Nyelvtörvény és szeretethimnusz

Itt mindenkinek a szívében joggal ott van a seb, mivel úgy érzik, hogy korlátozzák anyanyelvük használatát. Keresem a választ, de csak egyetlen egyszerű gondolat forog a fejemben: jó dolog jóságosan szeretetben élni, és rossz dolog erőszakosan mások életébe beletaposni. És ez igaz úgy az egyszerű fizikai személyre, mint a népek nagy családjára is.
 

Képzeljük el, mit élt át Saul, mikor Szent István vére ott kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálemben kiloccsant. Ott állt némán a felheccelt tömegben, mely megkövezte az Egyház első vértanúját. Milyen hideg, elutasító keménység lehetett ennek az embernek a szívében? Megfellebbezhetetlen igaza tudatával, gőgösen mit élhetett át? És gondoljunk arra, hogy ugyanaz az ember mit élhetett át, mikor hosszú évek múlva, az Isten jelenlétében a tisztán látók  józanságával megírta a szeretet himnuszát. Magam elé képzelem ezt az idős, szakállas embert, ahogyan könnyeivel küzdve, pislákoló olajmécses fényében írja: „Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom...  ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok..." (1Kor 13)
 

A szeretethimnuszt író ember szívében mennyi béke, öröm, fény, melegség lehetett. Mennyivel gazdagabb ez az ember most, mint a gyűlölettől vezérelt damaszkuszi úton settenkedő Saul! Az az ember, az a közösség vagy akár nép, mely képes jót tenni együtt, az boldog, felszabadul...A harag, a gyűlölet, az erőszak viszont, mint egy nehéz málha, ránehezedik az élet útját járó személyre, népre.

A mi Urunk, Istenünk a Szentírás szerint egyetlen helyen ujjongott fel örömében. Az evangélium azt írja, hogy a mester szétküldi kettesével a hetvenkét tanítványt, és meghagyja nekik, hogy aranyat, ezüstöt ne vigyenek magukkal, de vigasztalják a szomorúakat, bátorítsák a csüggedteket, gyógyítsák a betegeket, tegyenek jót a testvéreikkel. Jézus egyedül otthon marad és imádkozik szelíden a társaiért. Aztán a tanítványok elkezdenek lassan vissza szállingózni, és felszabadult boldogsággal, egymás szavába vágva mesélik, hogy milyen sok jót tett általuk az Isten... Jézus egy darabig hallgatja, majd örömében felujjong és elkezdi áldani a Mennyei Atyát, ki kinyilatkoztatta a jóság, az örömszerzés örömét a „kicsinyeknek”!

A megváltás lényege: felszabadulni a szeretetre! Mikor Jézus látja, hogy az emberiség képes önzetlenül szeretni, jónak lenni, akkor örömében felujjong, mert látja, hogy a teremtés, a megváltás nagy műve célegyenesben van. Látja, hogy Isten legszebb vonása ott ragyog a teremtmény, az ember arcán...
 

Hiszem, hogy Krisztus nyomában járva az a dolgunk, hogy megértsük és megéreztessük egymással,  milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni, és hogy mennyire nehéz, lehúzó, fárasztó a harag, az ellenségeskedés. Egymást arra kell biztassuk, hogy mint nehéz, fölösleges batyut, engedjük el a haragot, a félelmet, a bűnt.
 

Tiszta szívvel, a szlovák nép iránti szeretetből imádkozom: Európa földjének e népe merje elengedni a törvényei közül mindazokat, melyek másokat sértenek. Imádkozom, hogy merjék egymást és a köztük élő magyar kisebbséget szeretni, elfogadni, és értéknek, Isten ajándékának tekinteni. Kisebb testvéri alázattal imádkozom, hogy Szlovákia minden lakója megtapasztalja, milyen jó dolog irgalmas szívűnek lenni, a Szeretet Istenének  útján járni.

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba testvér

Pozsony, 2o1o. október 18.

Böjte Csaba összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére