A lélektani-evangéliumi sorozat nyolcadik darabja

Gondolkodásunk féregtelenítése: a gondolatolvasó féreg

Talán hallottad már azt a nyuszikás viccet, amikor nyuszikának elromlik a fűnyírója (porszívója, mindegymije), és átmegy a medvéhez, hogy kölcsönkérje tőle az övét. Kilép az ajtaján, és elkezd morfondírozni: á, a medve úgyse adja ide… nem szokott az senkinek odaadni semmit… főleg nekem nem… a medve irigy kutya (medve)… nem törődik az senkivel a földön, csak magával… engem meg egyenesen utál… még a végén meg is ver… vagy végighúzza rajtam a fűnyírót… – és mire odaér a medve ajtajához, már annyira felhúzta magát, hogy csöngetés helyett csak belerúg egyet a medve ajtajába, és beordibál, hogy „nem is kell a fűnyíród, te irigy, gonosz medve…"

Persze a vicc eredetiben kicsit durvább.

De a lényege ugyanaz, amit a gondolatolvasó féreg csinál velünk nap mint nap. Tönkreteszi a kapcsolatainkat, elrontja a kedvünket, dühít, hergel – csak mert a fülünkbe suttogja azt, amit a másik GONDOL.

Nem ismerős?

Amikor kitaláljuk a másik gondolatait:
– konfliktusokban: ÉN tudom, hogy te most mire gondolsz…
– ha munkahelyen sugdolóznak, akkor tuti rólunk van szó
– úgyis tudom, hogy kiakadna, letagadná, így vagy úgy válaszolna…
– minek mondjam neki, úgyis tudom, mit fog válaszolni…

„én tudom, mit gondolt… mit válaszolna… mit tenne…”

Az egyik legdühítőbb és legigazságtalanabb magatartás annak a részéről, akit ez a féreg rág. Mert csak fordítsuk meg a szituációt: mit gondol magáról az, aki azt hiszi, hogy ismeri a gondolataimat?! Istennek képzeli magát?!

A gondolatolvasó féreg mindig a másik ellen hangol érzelmileg! Belevisz bennünket a negatív és ellenséges hangulatú képzelgések labirintusába, ahol minden rossz és romboló feltételezésnek utat engedünk, azokat elkezdjük továbbgondolni, ahelyett, hogy a racionális tényeket vennénk figyelembe! Arról a nagylelkűségről már nem is beszélve, hogy feltételezzük inkább a jót!

Amikor az ember azt képzeli – mert ez mindig önbecsapás, akkor is, ha tényleg „kitaláljuk” a másik gondolatait vagy reakcióit – szóval, amikor azt képzeli, hogy ő TUDJA, akkor valójában JOGOT FORMÁL arra, hogy a másik fejével gondolkozzon. És ez az, amire az embernek nincs joga! Mert ezzel átlépi a tisztelet határvonalát, és teljes mértékben értékteleníti és lenullázza a másikat.

Van valami, amiről a gondolatolvasó féreg nem hallott: és ez az ALÁZAT. Az alázatnak az a dimenziója, amely tiszteli és nagyra értékeli a másik embert, mint Isten egyedülálló teremtményét, akinek joga van gondolkodni, érezni, beszélni, úgy, ahogy azt ő, mint tőlünk különálló személy teheti. A gondolatolvasó féreg hihetetlenül gőgös és felsőbbrendű – de ha a gyökerét nézzük annak a pillanatnyi szóváltásnak, amiben ez a féreg megnyilvánul, akkor kiderül, hogy a mélyén a gonoszság van. Mert a gondolatolvasó féreg a másik helyett akar gondolkodni, dönteni, beszélni, és ezzel a másikat meg akarja semmisíteni – ha csak egy szóváltás erejéig is.

MIT LEHET TENNI?

Nagyon egyszerű, egymondatos választ fogok adni: hallgatni.

Vagyis meghallgatni a másikat, ahelyett, hogy helyette gondolkodnánk és beszélnénk. Ez a tisztelet első jele és megnyilvánulása a másik ember felé!

Forrás: Apcsel29
(Részlet a 365 napos Lelki diéta című tanulmánysorozatból, ami elérhető itt.)

Szűcs Sándor összes blogbejegyzése

• Cimkék:
gondolatolvasás feltételezés nyuszika medve düh képzelgés alázat

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére