Szankció nélkül váltogatható a kisebbségi identitás

Jogerős ítélet "etnobiznisz" ügyben

2010. október 21-én a másodfokon eljáró Békés Megyei Bíróság felmentette a Foaia romaneasca nemzetiségi hetilap főszerkesztőjét mindkét ellene indított büntetőperben. Jova Évát mindkét perben azzal vádolták, hogy megrágalmazta és becsületükben megsértette a Fővárosi Román Önkormányzat (FRÖ) tagjait, amikor többségüket etnobizniszeseknek nevezte. Az említettek úgy képviselték a magyarországi románok érdekeit - és vették fel ezért költségtérítést és fizetést, hogy nem tartoznak semmilyen magyarországi román közösséghez.

Az Ágostonné dr. Pfaff Mária által vezetett bírói testület úgy határozott, hogy nincsenek bizonyítékok sem a rágalmazás, sem a becsületsértés vétségére, mivel a Foaia romaneasca hetilapban közzétett két sérelmesnek tartott újságcikk újságírói véleményt tartalmaz, ez pedig nem lépi túl a sajtó- és véleményszabadság határát.

Már a Gyulai Városi Bíróság korábbi,- elsőfokú döntése is elismerte, hogy Magyarországon létezik etnobiznisz-jelenség, beleértve a Fővárosi Román Önkormányzatot is. Bár a magyarországi hatályos törvények kimondják, hogy bárki szabadon választhat identitást, a Fővárosi Román Önkormányzat kontra Jova Éva ügyben mondta ki először bíróság azt, hogy nem elegendő az egyén szabad identitás-választási joga, hanem a kisebbségi közösségnek is joga van véleményt alkotni az adott egyén közösséghez való tartozásáról. Jova Éva jegyzetei közszereplőkről és közszervezetekről alkotott véleményét tartalmazzák, akik közpénzekkel gazdálkodnak, tehát ezek közül senkinek a magánéletét nem támadta. A Fővárosi Román Önkormányzat kilenc tagja közül öten írásos vallomásukban elismerték, hogy nem beszélnek, vagy csak gyengén beszélnek románul, egy tag pedig többször kérte a szervezet önfeloszlatását.

A Békés Megyei Bíróság az első fokon eljáró Gyulai Városi Bíróság döntését kiegészítette az Alkotmánybíróság 36/1994 számú határozatának azon megállapításával, hogy kiemelkedő alkotmányos érdek az állami és a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálhatósága, valamint az, hogy a polgárok bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül vehessenek részt a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben. A bírói testület kihangsúlyozta, hogy a demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, még ha az becsületsértő értékítélet formájában történik is, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme.
Ez a büntetőper is, - mint ahogyan a 2010. január 20-án a Szegedi Ítélőtábla bíróságán a Foaia românească hetilap és főszerkesztője, Jova Éva által megnyert polgári per is - precedens értékű a magyar joggyakorlatban.

- „A Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogairól szóló 1993-as jogszabály, elsősorban a helyi kisebbségi önkormányzatok új jogintézményére építve minőségi változást hozott nemzetiségi közéletünkbe” - nyilatkozta a létező etnobiznisszel kapcsolatban a mindennapi.hu kérdésére Imrich Fuhl közíró, az Országos Szlovák Önkormányzat tagja. Véleménye szerint, a már nem egyesületi alapon működő, hanem választással létrejövő, a kisebbségi érdekérvényesítés szempontjából akár jelentősnek is mondható, jogosítványokkal felruházott testületek új alapokat, bizonyos értelemben egy új autonómiaforma ígéretét testesítették meg. A törvény és annak módosítása emellett - sajnos - nem zárta ki egyértelműen a visszaélések lehetőségét.

Kisebbségi, de úgynevezett többségi politikusok is egyre gyakrabban próbálnak fellépni az etnobiznisz jelenségével szemben. Jelenleg, sajnos bárkiből, bármelyik településen lehet a tizenhárom elismert kisebbség valamelyikének képviselője, sőt, gyakorlatilag semmilyen szankcióval nem jár, ha az illető négy év múlva új nemzeti identitást választ.

Csökkenteni, visszaszorítani, minimalizálni az etnobiznisz lehetőségét a leghatásosabban olyan körülmények megteremtésével lehet, amelyek csaknem teljesen kizárják, hogy csupán anyagi megfontolásból vagy hátsó politikai szándékoktól vezérelve „megérje” helyi kisebbségi önkormányzatokat felállítani. A cél tehát az, hogy egyszerűen ne legyen érdemes valós kisebbségi társadalmi háttér, bázis nélküli, legfeljebb saját tagjaikat „önkormányzó” álönkormányzatokat létrehozni. A jó szándékú törekvéseket is lejárató álkisebbségiek és álönkormányzatok nemcsak a hiteles kisebbségieknek, hanem a többségi társadalomnak is komoly erkölcsi károkat okoznak. Ha az etnobizniszből élők számára egyértelműen kiderül, hogy az állam anyagilag sem fogja támogatni ezeket az önkormányzatokat, elérhető, hogy a politikai kalandorok megkíméljék, - a számukra ma a zavarosban halászás élményét nyújtó, s emellett egy kis zsebpénzt és alapfelszerelést is biztosító - „kisebbségi vizeket”. A valódi kisebbségi önkormányzatiság kiteljesítéséhez nagyban hozzájárulhat a helyi kisebbségi önkormányzatok finanszírozási rendszerének gyökeres átalakítása.

Az új elosztási rendszer alapját az igazságosság elve mellett a képviselt társadalmi háttér és a kisebbségek identitását megtartani képes, ténylegesen elvégzett munka (ha úgy tetszik teljesítmény) kell, hogy képezze. Kissé leegyszerűsítve: a fejkvóta-szerű, normatív-jellegű támogatási elvet fel kell váltania, az elvégzett feladatok után járó anyagi támogatások rendje. Tekintettel a hazai kisebbségek egyre nagyobb mértékű anyanyelvvesztésére, valamint arra az ismert tényre, hogy nemcsak a nemzet, de a nemzetiség is nyelvében él, az új támogatási rendszer középpontjába a nemzetiségi nyelv megőrzését segítő tevékenységeket kell állítani. A nyelvi identitás erősítése, vagy legalábbis szinten tartása nélkül egyre nehezebb a többségi társadalom számára is elfogadható módon, hitelesen és megalapozottan fellépni az államalkotó tényezőként elismert hazai nemzeti kisebbségi közösségek nemzetiségpolitikai és kulturális értékeinek védelme érdekében.
 

Patay Gábor

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére