Rádióüzenet a történelemből: Mindszenty és a forradalom - II.

Földet vissza nem követelt

– Mennyiben tisztázta az idő a Mindszenty-beszéd valódi üzenetét?

– Van még forgalomban két, nézetem szerint hamis koncepció. Az egyik, hogy Mindszenty visszakövetelte az egyházi birtokokat. A szövegben azonban ez  áll: „nagy múltú és nagy értékű intézményeinkről gondoskodni kell.” Az intézmény pedig nem földet jelent, hanem kórházakat, iskolákat. Egyértelműnek tartom, hogy a bíboros itt nem az egyházi birtokokra gondolt. Ellenben világosan utalt a földosztásra, mikor kijelentette, hogy a katolikus egyház elismeri a történelmi haladás igazolt útjait. A visszakövetelés vádját megfogalmazók nem tudják bizonyítani állításukat; azt sugallják, hogy a bíborosnak tulajdonított szándék nem szerepel ugyan a szövegben, de beleérthető. A másik vád, amit a Kádár-rendszer már egészen hamar megfogalmazott, hogy a bíboros szembefordult Nagy Imre kormányával,amikor „a bukott rendszer örököseiről” beszélt. Mindszenty ezt már november 5-én az amerikai követségen tartott sajtótájékoztatóján cáfolta. Ha a beszéd tartalmi elemeit vizsgáljuk, kiderül, hogy bekezdésről bekezdésre megjelennek azok a kérések, melyek fölvetését a nemzeti kormány Tildy Zoltánon keresztül kérte a bíborostól.

– Mik voltak ezek a kérések?

– Az ország semlegessége, a munka, a termelés haladéktalan felvételének szükségessége. Annak jelzése, hogy Magyarország szabadon akar dönteni a sorsáról és békés, jó viszonyt szeretne kialakítani a nagyhatalmakkal éppúgy, mint a szomszédos államokkal. Azt is megfogalmazta, hogy tiszta választásokra van szükség. Arra is utalt a bíboros, hogy ő pártokon kívül és felül kíván maradni, ezért semmilyen pártpolitikai irányvonal támogatását nem vállalta. Beszédének kulcsmondata a nemzeti kormányhoz fűződő kapcsolata szempontjából az, hogy „a gyönyörű egység októberi napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásnak. Ennek az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre. Maga a politizálás is ma másodrendű ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk.” Tildy Zoltán a beszéd alatt végig ott volt az Országház ideiglenes stúdiójában, amelyet néhány éve emléktáblával is felavattak. Sírva mondott köszönetet a beszéd elhangzása után, amit aligha tett volna meg akkor, ha a bíboros támadta volna őket beszédében. További történelmi adalék, hogy maga Nagy Imre lehetett, aki diplomáciai kapcsolatokon keresztül már november 3-án elindította, hogy Mindszenty bíborosnak szükség esetén menedéket adjon az amerikai követség. Nem véletlenül hívták be november 4-én hajnalban a parlamentbe: ez a legközelebbi követség. Ide félórán belül megérkezett az amerikai elnök végleges engedélye, mivel valaki már előző nap a megkérte a menedékjogot. Ezért tisztességtelennek tartom, hogy még ma is van olyan, aki ezt a kapcsolatot rossz színben próbálja feltüntetni. Mindszenty szerepvállalása 1956-ban gyökeresen más volt, mint 1945-48 között. Akkor a helytállást kérte tőle a pápa, és a magyar népért is vállalnia kellett ezt a „várvédő” szerepet, de ’56-ban a legjobb értelemben vett partnerség jellemzi visszafogott közéleti magatartását.

– Az erre való törekvésének eredménye, hogy 1971-ig a követségen maradt?

– A bíboros a kialakult helyzetet justizmordnak tekintette, és csak azt tartotta megoldásnak, ha rehabilitálják és visszahelyezik abba a tisztségbe, amit a Szentatyától kapott. Amikor XXIII. János pápa trónra lépett és enyhülni kezdett a keleti politika szigorúsága, megkezdődtek a tárgyalások. A Kádár-kormány helyzete fokozatosan konszolidálódott a nemzetközi diplomáciában, és az amerikaiak is egyre inkább úgy látták, hogy rendezni kell a követségi tartózkodás mindenki által ideiglenesnek gondolt mégis elhúzódó állapotát. Az első, akit XXIII. János Mindszentyhez küldött a bécsi érsek, König bíboros volt. Elkezdődött egy folyamat, de továbbra is egyértelmű maradt, hogy Mindszenty bíboros nem akarja elhagyni hazáját. A Kádár-kormány eközben ügyes és következetes diplomáciával elhitette, hogy Magyarországnak teljesen mindegy, mi történik a bíborossal, és így a Vatikán került lépéshátrányba. Mindszenty hiába kérte a Vatikánt, hogy csak a magyar egyház szabadsága érdekében tett engedményekért vállalják külföldre távozását, ilyen diplomáciai környezetben nem lehetett engedményeket kicsikarni. 2011-ben lesz 40 éve, hogy 1971 szeptemberében a bíborosnak vállalnia kellett egy újabb nagy áldozatot is: Magyarország elhagyását.

– Miért éppen a bécsi Pázmáneumra a esett választása?

Tizenöt év tapasztalata volt mögötte, hogy milyen az, ha valaki vendégségben él. Ezért ragaszkodott hozzá, hogy ha a Szentatya kérésére el kell hagynia Magyarországot, akkor nem Rómában, hanem Bécsben kíván lakni, a Pázmáneumban, amely az esztergomi érsek joghatósága alá tartozik. Így ha nem is hazai földön, de valamiképpen mégis „otthonra” talált ebben a patinás magyar egyházi intézményben.

– Rendkívül mozgalmas ez az időszak, nem sokat üldögél Mindszenty Bécsben.

– Két segédpüspököt kért a magyar emigráció lelkipásztori ellátására, de abban az időszakban a Vatikán nem tudta teljesíteni a kérését. Így maga vállalta, hogy idős kora ellenére ellátja ezt a szolgálatot. Sorra kereste fel a magyar közösségeket szerte a világon. Európa mellett a világ legtávolabbi tájaira - Észak- és Dél-Amerikába, Dél-Afrikába - is eljutott. Még halála előtt is franciaországi útját tervezték. Ám ezt követően megfordult az utazások iránya. 1974 végén a mariazelli prior jelezte a bíborosnak, hogy a bazilikában van egy üres sírhely Szelepchény György magyar prímás-érsek sírja mellett, így ha gondolja, ideiglenes nyughelyre találhat itt, a Szent László-kápolnában. 1975-ben bekövetkezett halála után így lett Mariazell a magyarok még népszerűbb és zarándokhelyévé. Sírja mindig tele volt virágokkal, koszorúkkal, zászlószalagokkal. Újratemetésére 1991. május 4-én került sor, így a hazánkba nem sokkal később, augusztusban ellátogató II. János Pál pápa első útja Mindszenty bíboros sírjához vezetett, hogy ott a nagy pápa a bíboros boldoggá avatásáért imádkozzék.

 Udvardy Zoltán

Az alábbiakban közöljük Mindszenty József 1956. november 3-i, élőben sugárzott rádiószózatát, amelyet az Országház alkalmi stúdiójában mondott el.

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére