Egy élhető társadalmi modell Belgiumból

A törpök életformája trendibb, mint valaha

A falu lakói frissen mosott, fehér öltözetet viselnek, természet közeli életmódjuknak köszönhetően mindig van mit enniük, és lakóhelyük fenntartására is bőséges nyersanyagot találnak a környezetükben.

Les Schtroumpfs

Peyo (Pierre Culliford) 1958-ban hívta életre a világszerte népszerű figurákat, a törpöket. A törpök születése egy baráti ebédhez kötődik, amikor is Peyo asztaltársához fordult, hogy levese ízesítéséhez odaadja neki a sót. Ám véletlenül nem a só, hanem a schtroumpf szót ejtette ki száján. A társaságban élénk derültséget okozott, így az étkezés közben többször is tréfálkoztak a szóval, az ebéd végére pedig megszületett a törpök társadalmának teljes koncepciója, és a névadás is megtörtént. A leves további sorsáról nincsenek információink.

Az angol−belga családból származó művész hamarosan egy már meglévő középkori történetbe illesztette a manószerű lényeket, majd egy képregénysorozatot készített a mesékből. Népszerűségét mutatja, hogy a munkáiból 1981-ben készült rajzfilmsorozat mára 30 nyelven több mint 120 televíziós csatornán látható.

Barátság, kedvesség és segítőkészség

Minden törp egyedülálló képességekkel és tudással bír, amivel a falunak hasznos tevékenységet végez. Ügyi, a mindent megjavítani képes ezermester, Okoska, az akadékoskodó tudós, Törperős, az anyagmozgató, Susztörp, a cipész, Törpöltő, a falu szabója – mindannyian a falut vezető Törpapa bölcs irányítása alatt él az önellátó közösségben. A gazdaságos működésre jellemző, hogy pénzre egyáltalán nincs szükségük, mégis mindenki igényét ki tudják elégíteni. A barátság, a kedvesség és a segítőkészség működteti a mindennapokat; a közösség minden tagja, származásától függetlenül él ezen erényekkel.

Peyo lánya, Veronique Culliford a törpökről szólva hangsúlyozta a törpök társadalmának multikulturális, politikától és vallásoktól független alapelemeit. A belga rajzfilmesek és képregénykészítők egyik prominense arra is rámutat, hogy az 50-es évek katolikus Belgiumában az évszázados múltra visszatekintő, szigorú katolikus neveltetés a képregényekben is megjelenik: mindösszesen csak három manóleány él a faluban, elkerülve azt a látszatot, hogy itt a fiúk és a lányok nagy, közös vidámkodásáról lenne szó.

A jó szocializmus metaforája?

Peyo kísérletet tett némi politikai állásfoglalásra az egyik epizódban, amikor is a szerző Királytörp tekintélyelvű irányításának a történetét diktatúraellenes figyelmeztetésként használja. Több vita is folyt arról, vajon célja volt-e a művésznek a törpközösséget mint a szocializmus metaforáját megjeleníteni, de természetesen minden vitázó találhat a saját nézőpontja szerint sarkított ideológiai elemeket egy ilyen hangsúlyosan közösségi részvételen alapuló társadalomban.

A törpök pénz használata nélkül, a saját képességeiket ellenszolgáltatás és egyéni érdekek érvényesítése nélkül a közjó szolgálatába állítva élnek, és gyarapodnak. Aligha létezik ma olyan közösség, amely ezeket az értékeket ne tartaná kívánatosnak a mindennapjaiban.

BBC/FV

• Cimkék:
Hupikék Törpikék smurfes Peyo

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére