Rádióüzenet a történelemből: Mindszenty és a forradalom - I.

Ejhaj kikelet, Rákosinak kötelet

– Mindszenty bebörtönzése és szabadulása kerettörténetét adja a Rákosi-rezsim hatalomra kerülésének és bukásának. 1956 októberében a bíboros fogoly. Mikor és miért került sor Magyarország hercegprímásának bebörtönzésére? 

– Már a kommunista párt hazai 1944-45-ös újjászervezésekor, de utána is érezhetően, meghatározott forgatókönyv szerint zajlott a diktatúra kiépítése. Szinte minden hónapra esett valamilyen jogfosztó, antidemokratikus intézkedés, amely előkészíti az egyház elleni nyílt fellépést. 1945-ben a földosztást nagyon álságos módon hajtották végre, hiszen az egyház vonatkozásában inkább államosításról kell beszélnünk. Az egyházi birtokok több mint 50 százaléka erdőbirtok volt. Ezeket viszont nem osztották fel, hanem állami tulajdonban tartották. Már 1945-ben ellehetetlenítették a katolikus sajtót. Az újságnyomtatáshoz szükséges, úgynevezett papírkiutalást kifejezetten ideológiai szempontok szerint, a kommunista párt hatalmi érdekeinek figyelembevételével kezelték. 1946-ban kerül sor az egyesületek feloszlatására, majd elérkezett 1947, amikor először vetették fel a fakultatív hitoktatás bevezetését. A törekvés megbukott a szülők szövetségének tiltakozása és a közösség egyöntetű elutasítása miatt. A társadalom egyértelmű állásfoglalása ellenére 1948 nyarán keresztülvitték a másik jogfosztó tervet: az egyházi iskolák államosítását. Ezek az önkényes intézkedések vezettek az egyházak elleni nyílt fellépéshez. Nyáron Rákosi bejelentette, hogy „leszámolnak a bíborosi palást mögé bújt reakcióval”. A bíboros tehát számíthatott rá, hogy letartóztatják. 1948. december 26-án az Andrássy út 60-ba hurcolták, és koncepciós perben ítélték el életfogytiglani fegyházbüntetésre.

– Mit akart elérni a perrel a hatalom?

– Ma már biztosan tudjuk, de az akkor élők is úgy érezték, hogy a magyar katolikus egyház fejét kívánták likvidálni, erkölcsi tekintélyét megsemmisíteni A cél nyilván az volt, hogy megfélemlítsék a magyar katolikus közösséget, amely akkoriban több mint 6 millió embert jelentett, az ország lakosságának többségét.

– Ki volt a per értelmi szerzője?

– Az 1989-es rehabilitációt előkészítő perújrafelvétel dokumentumaiból ismert, hogy a teljesen kézi vezérléssel működő pert Rákosi Mátyás irányította. Tipikus koncepciós per zajlott tehát, még a legelemibb jogszabályokat sem tartották be. Nem esett szó például semmilyen mentő körülményről, a gyakorlatilag nem létező védelem egyetlen tanút sem állított. Így született az életfogytiglani börtönbüntetés. Mindszenty bíborost szörnyű körülmények között tartották fogva a per előtt és utána is. Testtömegének több mint a felét elveszítette, ezáltal élete is veszélybe került. Egyes feltételezések szerint volt idő, amikor úgy gondolták, legjobb lesz, ha a börtönben meghal, de a hatalom meghatározó szándéka végül az maradt, hogy nem akarnak belőle mártírt csinálni. Ezért sem ítélték halálra a koncepciós perben. Az Andrássy út 60 után a budapesti Conti utcában töltötte fogsága nagy részét. 1955-ben a börtönbüntetését házi őrizetre változtatták. Rendkívül egészségtelen körülmények között tartották fogva Püspökszentlászlón. Erről a helyről azért került Felsőpeténybe, mert a hatalom az őrök egészségét féltette. A lelakott, elhanyagolt petényi kastélyban felemás házi őrizetről beszélhetünk. Járhatott hozzá pap és misézhetett is, kint lehetett a falon édesanyja és XII. Piusz pápa képe, de a szobáján kívül ávós őrség állt, kutyákkal járőröztek és szögesdrótot húztak a kerítésre. Egy „mini tábor” volt ez, ahol inkább a börtönviszonyok voltak az irányadóak, semmint egy szabadabb, otthonosabb légkör. Egy rövid időre viszont kapcsolatot teremthetett a szintén fogva tartott Grősz József kalocsai érsekkel. A bíborost itt érte a forradalom híre.

– Honnan értesült a forradalomról?

– Behallatszott a mezőről a petényiek új mondókája: „Ejhaj kikelet, Rákosinak kötelet, a magyarnak kenyeret”. A Regnum Marianum volt plébánosa Tóth József pedig, aki rendszeresen látogatta, október 24-én arról tájékoztatta, hogy kitört a forradalom, és 30-ára az ÁVH-s őrség is jelezte: „átáll”. Az újpesti felkelők különítménye is elindult Mindszentyért, de végül a rétsági honvédek szabadították ki, és kísérték Budára. Kiszabadulásakor plakátokon köszöntötték fővárosban, és ő megható hangvételű üzenetben válaszolt. Magát az újpestiek „szívében rab főpásztorának” nevezve üdvözölte az észak-pestieket. Vác és Buda is virággal fogadta, ő pedig visszatért a romos budai prímási palotába. Elkövetkezendő napjait három fő tevékenységgel töltötte:  tájékozódott, küldöttségek végeláthatatlan sorát fogadta és segíteni próbált adományokat gyűjteni a nélkülözők számára. Semmilyen pártpolitikai törekvéshez nem adta a nevét, kizárólag a szabadságharc nemzeti kormányával állt folyamatos kapcsolatban.

– November 3-i rádióbeszédére is a nemzeti kormány kérte fel, mégis a mai napig visszatérő téma a szöveg tartalmának vitatása, annak eltérő értékelése.

– Rengeteg rágalom kelt szárnyra, mert a Kádár-kormány a Rákosi-féle lejárató kampányt folytatva a lehető legrosszabb színben akarta feltüntetni a beszédet. Azt állították, hogy emiatt jöttek be az oroszok. A beszéd jellegzetességei és körülményei megkönnyítették a szándékos elferdítések lehetőségét. Mindszenty mindig lassan és nagyon összeszedetten beszélt, rádiós beszéde is kerek, viszonylag hosszú mondatokból áll. Igazán olvasva lehetett volna értelmezni ezt a szöveget, amely azonban november 4-én az újságokban már nem jelenhetett meg. Így sajnos azt magyaráztak bele, amit  akartak. Az eredeti hangfelvétel szerencsére megmaradt, persze akkoriban hozzáférhetetlen volt. Sok mindent elárul, hogy egyetlen mondat hiányzik a felvételről: „Mi, akik figyelünk, és előmozdítani kívánjuk az egész nép javát, bízunk a Gondviselésben, s nem hiába.”

  Udvardy Zoltán

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére