Szűcs Sándor nyolcrészes sorozata, indul

Hogyan féregtelenítsük a gondolkodásunkat?

A „testünket” az „értelmünk” határozza meg! A tetteink kiindulási pontja a gondolkodásunk, a hozzáállásunk. A betegségeink nagyobbik része pszichoszomatikus, vagyis nem szervi probléma, hanem gondolkodásbeli, érzelmi, lelki vagy kapcsolati rendellenesség következménye (ebből a szempontból ez mind ugyanaz)! A Biblia is azt tanítja, hogy ha helyes istentiszteletet akarunk bemutatni, akkor ehhez a TESTÜNKET – vagyis a tetteinket, döntéseinket, a valóságos életünket kell Istennek odaszánni – azonban ezt az ÉRTELMÜNK MEGÚJULÁSA ÁLTAL tudjuk csak megtenni!

Ez a lényeg!

Hogyan kell tehát odaszánni Istennek a testünket, az életünket?

A gondolkodásunk megújítása által!

Az életünket alapvetően a gondolkodási mintáink határozzák meg! Kutatók bebizonyították, hogy a döntéseink 90-95%-át gondolkodási mechanizmusok és minták alapján hozzuk meg. Vagyis tíz döntéshelyzetből kilencszer nem állunk meg gondos mérlegelésre, nem kérünk tanácsot, nem írjuk le az előnyöket és hátrányokat felsoroló listát, hogy ésszerűen és megfontoltan döntsünk, hanem rutinból, „gondolkodás nélkül” döntünk. Vagyis egy rögzült gondolkodási megoldás-rendszert alkalmazunk, bízva abban, hogy beválik.

Ahogy gondolkozol, olyanná válsz!

Mert a gondolataid, a gondolkodás-módod meghatározza a beállítottságodat, az érzelmi világodat, az önértékelésed, a világhoz és a kapcsolataidhoz való hozzáállásodat, a teljesítményedet – egyszóval mindent. Még az Istennel való kapcsolatodat is. Azt is bizonyították már elégszer, hogy az apakép alapvetően meghatározza az ember istenképét, akkor is, ha megtért és újonnan született keresztényről van szó, akkor is, ha csak egy vallásos témájú véleményalkotásról Istennel kapcsolatban. Egyszerűen arról van szó, hogy a gondolkodási szokásainkba beleillő részleteknek fogunk jelentőséget tulajdonítani, öntudatlanul is.

Kétféle ember van – a gondolkodási szokásait tekintve.

Az egyiknél a folyamat ez: GONDOLATOK > ÉRZÉSEK > DÖNTÉSEK > TETTEK.

Vagyis a gondolkodási mód, az „elménk” irányultsága határozza meg az érzéseinket, az érzéseink a döntéseinket, és a döntéseinkből fakadnak majd a tetteink.

A másiknál ez a képlet így néz ki: ÉRZÉSEK > DÖNTÉSEK > TETTEK.

Itt hiányzik az elme, a gondolkodás mint kiindulási pont. Ez az érzelmileg labilis ember, aki mindent a pillanatnyi érései alapján dönt el. Ez az ÉRETLEN személyiség!

Emlékszem egy gyerekkori élményemre, amikor egy óriási vihar kellős közepén bementünk a Balatonba, jó messzire a parttól, hogy ugráljunk a hullámokon. Esett az eső, viharos szél volt, villámlott – és egyszer csak bevillant, hogy a víz vezeti az áramot, a Balaton elég jelentős vízfelület, hogy vonzza azt, tehát bele fog csapni a villám a vízbe, és mi porrá égünk. És mi eszeveszett kiabálás közepette rohantunk ki a vízből. Persze pár évvel később megtanultuk, hogy ha ez meg is történik, a víz ellenállása elnyeli a villám energiáját, így nem sültünk volna meg, ha belecsap a villám a Balatonba – de mivel hiányzott az információ, ezért a sor elején az érzelmek álltak – a pánik – és ezek határozták meg a tetteinket.

Az információ azonban csak a gondolkodás egy kicsiny szelete. Egészen másképpen néz ki ez, amikor nem egy ilyen gyerekes példára gondolunk, hanem arra, hogy ha kihívással szembesülünk az életben, a munkahelyen vagy a gyülekezetben, a helyes gondolkodási minták nélkül például bepánikolhatunk, ami miatt mindenből kimaradunk, és nem növekszik sem a szakmai tudásunk, sem a tapasztalatunk. Ez pedig egyfajta lelki-szellemi stagnálásba dönt bennünket. A sor elejéről hiányzott a helyes gondolkodásmód, amely nem ijed meg a feladattól, hanem mérlegel, és ha úgy látja, hogy reálisan megvalósítható, akkor elvállalja a feladatot – akkor is, ha ez áldozatba kerül, felelősséggel jár, és esetleg a kudarc lehetőségét is magában foglalja.

Mindezek ellenére most egy olyan sorozatot szeretnék elkezdeni, ami a gondolkodó emberekre jellemző – azonban hibás, megújítást igénylő „elmét” szeretné „feljavítani”. Az olyan embert ugyanis, akit a gondolkodása irányít, megtámadhatják bizonyos férgek. Ezek olyanok, amik felemésztik a normális, reális, konstruktív és előre mutató gondolatokat, és eltorzítják a személyiséget. Ezekből aztán helytelen döntések és tettek születnek.

Egy nagyszerű előadás-sorozatot hallgattam végig dr. Tapolyai Emőkétől, és a tőle tanultak alapján szeretnék a következő másfél hétben egyfajta gondolkodás-megújító sorozatot végigvenni. Ezeket a negatív gondolkodási mintákat fogjuk áttanulmányozni, hogy a probléma felismerése után „féregtelenítsük” az értelmünket és a lelkünket, hogy okos istentiszteletként Istennek szánhassuk az életünket is végre!

Nyolc ilyen gondolat-féregről lesz szó:
- a múlt férge
- a jövő férge
- a tökéletesség férge
- nagyító féreg
- értéktelenítő féreg
- követelőző féreg
- gondolatolvasó féreg
- vádoló féreg

Biztosan lehetne ennél többet is találni, de mire végére érünk ennek a kis sorozatnak, remélhetőleg mindenkiben kifejlődik egyfajta érzékenység az ilyen ártó gondolat-férgek ellen, és már önállóan is ki tudja lakoltatni majd őket az elméjéből.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

(A szöveget szerkeszettük, a címet megváltoztattuk, az eredeti írás itt olvasható)

Az eredeti tanulmány Tapolyai Emőke pszichológustól származik.
A kutató írásai és hangzó anyagai itt érhetők el.  

Forrás: Apcsel29

Szűcs Sándor összes blogbejegyzése

• Cimkék:
gondolat féreg

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére