Kétkerekűt lakatoltak ezen kívül minden korláthoz, kandeláberhez, virágtartóhoz, akármilyen kiálló tárgyhoz, ezen kívül a kávézók, egyetemi kocsmák mellett egymásnak támasztva, vagy épp elárvultan az aszfaltra borulva hevernek itt-ott. Igaz, Amszterdamban működik többemeletes kerékpár garázs, sőt, belső ügyességi pályát rejtő kocsma is.

Amszterdamban 800 ezer lakosra 550 ezer kerékpár jut, és az irdatlan mennyiségű járgány éppolyan nyomasztóan jelenvaló, mint Pesten mondjuk a Dohány utcában a minden négyzetcentiméteren parkoló gépkocsik tömege. Persze a bicikli hasznosságát semmi kisebbítheti, hiszen kisebb, könnyebb, és ami a fő, működése nem igényel motorerőt. Ugyanakkor fémből készül, gyártásakor energiát használtak fel, a működésképtelenné vált drótszamár pedig ipari hulladék. Az Amszterdam belső részeit keresztül-kasul átszelő csatornákból évente több tonnányi biciklironcsot halásznak ki a városi hatóságok.

Négyszáz kilométer bicikliút

Amikor a kerékpáros közlekedés hegemóniája kerül szóba, Amszterdam esetében gyakran említik a rendkívül fejlett infrastruktúrát. A kiterjedt, 400 kilométernyi bicikliút-hálózat, a kerékpárosoknak kedvező szabályok és közhangulat, a sok, nekik szóló közlekedési lámpa követendő példa lehet más városok közlekedésszervezői számára. Van azonban néhány fontos adottság, ami nemcsak ésszerűvé, de kifejezetten vonzóvá teszi Amszterdamban a bringázást.

A legfontosabb talán a város szerkezete: a belső mag viszonylag kis kiterjedésű, 15 percnyi tekeréssel szinte minden elérhető. Az utak közül sok a keskeny, ezek gyakran egyirányúak, az egy sávon haladó autók mellett számbeli fölényben vannak a kerekezők és gyalogosok. A bicikliutat szintkülönbség választja el a járdától és az úttesttől egyaránt, és olyan széles, hogy két irányban közlekedő bringások is elférnek rajta. Ám a sétálónak, ha át akar menni az út túloldalára, alaposan körül kell néznie, mert szó szerint bárhonnan és bármikor ott teremhet– és ott is terem – egy kerékpáros, amikor lelép a járdáról.

A másik, ami miatt mindennapi közlekedési móddá válhatott a kerekezés, hogy a város időjárása nem túl csapadékos, és télen-nyáron temperált. Vagyis a tél ritkán kemény, a tenger közelsége miatt enyhébb, mint a kontinens belsejében. A nyár pedig nem perzselően forró – munkába tekerés után nem kell feltétlenül zuhanyozni. Vagyis a bringázás nem igényel sportfelszerelést, speciális védőruhákat: a fiatalok és idősek, a diákok és családanyák, a főnökök és beosztottak télen-nyáron a mindennapi ruhájukban ülhetnek nyeregbe, ami ugye, a mi nagyvárosainkban csak évi egy-két hétben lehetne reális.

Ezek után gondolhatná bárki, hogy Amszterdamban, a városi biciklizés európai fellegvárában igazi high-tech gépeken repesztenek, a valóság sokkal prózaibb: az utcákat uraló kerékpár-folyam túlnyomó része ütött-kopott tucatdarab. Ahogy nyűvik, leláncolják, egymásra stószolják őket, és különösen, hogy előbb-utóbb minden amszterdami bringát elkötnek, nincs is értelme drága járgányokkal arcoskodni. Persze ahol ilyen sok van belőle, a nagy számok törvénye szerint feltűnik egy-egy különleges darab: ikrek szállítására használt, jacht-kinézetű, esetleg bohókás, ezer színre festett, vagy kölcsönzőből való, jellegzetes formatervű kétkerekű.

Ilyenkor beugrik: nem hasonlóképp prózai kerékpárokon járnak a piacra a magyar vidéken élők? Sajnálatos, hogy a városi életmódban ez hihetetlenül kiment a divatból az elmúlt évtizedekben, Amszterdamig kell repülni, hogy rácsodálkozhassunk arra, ami valaha a miénk is volt.

Vashegyi András

• Cimkék:
kerékpár Amszterdam bicikli

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére