Isteni művek
  • Whitney Houston: Jézus szeret engem
    •
    Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
    A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
    Mai morzsa
  • Amikor elegem lett belőle, megölelt
    • Videók
  • Cigányok között az egykori neonáci (riport)
  • Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről
  • Alex szívében templom van (videó)
  • Akiket nem gyászol senki: magányosok temetője (videó)
  • A papi hivatás piszok nehéz (videó)
  • Hajléktalan megasztár
  • Föld alatti inváziós alagút: exluzív videó
  • Hajléktalan megasztár
    		•  Fórum témák
    Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be!

    Krisztus központú református előadások,igehirdetések,evangelizációk

    Jocó 2012-01-17 21:18:42
    Biblia Szövetség fontos kérdések előadás címe: Ki akarja az ökumenét?
    Előadó: Sípos Ete Álmos lelkész.

    http://w917.dobd.hu/audio/sipos_ete_zoltan_-_ki_akarja_az_okumenet-2dtS4oCyZrO
    alex:) 2012-01-01 16:30:18
    Igen és ha tovább megyünk,Saulus is ilyen volt,és milyen lett az Úr Jézusban? Paulus! Nagyon kedveli az Úr az ilyen lelkületű embereket,csak már Ő irányában.....:-)
    Húúú ,de csodálatos! Ismerek az Úr Jézus dicsőségére egypárat,és hálásan köszönöm az Úrnak,van mit tanulnom,és ez ad nekem még nagyobb lendületet,sas szárnyakat! Dicsőség az Úrnak! Köszi Bence!
    válasz erre: Sola Scriptura - 2012-01-01 16:22:43 | megtekintés
    Sola Scriptura 2012-01-01 16:22:43
    Hát én ismertem. Édesapámnak szobatársa volt Sárospatakon, majd a teológián is lehúztak együtt pár évet. Én meg nála konfirmáltam. Vehemens, nagylendületű, de az Igéért bármikor kiállni kész lelkész volt.
    válasz erre: alex:) - 2012-01-01 15:56:35 | megtekintés
    alex:) 2012-01-01 15:56:35
    Meghallgattam,kedves Bence,Róla a
    PAP LÁSZLÓ
    A VAK BARTIMEUS
    http://www.bibliaszov.hu/letolt/eba_konyvek/PL_A_vak_Bartimeus.pdf
    -jutott eszembe.
    Nyilván nem ismerhettem,a Lélek,aki mivelünk mondja abba Atyám? :-)
    válasz erre: Sola Scriptura - 2012-01-01 14:32:02 | megtekintés
    Sola Scriptura 2012-01-01 14:32:02
    Kicsit gyenge a hangminősége, de azért megosztom veletek egyik "kedvenc" egykori lelkipásztorom igehirdetését:
    http://baptista.hu/osszefogas/igehirdetes/pap/Betegen_Jezushoz.mp3
    Jocó 2011-12-16 23:43:35
    Igen. Csatlakozva Alex testvérhez,mindkettőtöknek köszönjük szépen!

    Evangelizációs igehirdetés címe: A király,aki körül rendeződnek a dolgok.
    http://w38.dobd.hu/audio/sipos_ete_almos_-_a_kiraly_aki_korul_rendezodnek_a_dolgok-6KOW3XTEPE2
    válasz erre: alex:) - 2011-12-16 18:01:07 | megtekintés
    alex:) 2011-12-16 18:01:07
    Bocsánat,most látom kedves Csiga,de Neked is köszönjük szépen! :-)
    válasz erre: csigabiga - 2011-12-16 17:39:59 | megtekintés
    alex:) 2011-12-16 17:59:21
    Nagyon köszönjük kedves Rebeka.
    Zimány József bácsi igehirdetését,mindig nagyon áldott,és kegyelem teljes!
    válasz erre: Rebeka - 2011-12-16 16:41:37 | megtekintés
    csigabiga 2011-12-16 17:39:59
    Ámen.

    http://www.zimanyi.hu/download/Maria.mp3
    válasz erre: Rebeka - 2011-12-16 16:41:37 | megtekintés
    Rebeka 2011-12-16 16:41:37
    Ez a figyelmeztetés mindannyiunknak szól.Fogadjátok szeretettel.

    http://w387.dobd.hu/audio/horvath_geza_-_vigyazzatok-4IZwPP4ZxfH
    Jocó 2011-12-10 00:54:34
    Évekkel ezelőtt kaptam egy kazettát,meghallgattam és Isten megkönyörült rajtam. Amit kaptam,továbbadom...
    Cím: Nehéz döntésben.
    http://w558.dobd.hu/audio/3_nehez_dontesben-4hFsJc2hRZG
    Cím: Jézus Krisztus megtisztít minden bűntől.
    http://w303.dobd.hu/audio/4_jezus_krisztus_megtisztit_minden_buntol-2oudaLctXJT
    Jocó 2011-11-22 01:50:48
    http://www.nezzjezusra.hu/ebook/okumene.html
    Jocó 2011-11-22 00:58:16
    Folytatás:
    Az eredeti szöveg szerint a kárhozat jelentése: pusztulás,rombolás,hanyatlás! Az emberi nemet tekintva a kárhozat nem más,mint egy évezredek óta tartó "fejlődés" vége. Hogyan értjük ezt? A Biblia azt tanítja,hogy az ember bűnbe esett. A bűneset következtében megromlott az ember kapcsolata Istennel. Az ember a Biblia lélektan szerint szellemből,lélekből és testből áll;eredetileg a szellem által képes volt megismerni Istent dicsőségében és örömteli engedelmességgel szolgálni Őt.
    A bűneset után az emberi szellem elsötétült. A bűnbe esett ember többé nem képes Istent megismerni és magát engedelmesen alá rendelni. Ez az egyik oka annak,hogy a bűn sötétségében élő ember a szent Istent a maga kívánságai szerint formálja és képzeli el magának. Ha valaki pl. azt mondja: "Isten szeret és egyetlen teremtményét sem engedi elveszni",akkor ugyanazt teszi,mint a bozótlakó néger,amikor fából farag magának bálványt és azt imádja. Tény és való,hogy a modern keresztyén istene nem más,mint megalkotta bálvány,abból a célból,hogy vágyait és reménységeit betöltse. Ezzel elrettentő módon látható,milyen nagy rombolást végzett a bűneset az emberben.
    A bűnbe esett ember vonakodik elismerni az igazságot,amelyet Isten a Szentírásban kijelentett. Szerinte nem lehet igaz,hogy Isten igazságos bíró;nem lehet igaz,hogy van örök kárhozat! A bűn annyira tönkretette az ember megismerési képességét,hogy a modern keresztyén teljes erővel hisz a hazugságban,szolgál a bűnnek és a világnak minden bűnös múlandóságával együtt. Ugyanakkor némileg vallásos és elvárja,hogy amikor megnyílik előtte a halál,akkor őt Isten mint - bár tévelygő - gyermekét befogadja az üdvösségbe. Ó de sokaknak ez az együttes őrülete,kik a széles úton oly jól érzik magukat.
    Amikor Jézus Krisztus a széles úton járók kárhozatáról beszél,akkor azt is mondja,hogy a pusztulás végül teljes lesz. Milyen pusztulás? Nos éppen az arra való képességük pusztulása,hogy Istent mint Atyát Jézus Krisztusban elismerjék és szent akarata alatt meghajoljanak. A kárhozat tehát Istentől való örök elszakadás; gyötrelmes bűntudat,amelyre nincs többé kegyelem; az örök sötétség helye,ahonnan nincs többé kiút.
    Valaki azt mondhatná: ha a bűn tönkreteszi az ember megismerési képességét,akkor nem tehető felelőssé azért,hogy elvész! Ez az ellenvetés jogos lenne,ha nem létezne megváltás. Jézus Krisztus azért halt meg a kereszten,hogy az ember számára mentő kezet nyújtson.
    Amikor pünkösdkor a Szent Lélek mint Személy eljött ebbe a világba,azóta minden emberhez odalép,hogy bevilágítson bűnei sötétjébe és képessé tegye arra,hogy hitben elfogadja a mentő kegyelmet! Minden ember tehát ott áll a döntés előtt,hogy a széles vagy a keskeny utat válassza. Tehát az ember akarata a döntő.
    Jocó 2011-11-22 00:56:37
    Folytatás:
    Ismét csak azt lehetne mondani: nagy fanatizmus szükséges ahhoz,hogy ilyesmit állíthassunk! Márpedig éppen az isteni igazság,a Szentírás ezeket az embereket is azok közé sorolja,akik a széles úton járnak. Meg van írva: "Mert nincs különbség: mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének" (Róma 3,22-23). Ami azt jelenti: a bűn minden emberre elhatott. És ezeknél a derék,erkölcsös,előkelő,morálisan magas szinten álló embereknél éppen az a tény,hogy elutasítják maguktól a Jézus Krisztus előtti megalázkodást,az Ő bűnbocsátó kezének elfogadását,s az Ő hűséges és határozott követését,világos és megrendítő bizonyítéka annak,hogy a gőg és önigazultság bűne mennyire tönkretette az ember szívét. Az ember tudatosan vagy tudatlanul abban a hitben él,hogy jellemesség által megválthatja magát és nem tudja,hogy ez a magatartás istenkáromlással ér föl. Ilyen volt a főpapok és farizeusok magatartása,akik erkölcsileg igen magas szinten álltak. És mit volt kénytelen Jézus mondani nekik? "A vámszedők és a parázna nők megelőznek benneteket az Isten országában" (Máté 21,31). Finoman vándorol az erény és a becsületesség az arany középúton. A Golgota keresztje felől azonban menydörög az ítélet: "Mind elhajlottak,valamennyien megromlottak és nincsen aki jót tegyen,nincs egyetlen egy sem" (Róma 3,12). Jaj annak az embernek,aki nem engedi meggyőzni magát arról,hogy veszélyes állapotban van és aki azzal az ostoba gondolattal vigasztalja magát,hogy hiszen az emberek nagy többséga ugyanazon a széles úton jár. Mit segít ez a vigasz? És ha akkor megjelenik a felirat: "Megmérettél és könnyűnek találtattál", akkor az elveszettség borzalmas kiáltása hangzik el az örök sötétségben.
    De Jézus Krisztus folytatja: "És szoros az a kapu és keskeny az az út,amely az életre visz és kevesen vannak,akik azt megtalálják." Ami különösen feltűnik ebben,az a tény,hogy kevesen járnak ezen az úton! Kálvin "Institució" - jának 1561 - es kiadása címlapján egy képet látunk,mely két kaput ábrázol. Az egyik keskeny,tövisbokorral a bejáratánál és koronával a kapu fölött. Ez a kép világosan kiábrázolja,miért vannak olyan kevesen a keskeny úton. A tövisbokor a szégyen és a gúny jelképe. Jézust töviskoszorúval koronázták meg és ugyanígy mindenkit,aki átlép a szoros kapun és Jézus Krisztus követésének keskeny útján jár,az Úr Jézusért való szenvedés töviskoszorújával koronáznak meg. És éppen ezt nem akarja a sok névleges keresztyén; nem akarnak az alázat útján járni. Utált,sőt gyűlöletes előttük a szégyen és a gúny. De figyeljük meg csak pontosan Jézus Krisztus szóhasználatát: "És kevesen vannak,akik megtalálják azt." A döntő szó itt a megtalálják. Egyáltalán nem magától értetődő ugyanis,hogy valaki megtalálja a szoros kaput. A tágas kapu mindenki számára messziről látható,nem kell keresni. A szoros kaput és a keskeny utat azonban keresni kell. Hogy ezt miként kell értenünk,azt világítsa meg a következő példa:
    Jocó 2011-11-22 00:54:16
    Folytatás:
    John Newton,a híres és zseniális tudós és természetkutató így írja le megtérésének történetét: "Bementem a szobámba,megamra zártam az ajtót,térdre estem és így kiáltottam: Uram segíts,mert elvesztem! Amikor már teljesen kimerültem az imádkozásban,feláltam és fel s alá jártam a szobában,elszántan arra,hogy sem nem eszem,sem nem iszom,amíg Isten országát meg nem találtam. Tovább imádkoztam,de nem jött a megkönnyebbülés,feláltam és újra fel s alá járkáltam. Azutám mint nagy esőcseppek hullotak a könnyeim és harmadszor is térdre borultam. Ekkor azonban már nem jött szó a számra,még ha a szabadulást is jelentette volna számomra. Úgy maradtam térdeimen az Úr előtt és úgy éreztem magam,mint a bűnöző a bíró előtt. Azután azt mondtam: Uram legyen meg a Te akaratod,kárhoztass el vagy ments meg. Ebben a pillanatban megjelent előttem az Úr Jézus,Aki az én bűneimért feszíttetett meg,mégpedig olyan világosan,mintha testi szemeimmel láttam volna; és ugyanabban a pillanatban szívem szabaddá lett a bűn terhétől és a gyötrő félelemtől és megteltem nyugalommal és békességgel."
    Íme,ilyen a keresés és az igyekezet (Lukács evangéliumában még azt is olvashatjuk,hogy "igyekezzetek bemenni a szoros kapun") és végül a csodálatos békesség.
    A szoros kaput és a keskeny utat alázat,bűnbánat és Jézus Krisztus vérében elnyert bűnbocsánat által lehet megtalálni. Amiért oly kevesen találják meg a szoros kaput és a keskeny utat,az,hogy a névleges keresztyének nagy tömege nem akar bűnbánatot tartani. Valamiképpen szeretne vallásos lenni,szeretne keresztyén hitet,szeretne bejutni a mennyek országába,de bűneit megbánni és megvallani nem: nem akar a bűnei okozta romlottságából a Bárány vére által megváltatni,ez számára túl sok,ez nem illik bele személyes elképzeléseibe; sokkal kényelmesebb számára a tömegek keresztyénsége,amely bűnbánat,bűnvallás és bűnbocsánat nélkül oly szépen és fáradság nélkül vezet a mennybe. Pedig megrendítőek az Úr Jézus szavai: "És kevesen vannak,akik megtalálják azt."
    Jocó 2011-11-22 00:51:37
    Skóciában élt egy elmebeteg férfi,akinek őrültsége abban nyilvánult meg,hogy vállán óriási batyut cipelt,amely tömve volt rongyokkal,csontokkal,sőt kövekkel is,amelyeket itt ott fölszedett. Gyakran látták őt a sziklák között és a síkságon bolyongani,mélyen meggörnyedve nehéz terhe alatt; de sem nappal,sem éjjel nem volt hajlandó egy percre sem megválni tőle. Amikor aludt,még akkor is átölelte karjaival. Az elhordozhatatlan teher életének része,második énje lett. Egy sötét téli estén eltávolodott a falutól és eltévedt egy mocsárban. Nem tudott segíteni magán,mert tagjai megmerevedtek a hidegben és a terhe gátolta a szabad mozgásban. Már a halált látta maga előtt,amikor hirtelen megpillantott egy távoli fényt és ez bátorságot ébresztett benne. Nagy erőfeszítéssel kimászott a mocsárból és eljutott egy kis magaslaton épült házacskához. Bekopogtatott. A vendégszerető gazda azonnal ajtót nyitott. Amikor megpillantotta a szerencsétlent,átázott ruhában,a hidegtől kékre fagyva,részvéttel hívta,hogy jöjjön be a házba. Csakhogy akármilyen szélesre tárta az ajtót,a nyílás túl keskenynek bizonyult ahhoz,hogy az elmebeteg a terhével együtt beférjen. Sokáig tolták,húzták két oldalról a batyut,de hiába. A gazda pedig hasztalan kérte,hogy tegye le a terhét,menjen be és melegedjék,kérése süket fülekre talált. Az elmebeteg komoran hallgatta és közben hol a nyitott ajtón keresztül a meleget árasztó kályhára,hol pedig a külső hideg ködre nézett. Hirtelen elhatározással helyreigazította a vállán a batyuját és eltűnt a sötétben. Másnap reggel találtak rá megfagyva a hóban,mellete a batyuját,amely a halálát okozta.
    Íme a modern "keresztyén" fényképe retusálás nélkül. A bűn batyujával bolyong élete napjain át és amikor végre megérkezik a kapuhoz,amelyen belül nyugalmat és békességet találhatna,ha batyuját lerakná,akkor úgy tesz,mint ez a háborodott ember: Nem akarja letenni. Bűneinek terhe,testének és szemének kívánságai,az élettel való kérkedése,gőgje,büszkesége,érvényesülésre,tekintélyre és sikerre való vágyakozása és egész önteltsége ezerszer kedvesebb számára,mint szívének nyugalma. Mint az örök élet! Inkább engedi,hogy lelkét szétmarcangolja a bűn "édes" mérge,mint hogy azt a keskeny ösvényt választaná,amely az életre visz.
    Jelentős az eredeti szöveg "megtalál" szava. A következőképpen is fordíthatjuk: "És kevesen vannak,akik számításba veszik a keskeny utat,vagy: akik belátják,hogy a keskeny út jelenti a szabadulásukat,vagy: akik a keskeny utat magukévá teszik!" És még ha ezerszer is hívjuk fel a figyelmüket állapotuk súlyos következményeire,akkor sem akarnak rálépni,vagy pedig megkisérlik bűnterhükkel,szegényes vallásos érzeletükkel,önigazságukkal és cselekedeteikben bízva belépni a kapun. A szoros kapu azonban megakadályozza törekvésüket. És akkor továbbmennek,szívükben azzal a pislákoló reménységgel,hogy végül mégis eljutnak a célhoz - saját akaratuk szerint. A vég pedig az örök kárhozat. Ez a bűn őrülete!
    Ezért had kérdezzem meg: te hol állsz,hová tartasz? A széles úton vagy a keskeny ösvényen jársz? Gondold meg: bűnbocsánat nélkül nincs örök élet! Jézus Krisztus mondja: "Én vagyok az ajtó." És aki ezen az ajtón át be akar menni az örök életre,annak bűnei terhével együtt,bűnbánattal és alázattal a Golgotához kell járulnia. Minden más hazugság és tévedés! Az Úr Jézus nem ment meg téged akaratod ellenére. Ha nem engeded,hogy Jézus Krisztus megszabadítson bűneidtől,akkor sötétségben maradsz,amely végül örök kárhozattá lesz. Ezért: Igyekezz,hogy bemehess a szoros kapun! Igyekezz,ahogyan John Newton is küzdött érte és a nagy Főpap,Jézus Krisztus megvált és megbékít téged Istennel!

    (Albert Lüscher)
    Jocó 2011-11-22 00:18:21
    5 részben nem megosztható a karakterszám túllépése végett ezért több részben osztom meg. Ez egy fontos írás!
    Jocó 2011-11-22 00:05:18
    Folytatás:
    Ismét csak azt lehetne mondani: nagy fanatizmus szükséges ahhoz,hogy ilyesmit állíthassunk! Márpedig éppen az isteni igazság,a Szentírás ezeket az embereket is azok közé sorolja,akik a széles úton járnak. Meg van írva: "Mert nincs különbség: mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének" (Róma 3,22-23). Ami azt jelenti: a bűn minden emberre elhatott. És ezeknél a derék,erkölcsös,előkelő,morálisan magas szinten álló embereknél éppen az a tény,hogy elutasítják maguktól a Jézus Krisztus előtti megalázkodást,az Ő bűnbocsátó kezének elfogadását,s az Ő hűséges és határozott követését,világos és megrendítő bizonyítéka annak,hogy a gőg és önigazultság bűne mennyire tönkretette az ember szívét. Az ember tudatosan vagy tudatlanul abban a hitben él,hogy jellemesség által megválthatja magát és nem tudja,hogy ez a magatartás istenkáromlással ér föl. Ilyen volt a főpapok és farizeusok magatartása,akik erkölcsileg igen magas szinten álltak. És mit volt kénytelen Jézus mondani nekik? "A vámszedők és a parázna nők megelőznek benneteket az Isten országában" (Máté 21,31). Finoman vándorol az erény és a becsületesség az arany középúton. A Golgota keresztje felől azonban menydörög az ítélet: "Mind elhajlottak,valamennyien megromlottak és nincsen aki jót tegyen,nincs egyetlen egy sem" (Róma 3,12). Jaj annak az embernek,aki nem engedi meggyőzni magát arról,hogy veszélyes állapotban van és aki azzal az ostoba gondolattal vigasztalja magát,hogy hiszen az emberek nagy többséga ugyanazon a széles úton jár. Mit segít ez a vigasz? És ha akkor megjelenik a felirat: "Megmérettél és könnyűnek találtattál", akkor az elveszettség borzalmas kiáltása hangzik el az örök sötétségben.
    De Jézus Krisztus folytatja: "És szoros az a kapu és keskeny az az út,amely az életre visz és kevesen vannak,akik azt megtalálják." Ami különösen feltűnik ebben,az a tény,hogy kevesen járnak ezen az úton! Kálvin "Institució" - jának 1561 - es kiadása címlapján egy képet látunk,mely két kaput ábrázol. Az egyik keskeny,tövisbokorral a bejáratánál és koronával a kapu fölött. Ez a kép világosan kiábrázolja,miért vannak olyan kevesen a keskeny úton. A tövisbokor a szégyen és a gúny jelképe. Jézust töviskoszorúval koronázták meg és ugyanígy mindenkit,aki átlép a szoros kapun és Jézus Krisztus követésének keskeny útján jár,az Úr Jézusért való szenvedés töviskoszorújával koronáznak meg. És éppen ezt nem akarja a sok névleges keresztyén; nem akarnak az alázat útján járni. Utált,sőt gyűlöletes előttük a szégyen és a gúny. De figyeljük meg csak pontosan Jézus Krisztus szóhasználatát: "És kevesen vannak,akik megtalálják azt." A döntő szó itt a megtalálják. Egyáltalán nem magától értetődő ugyanis,hogy valaki megtalálja a szoros kaput. A tágas kapu mindenki számára messziről látható,nem kell keresni. A szoros kaput és a keskeny utat azonban keresni kell. Hogy ezt miként kell értenünk,azt világítsa meg a következő példa:
    John Newton,a híres és zseniális tudós és természetkutató így írja le megtérésének történetét: "Bementem a szobámba,megamra zártam az ajtót,térdre estem és így kiáltottam: Uram segíts,mert elvesztem! Amikor már teljesen kimerültem az imádkozásban,feláltam és fel s alá jártam a szobában,elszántan arra,hogy sem nem eszem,sem nem iszom,amíg Isten országát meg nem találtam. Tovább imádkoztam,de nem jött a megkönnyebbülés,feláltam és újra fel s alá járkáltam. Azutám mint nagy esőcseppek hullotak a könnyeim és harmadszor is térdre borultam. Ekkor azonban már nem jött szó a számra,még ha a szabadulást is jelentette volna számomra. Úgy maradtam térdeimen az Úr előtt és úgy éreztem magam,mint a bűnöző a bíró előtt. Azután azt mondtam: Uram legyen meg a Te akaratod,kárhoztass el vagy ments meg. Ebben a pillanatban megjelent előttem az Úr Jézus,Aki az én bűneimért feszíttetett meg,mégpedig olyan világosan,mintha testi szemeimmel láttam volna; és ugyanabban a pillanatban szívem szabaddá lett a bűn terhétől és a gyötrő félelemtől és megteltem nyugalommal és
    Jocó 2011-11-22 00:04:42
    Folytatás:
    Ismét csak azt lehetne mondani: nagy fanatizmus szükséges ahhoz,hogy ilyesmit állíthassunk! Márpedig éppen az isteni igazság,a Szentírás ezeket az embereket is azok közé sorolja,akik a széles úton járnak. Meg van írva: "Mert nincs különbség: mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének" (Róma 3,22-23). Ami azt jelenti: a bűn minden emberre elhatott. És ezeknél a derék,erkölcsös,előkelő,morálisan magas szinten álló embereknél éppen az a tény,hogy elutasítják maguktól a Jézus Krisztus előtti megalázkodást,az Ő bűnbocsátó kezének elfogadását,s az Ő hűséges és határozott követését,világos és megrendítő bizonyítéka annak,hogy a gőg és önigazultság bűne mennyire tönkretette az ember szívét. Az ember tudatosan vagy tudatlanul abban a hitben él,hogy jellemesség által megválthatja magát és nem tudja,hogy ez a magatartás istenkáromlással ér föl. Ilyen volt a főpapok és farizeusok magatartása,akik erkölcsileg igen magas szinten álltak. És mit volt kénytelen Jézus mondani nekik? "A vámszedők és a parázna nők megelőznek benneteket az Isten országában" (Máté 21,31). Finoman vándorol az erény és a becsületesség az arany középúton. A Golgota keresztje felől azonban menydörög az ítélet: "Mind elhajlottak,valamennyien megromlottak és nincsen aki jót tegyen,nincs egyetlen egy sem" (Róma 3,12). Jaj annak az embernek,aki nem engedi meggyőzni magát arról,hogy veszélyes állapotban van és aki azzal az ostoba gondolattal vigasztalja magát,hogy hiszen az emberek nagy többséga ugyanazon a széles úton jár. Mit segít ez a vigasz? És ha akkor megjelenik a felirat: "Megmérettél és könnyűnek találtattál", akkor az elveszettség borzalmas kiáltása hangzik el az örök sötétségben.
    De Jézus Krisztus folytatja: "És szoros az a kapu és keskeny az az út,amely az életre visz és kevesen vannak,akik azt megtalálják." Ami különösen feltűnik ebben,az a tény,hogy kevesen járnak ezen az úton! Kálvin "Institució" - jának 1561 - es kiadása címlapján egy képet látunk,mely két kaput ábrázol. Az egyik keskeny,tövisbokorral a bejáratánál és koronával a kapu fölött. Ez a kép világosan kiábrázolja,miért vannak olyan kevesen a keskeny úton. A tövisbokor a szégyen és a gúny jelképe. Jézust töviskoszorúval koronázták meg és ugyanígy mindenkit,aki átlép a szoros kapun és Jézus Krisztus követésének keskeny útján jár,az Úr Jézusért való szenvedés töviskoszorújával koronáznak meg. És éppen ezt nem akarja a sok névleges keresztyén; nem akarnak az alázat útján járni. Utált,sőt gyűlöletes előttük a szégyen és a gúny. De figyeljük meg csak pontosan Jézus Krisztus szóhasználatát: "És kevesen vannak,akik megtalálják azt." A döntő szó itt a megtalálják. Egyáltalán nem magától értetődő ugyanis,hogy valaki megtalálja a szoros kaput. A tágas kapu mindenki számára messziről látható,nem kell keresni. A szoros kaput és a keskeny utat azonban keresni kell. Hogy ezt miként kell értenünk,azt világítsa meg a következő példa:
    John Newton,a híres és zseniális tudós és természetkutató így írja le megtérésének történetét: "Bementem a szobámba,megamra zártam az ajtót,térdre estem és így kiáltottam: Uram segíts,mert elvesztem! Amikor már teljesen kimerültem az imádkozásban,feláltam és fel s alá jártam a szobában,elszántan arra,hogy sem nem eszem,sem nem iszom,amíg Isten országát meg nem találtam. Tovább imádkoztam,de nem jött a megkönnyebbülés,feláltam és újra fel s alá járkáltam. Azutám mint nagy esőcseppek hullotak a könnyeim és harmadszor is térdre borultam. Ekkor azonban már nem jött szó a számra,még ha a szabadulást is jelentette volna számomra. Úgy maradtam térdeimen az Úr előtt és úgy éreztem magam,mint a bűnöző a bíró előtt. Azután azt mondtam: Uram legyen meg a Te akaratod,kárhoztass el vagy ments meg. Ebben a pillanatban megjelent előttem az Úr Jézus,Aki az én bűneimért feszíttetett meg,mégpedig olyan világosan,mintha testi szemeimmel láttam volna; és ugyanabban a pillanatban szívem szabaddá lett a bűn terhétől és a gyötrő félelemtől és megteltem nyugalommal és
    Jocó 2011-11-22 00:03:22
    Folytatás:
    Íme,ilyen a keresés és az igyekezet (Lukács evangéliumában még azt is olvashatjuk,hogy "igyekezzetek bemenni a szoros kapun") és végül a csodálatos békesség.
    Jocó 2011-11-21 23:55:39
    Folytatás:
    Ebben a szent komolyságú vitában és párbeszédben szétporlik minden saját hírnév,minden saját cselekvés. Itt a hiú értelem is padlóra kerül. Minden fölött uralkodik a Jézus Krisztusban megelevenedett hit. Ez azt jelenti: nem tudsz mást hozni,csupán nyomorúságodat,elvetettségedet,romlottságodat és egyáltalán nem tehetsz mást,mint hogy hiszel és ismét csak hiszel és elfogadod a felkínált üdvösséget. De ne feledd,hogy semmiképpen sem hited érdeme miatt vagy Istennek kedves,hanem egyedül azért,mert Isten színe előtt Jézus Krisztus elégtétele,igazsága és szentsége a te igazságod!
    Az emberi értelem számára szinte felfoghatatlan,hogy a felkínált isteni kegyelem gyermeki hittel való elfogadásának oly messze menő,az örökkévalóságba átívelő,az egész örökkévalóságra nézve érvényes kihatása van: a bűnszennyezte,átokkal terhelt embert Isten elfogadja gyermekének. - Amikor a tékozló fiú hazatért apjához,az úgy fogadta őt,mint ha mi sem történt volna. A lerongyolódott fiúval úgy bánt az apja,hogy az idősebbik fiú fellázadt ellene. Így cselekszik Isten,amikor valakit igazzá nyilvánít. Megajándékozza a megigazulás ruhájával,úgyhogy immár mint megkegyelmezett bűnös állhat meg előtte,mintha sohasem vétkezett volna. Csodálatosak az isteni kegyelem szavai: "Hiszen mi megigazultunk."
    Az Isten által történő igazzá nyilvánítás következménye az Istennel való mély belső békesség. Kifejezetten így olvasható: békesség Istennel. Létezik békesség a világgal is,csakhogy ez valamiféle féregrágta békesség. Jézus Krisztus ezt mondja a világgal való békességről: "Nem azért jöttem,hogy békességet hozzak,hanem hogy kardot (Mt 10,34).
    Isteni törvény,hogy azt,akinek békessége van Istennel,üldözi és gyűlöli a világ. De mit számítanak a világ támadásai,ha egyszer békességünk van Istennel? A világ ugyan szorongathatja az igazat,de Istennel való békességét nem tudja megrontani. Amikor Cajetán bíboros azon az emlékezetes augsburgi vitán azt mondta Luther Mártonnak: Úgy gondolod,hogy az urak és a fejedelmek majd befogadnak és megvédenek a római kúria előtt? Hol leszel biztonságban?",Luther teljes nyugalommal röviden és örvendezve csak ennyit válaszolt: "Az ég alatt!"
    Az Istennel való békesség magasabb minden emberi értelemnél,még ha az fenyegetően közeledik is. Az Istennel való békesség olyan erődítmény,amelyet se világ,se pokol,se ördög nem tud legyőzni; mivel ez a béke nem földi,hanem mennyei,nem világi,hanem szellemi. Ezt a békességet adta nekünk Jézus,aki azt mondta: "Békességet adok nektek; nem úgy adom nektek,ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek,ne is csüggedjen" (János14,27).
    Ha valaki azt kérdezné,hogyan magyarázható meg ez a békesség,azt felelhetjük: ez az a boldog tudat,hogy a haragvó Isten számomra Jézus Krisztus által megbocsátó Átyámmá lett! Naponta elhalmoz engem kegyelmének kimeríthetetlen gazdagságával és megadja szívemnek a boldog bizonyosságot,hogy a halálom olyan átmenet lesz,amely a hitből a látásba vezet.
    (Albert Lüscher)
    csigabiga 2011-11-16 21:06:50
    http://www.youtube.com/watch?v=tM_VsnsHmLU&feature=player_embedded
    Jocó 2011-11-04 17:02:23
    - KI SZERET TÉGED?
    Úgy tűnik elősször erre könnyű felelni. Mond az ember egy nevet,egy leányét,fiúét,apját vagy anyját,gyermekét,testvérét (ha van),ám ha gondolkodik egy kicsit,bizonytalanná válik
    a válasz igazában. Valóban: Szeretnek engem ezek az emberek? És a kérdés tövében újabbak
    burjánzanak: miért szeretnek? Hogyan szeretnek? És egyáltalán: mi a szeretet?
    Nyúl az ember az értelmező szótár után a helyesnek tartott megállapításért: a szeretet
    "valaki,vagy valami iránti ragaszkodásban,gyengédségben,önzetlen jó akaratban megnyilatkozó érzelem: öröm a vele való foglalkozásban."
    Elégedjünk meg ennyivel - egyenlőre. Ha nem több,már ez is leleplezi,hogy korunknak - életünknek - ez a legnagyobb hiánya! Ilyen alapon is mindenki önmagát szereti a legjobban.
    Ezt a tényt tükrözik az ember - alkotta világvallások,alapítóik különböző irányokat mutattak,
    sok mindent ígértek - kívántak,de sem Buddha,sem Konfucius vagy Mohamed sem mondta soha magáról,hogy szereti az embert!
    Az egész világon egyszer hangzott el egy mondat,késő éjszaka csendjében. Egyetlen embernek mondták,mégis meg kellett hallania az egész világnak és a világ minden emberének,mert azon túl,hogy a világmindenségre (kozmoszra) vonatkozik,érvényes
    mindegyikünkre személy szerint: 'MERT ÚGY SZERETTE ISTEN A VILÁGOT,HOGY AZ Ő EGYSZÜLÖTT FIÁT ADTA,HOGY AKI HISZ BENNE EL NE VESSZEN,HANEM ÖRÖK ÉLETE LEGYEN!" (János 3,16.)
    A világ teremtése helyett,annak létrejöttét tanulja az ember,a nehezen érthető tételeket, ám azokban szó sincs a szeretetről. Hogy is lenne? A "véletlenül" kifejlődött ember kitől várhatná,igényelhetné,hogy szeresse? Éppen őt? Pedig gyermekkorától fogva ez a hiányérzet gyötri és együtt növekszik vele. Azzal foglalkozik,ha nem is nevezi néven (mintha szégyelné kifejezni),fülének jobban tetsző elméleteket hangoztat,izmusokat hoz létre - amelyekben azután csalódik.
    Felvetődik azonban a kérdés: KI SZERET TÉGED? Igazán,önzetlenül,véget nem érően,egyéniségedtől függetlenül,halálosan? Van ilyen szeretet a földön?
    Halld meg a választ: van! Innen indul és átível az örökkévalóságba!
    Jocó 2011-11-04 17:00:19
    Folytatás:
    Isten szeret téged! Hogyan? Úgy,ahogyan csak Ő tud szeretni,mert Ő maga a szeretet! (1 János 4,16.) Szeretetből teremtette a világot,olyannak,hogy élet lehessen rajta (olyan közel a naphoz,hogy melegítse,de olyan távol,hogy el ne égesse: fényt,levegőt,vizet adott - a tengereket megsózta,apályal,dagályal szüntelen mozgásban tartja,hogy meg ne poshadjon), ellátta táplálékkal,képességgel a munkára - és szólt is hozzá. Még azután is,hogy az ember nem Őneki engedelmeskedett,hanem szóba állt az Édenkertbe bekúszott kígyóval és azóta mást sem tesz,mint elfut Isten elől. Erről tanúskodik a történelem. Mióta szeret engem az Isten? - Kérdezheted. Megvan a válasz. "...teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva" (Jób 44,2.) és "látták szemeid az én alaktalan testemet" (Zsoltár 139,16.)
    - Honnan tudjam én ezt? - vetheti ellen az értelem. Erre a válasz: Isten a Szentírásban örökérvényűen leiratta mindazt,amit tudtunkra akar adni. És ennél többet is tett: egyszülött Fiát emberi alakban (isteni fogantatással,szűzi születéssel) küldte a földre (1 Timóteus 3,16),nemcsak azért,hogy emberi módon,érthetően és hozzánk közelhajlóan elmondja nekünk,hanem azért is,hogy minden egyes ember bűnét Őbenne lássa,helyettünk Őt büntesse meg!
    Ezt olvashatod a Bibliában és ha belefogsz (ha nem valami kritikai szemüveget használsz jó előre),megérzed,megérted és elhiszed,hogy ISTEN SZERET TÉGED!
    Ha egyedül csak te éltél volna a földön és te vétkeztél volna Ellene,akkor teérted egyedül is elküldte volna a Fiát!
    - Honnan tudjam,hogy ez érvényes énrám is? - vetheted ellen. Nos olvasd el az Ő imádságát: "...de nem értük könyörgök csupán,hanem azokért is,akik az ő szavukra hisznek énbennem!" (János 17,20,)
    Próbáld ki,ha még nem tetted volna. Merülj bele a Szentírás olvasásába és föl fogod ismerni,hogy Isten szeret téged!
    És ezután következik majd,hogy sok mindent megtudsz még,amit tudnod kell és az ismereteken keresztül olyan társakra is találsz,akiket te is szeretni fogsz,akikből feléd sugárzik valami Isten szeretetéből. (talán úgy,ahogyan a fehér kőfalból árad a meleg,amit magába szívott az egésznapi verőfényből és átmelegít téged is,ha odaállsz mellé.)
    (Albert Lüscher)
    Jocó 2011-10-30 21:25:55
    Köszönöm szépem,kedves Rebeka,hogy leírtad! :)
    http://w739.dobd.hu/audio/sipos_aba_almos_-_te_isten_embere-0sIowBqEPHg
    válasz erre: Rebeka - 2011-10-28 00:29:22 | megtekintés
    Rebeka 2011-10-28 00:29:22
    Bocsánat,de csak részenként tette fel a gépem.Az Úr áldása rátok testvéreim!
    válasz erre: Rebeka - 2011-10-28 00:26:32 | megtekintés
    Rebeka 2011-10-28 00:26:32
    Folytatás-befejezés!

    Imádkozzunk!

    Úr Jézus Krisztus, téged magasztalunk, mert a te halálod mindannyiunk számára az életet, az örök életet tette hozzáférhetővé. Egyedül a te érdemeidnek az erejében bízunk, és nem magunkban bizakodunk, mert tudjuk, hogy aki benned bízik, az soha nem csalódik.

    Köszönjük, hogy ilyen magunkfajta, gyarló emberek számára is lehetővé tetted, hogy megigazított, tiszta, szent életet éljünk. Akkor is, ha halálunk pillanatáig megmarad bennünk a bűnre való hajlam, de lehetséges, hogy te élj bennünk és átalakítod a gondolkozásunkat és egész életünket.

    Engedd, hogy közülünk minél többen megtapasztaljuk ezt a csodát, és mint a te szentjeid tudjunk szolgálni szeretettel másoknak. Legyen a mi egész földi életünk is a te dicsőségedre.

    Kérünk, adj vigasztalást azoknak, akik gyászolnak. Segíts minket, hogy amíg itt vannak a szeretteink, addig tudjuk nekik szeretettel mutatni a hozzád vezető utat.

    Ámen.
    Rebeka 2011-10-28 00:22:22
    Folytatás:
    megemlékezhetünk az elhunytakról, sőt a Zsidókhoz írt levél azt mondja: emlékezve rájuk, kövessük a hitüket, ha ők hívők voltak. Viszont semmiféle halottkultuszt nem enged meg a Szentírás, meg temetőkultuszt sem, és legfőképpen az elhunytakkal létesítendő bármilyen kapcsolatot nem engedi meg. Ezt hívják spiritizmusnak, és ennek mindig súlyos következményei vannak azoknak az életében, akik elkezdenek ezzel játszani.

    Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy mi nem imádkozunk az elhunytakért, mert mindenkinek az örök sorsa a halála pillanatában végérvényesen eldől. Aki hitben halt meg - ahogy olvastuk -, egyenesen az Úr Jézushoz megy, aki visszautasította itt Isten szeretetét, az pedig egyenesen a kárhozatba. A Biblia nem tud közbülső állapotról.

    Ami a tisztítótűzről szóló tévtanítást illeti, az egy félreértett bibliai helyre épül, amit szintén most olvastunk a napokban a Bibliában. Pál apostol arról ír a korinthusiaknak, hogy amikor ő ott járt, Jézust hirdette nekik, és a Jézusba vetett hitük lett az a biztos alap, amire az életük felépül. Őutána más tanítók is megjelennek ott, és nem mindegy, hogy azok mit építenek erre az alapra. Igazat mondanak-e, ami erősíti a korinthusiak hitét, vagy össze-vissza beszélnek, ami nem erősíti. Erre nézve mondja, hogy ki mit tanít nekik, ezt majd a végső ítélet, a tűz próbálja meg, mert mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz akkor; "és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át." (1Kor 3,13-15).

    Tehát nem az ember ég meg, hanem a munkája. Hogy mit tett ott a gyülekezetben Pál apostol után. Igyekezett tönkretenni azt, amit az apostol épített, vagy továbbépítette. Csak ott tett-vett, de semmi haszna nem volt, vagy továbbépítette az ottani hívőknek a hitét. A munkára vonatkozik ez a tűz, nem az emberre. Ennek a félreértéséből adódott ez a feltételezés, hogy lehetséges egy közbülső állapot.

    A dolog summája pedig az, hogy nekünk az élőkkel kell törődnünk sokkal jobban, mint a halottainkkal. Szokták azt mondani, hogy a krizantém a rossz lelkiismeret virága. Sokszor azok visznek temérdek virágot valakinek a halála után sokszor, akiknek rossz a lelkiismeretük. Addig kellett volna vinni, amíg itt volt. Addig kellett volna időt szakítani, felkerekedni és elmenni az ország másik végébe is meglátogatni az öreg nagyit és megsimogatni, és vinni neki valamit, amíg itt volt közöttünk. Nem pedig utána próbálni kiegyenlíteni valahogy a tartozást. Nem tudjuk kiegyenlíteni. Legyünk kegyeletesek a halottainkhoz, adjunk hálát Istennek mindazért, amit rajtuk keresztül adott, de az élőkkel foglalkozzunk többet. Nekik vigyünk virágot, nekik mutassuk a Jézushoz vezető utat, és ne az elhunyt után aggódjunk, hogy vajon hol töltik az örökkévalóságot. Itt imádkozzunk egymásért, amíg itt vannak azok, akikért imádkozhatunk, ne a haláluk után próbáljunk valamit tenni az érdekükben.

    Ez Isten igéjének a világos tanítása. És az a nagy bátorítása, hogy mindnyájan lehetünk szentek, akármilyen messziről, akármilyen mélységből hív magához a mi szerető Istenünk, és Jézus érdeméért, de egyedül az Ő érdeméért, egészen új életet ad a hívőknek.
    Rebeka 2011-10-28 00:17:08
    Folytatás: sosem lehet azt tudni, lehet abban valami... De mi nem ilyen bizonytalan alapon állunk. A mi hitünk alatt ott van az Isten igéje, aminek minden szava igaz, és aki ezt komolyan veszi, az tudja, hogy mi az élet, mi a halál, hol vannak a halottak, és mire számíthatunk mi élők, és milyen kapcsolatunk legyen vagy ne legyen velük.

    Van nekünk két gyönyörű református hitvallásunk a "Hiszek egy"-en kívül. Az egyik a Heidelbergi Káté, abból gyakran idézgetünk, a másik a Helvét Hitvallás, amit sokkal kevésbé ismerünk. Ez a bizonyos Második Helvét Hitvallás összegyűjtötte ehhez a kérdéshez is a Biblia tanítását. Hadd olvassam fel ezt az egy oldalt. Mit tanít a Szentírás ezekről a kérdésekről?

    "A Szentírás azt parancsolja, hogy a hívek testét mint a Szentlélek templomát, amelyről helyesen hisszük, hogy fel fog támadni az utolsó napon, tisztességesen és babonaság nélkül át kell adni az anyaföldnek, sőt azokról, akik az Úrban szentül elaludtak, tisztességesen meg kell emlékezni, és a hátramaradottak, vagyis özvegyeik és árváik iránt minden kegyeletes kötelességet teljesíteni kell. A holtak körül való másnemű gondoskodásról nem tanítunk. Tehát nagyon elítéljük a cinikusokat, akik a holttestekkel nem törődnek, vagy pedig a lehető leghanyagabbul és a legkisebb tisztelet nélkül hányják őket a földbe, soha egy jó szót nem ejtenek róluk, és a hátramaradottakkal nem törődnek.

    Ugyanígy elítéljük azokat is, akik szertelenül és fonákul buzgólkodnak a halottak körül, akik pogányok módjára kétségbeesetten siratják őket, bár a mérsékelt gyászt, amelyet az apostol az 1Thess 4-ben megenged, nem tiltjuk, hiszen természetes az, hogy valaki fájdalmában sír. De mi ha sírunk is, úgy sírunk, mint akiknek reménységünk van. Azt viszont elítéljük, ha emberek a halottakért áldoznak és pénzért bizonyos imádságokat mormolnak. Ilyenféle szolgálataikkal akarják kiszabadítani övéiket azokból a gyötrelmekből, amelyekbe a halál révén jutottak, és úgy vélik, hogy efféle kántálásokkal ki lehet őket onnan szabadítani. Hisszük ugyanis a Szentírás alapján, hogy a hívők a testi halálból egyenesen Krisztushoz költöznek, és ezért egyáltalában nem szorulnak rá az élők közbenjárására, a halottakért való könyörgésekre, egyszóval azoknak bárminemű szolgálatára. Hisszük továbbá azt is, hogy a hitetlenek egyenesen a pokolba vettetnek, ahonnan az élőknek semmiféle buzgólkodása sem nyitja meg az istentelenek számára a szabadulás útját.

    Az pedig, amit egyesek a tisztítótűzről tanítanak, ellentmond a Szentírásnak, hiszen Krisztus által való teljes megtisztulást és megigazulást kapunk, és a mi Urunk ezt mondja: Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre (Jn 5,24).

    Amit pedig a szellemekről vagy a holtak lelkéről mondanak, hogy néha megjelennek az élőknek és tőlük különféle szolgálatokat kérnek, azt mi az ördög incselkedésének tartjuk, és az ámításai közé soroljuk. Mint ahogy megmondja az Isten igéje, hogy az ördög világosság angyalának is tudja magát álcázni. Törekszik az igaz hitet vagy felforgatni, vagy kétségessé tenni. Az Úr azonban a Szentírásban megtiltotta, hogy bármiféle igazságot a holtaktól tudakoljunk, vagy hogy bármiféle kapcsolatot akarjunk fenntartani velük. A kárhozatban gyötrődő gazdag - Jézus elbeszélése szerint - nem kap engedélyt az övéihez való visszatérésre, hanem azt mondják neki: van Bibliájuk, hallgassanak arra." (II. Helvét Hitvallás 26. fejezet).

    Világos összefoglalása mindannak, amit Isten igéje tanít. Vagyis azt mondja: halottainkat tisztességgel eltemetjük. Akinek valóban fáj a gyász, és sírni akar, az sírjon nyugodtan, az nem a hitetlenség jele. De erről is szól a Szentírás, hogy lehet reménység nélkül, kétségbeesetten sírni, és lehet egészen másként sírnia annak, akinek van élő reménysége a feltámadott Krisztusban és az általa megígért feltámadásban.

    Még azt is említi, hogy időnként megemlékezhe
    Rebeka 2011-10-28 00:09:36
    Folytatás:

    van itt egy nagyon hangsúlyos de) "megmosattatok, megszentelődtetek és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által."

    Mindezt Jézus végezte el bennük, és Ő végzi el ma is azokban, akik Őbenne hisznek. Ezeket nevezi a Szentírás szenteknek.

    Természetesen azokat, akiket a római egyház szentté avatott, mint keresztényeket mi is tiszteljük. De nem vallásos tisztelettel. Az csak Jézus Krisztust mint egyetlen Közbenjárót illeti meg. Úgy tekintünk rájuk, ahogyan Isten igéje írja: "... nézvén életük végére, kövessétek hitüket" (Zsid 13,7). Ha az Istennek szolgáló életben jó példát mutattak, igyekszünk követni példájukat.

    Velük kapcsolatban azt is tudnunk kell, hogy a Biblia határozott tanítása szerint Jézuson kívül senki más nem lehet közvetítő emberek és az élő Isten között. Senki nem lehet közbenjáró, mert amilyen bizonyos az, hogy egy Isten van (ebben, azt hiszem, egyikünk sem kételkedik), olyan bizonyos az is, hogy egyetlen közbenjáró van Isten és az emberek között, az ember Jézus Krisztus.

    Hogy olvassuk ezt a Bibliában? "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságként a maga idejében" (1Tim 2,5-6).

    Egyedül Jézus adta váltságul önmagát másokért. Nem tudunk rajta kívül senki mást mondani, aki meghalt volna mások bűnéért, mások helyett, és akinek a halálát elfogadta volna a mindenható Isten érvényes helyettes áldozatnak. Egyedül Jézus, de Ő mindenkiért. Ahogyan egyetlen Isten van, egyetlen közbenjáró is van. Nekünk csak ez az egyetlen Közbenjáró tud bármit kieszközölni Istentől. Boldog ember az, aki ezzel a bizalommal fordul az egyetlen közbenjáróhoz: Jézus Krisztushoz.

    A Biblia tanítása szerint tehát a szentek: Isten gyermekei, akik Jézus Krisztust befogadták. Pál apostol ilyen képet használ: a Krisztus-testnek a tagjai. Valóban összetartoznak, egy szerves egység a szentek közössége. Amikor a "Hiszek egy" végén ezt mondjuk: hiszem a szentek közösségét, akkor nekünk erre kell gondolnunk. És ha vannak "mindenszentek", akkor azok ezek, akik Jézus Krisztusban hisznek, a világ kezdetétől annak a végéig. Ha hottentották, ha magyarok, ha norvégok, mindegy, akármilyen felekezetből. Ha így hisznek Jézusban, ők a szentek, és összetartoznak. Egy nagy család tagjai, mert mindnyájan Isten gyermekeivé lettek. Mindegyik azt mondja Istennek: Atyám, és akkor egymásnak testvérei.

    A nagy kérdés az: te szent vagy-e a szó ilyen értelmében? Isten gyermekeként ülsz-e itt? Ha az vagy, akkor látszódjék is meg az életeden. Ha még nem vagy az, akkor azzá lehetsz, mert ott van ez a nagy de. Elsorolja, hogy ilyenek meg olyanok voltatok, (úgy, ahogy megszülettünk, mindnyájan valamilyen mértékben ilyenek vagyunk), de megmosattatok, megszentelődtetek és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus érdeméért. Ez bármikor, bármelyikünk életében bekövetkezhet. Amikor valaki odaáll Isten elé, és azt mondja: Istenem, ismerlek is téged meg nem is, keveset tudok rólad, de ezt hiszem: nélküled reménytelen az életem. Jézus Krisztus pedig azért jött, hogy újjáformáljon engem. Úr Jézus, legyél az én életem Ura. - Akkor elsorolja az ember a bűneit, és megköszöni, hogy Jézus haláláért bocsánatot kapott. Ezzel belépett a szentek közösségébe.

    2. És mondjunk valamit a halottak napjáról is.

    Egy csomó babonás hiedelem, sok pogány szokás és sokféle félelem él az emberekben ezzel kapcsolatban. Alapvetően nagy tudatlanság. Nem ismerjük, vagy nem vesszük komolyan, amit a Biblia pedig világosan ír életről és halálról, élőkről és holtakról, és a két társaság egymáshoz való viszonyáról.

    Ma hallottam a rádióban egy előadást, amiben például azt is részletezték, hogy azért tettek régebben is, ma is sokan élelmet az elhunytak sírjába, hogy lehetőleg ne járkáljanak újra haza kosztolni.

    Ennek a hiedelemnek minden szava tévedésen alapul, de most nem akarom ezt részletezni. Iskolázott emberek is hisznek ilyeneket, mert s
    Rebeka 2011-10-27 23:48:35
    Folytatás:panaszod a testvéred ellen?)

    Kik tehát a szentek?

    Egészen röviden azok, akik hisznek Jézus Krisztusban, de akiknek ez a hit azt jelenti, hogy együtt élnek az élő Jézus Krisztussal. Tehát behívták Őt az életükbe, átadták az életük felett az uralmat Jézusnak. Tudatosan és minden tekintetben neki akarnak engedelmeskedni. Így mondja a Biblia: Hit által él bennük Krisztus, és belülről irányítja őket. Ők pedig örülnek annak, hogy irányítja őket, és engedelmeskedni is akarnak neki. Akik befogadták Jézust és így Isten gyermekeivé lettek - ezek a szentek a Biblia szerint.

    Ennek a levélnek a legelején írja az apostol, hogy "Jézus Krisztus adatott nekünk Istentől igazságul, szentségül, bölcsességül és váltságul" (1Kor 1,30). Aki befogadta Jézust, az szent lesz. Vagyis azt a mindenható Isten olyannak látja, mint Jézust, akit befogadott. Ettől ezek a szentek még - sajnos - vétkezhetnek. Korinthusban is sajnos összevesztek. Mondja Pál: elég szégyen. Jobb lenne, ha ez nem történne, ez azonban nem változtatott azon, hogy ők Jézust befogadták, és neki akarnak engedelmeskedni.

    Ezért juthatnak el oda, amiről szintén ír itt, hogy lemondanak arról, hogy kiverekedjék a maguk igazságát, inkább eltűrik a kárt és elszenvedik a sérelmet, ha a testvérük követte azt el ellenük. Tudnak megbocsátani. Jézusra jellemző tulajdonságok ütköznek ki rajtuk, mert befogadták Jézust.

    Szó sincs arról, hogy ők a saját teljesítményeikért lennének szentek. Ajándékot kaptak. Jézus Krisztustól új életet kaptak. Benne hisznek. Mindaz, ami többlet az életükben, ajándék, amiért ők kezdetben semmit nem tettek. Nem a saját érdemeik alapján lettek szentek. Nem a saját szenvedéseik miatt válnak szentté, hanem egyedül Jézus Krisztus érdemére való tekintettel tekinti őket Isten szentnek, és egyedül Jézus Krisztus szenvedése eszközölte ki nekik azt, hogy új életet kaphassanak. Nem emberek minősítik őket szenteknek, hanem maga Isten állapítja meg: mivel ti Jézussal együtt éltek, ezért szenteknek tekintelek titeket.

    Semmi bibliai alapja nincs tehát annak, hogy egyik ember egy másikat az ő saját teljesítményei alapján szentté minősít. Ez a minősítés Isten kiváltsága, ezt csak Ő teheti meg; és soha nem a mi teljesítményeink, erkölcsiségünk, jó cselekedeteink alapján, hanem mindig az Ő mérhetetlen kegyelméből. Arra a Jézusra való tekintettel, akitől a hívő bűnbocsánatot kért és kapott.

    Ezért nem lehet átutalni egy nagyon erkölcsös ember érdemeit egy másik számára. Mert ez is sajátos tanítás a római egyházban, hogy vannak "felesleges" jócselekedetek, azaz van, aki több jót tesz, mint amennyi bűnt elkövet. Nincs szüksége minden jó cselekedetére, s azt egy mennyei bank átutalja annak, aki meg kevesebb jót tett, mint amennyi bűnt elkövetett. Ámde nincs mit átutalni, mert nincsenek érdemeink Isten előtt, mert nem a magunk érdeméért lehetünk szentté, hanem Isten kegyelméből, Jézus érdeméért. Nem tudunk mit átadni egymásnak. Mindnyájan rászorulunk Isten bűnbocsátó kegyelmére. A legerkölcsösebb, legáldozatkészebb ember is. És az is kizárólag Jézus Krisztus kereszthaláláért kap bocsánatot és lehet más emberré. Más emberré lesz, mert attól kezdve, hogy Jézust behívta az életébe, megváltozik az élete, és egyre jobban hasonlítani kezd hozzá, de ez sem az ő érdeme, ez is ajándék. Nem az ő erőfeszítésének a következménye, hanem a benne munkálkodó Szentléleknek, az új életnek a gyümölcse.

    Aki a Biblia szerint gondolkozik, az csak ide juthat el. Magamtól akármilyen erkölcsös életet élek is, Isten előtt reménytelen, kárhozatra méltó bűnös maradok. De aki Jézust behívja az életébe, akármilyen bűnöket követett is el, kap azokra bocsánatot, és egészen más életet folytathat tovább.

    Elég hosszú ez a lista, amit itt felsorol az apostol, és aki akart, akár meg is sértődhetett a korinthusi hívők közül, amikor elsorolja nekik, hogy ti magatok is paráznák, bálványimádók, házasságtörők, bujálkodók, tolvajok, nyerészkedők, részegesek, rágalmazók és harácsolók voltatok, de (v
    Rebeka 2011-10-27 23:37:37
    Pasarét, 2007. november 1.
    (csütörtök)

    Cseri Kálmán


    KIK A SZENTEK?


    Alapige:1Kor 6,1-2. 9-11

    Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek, s nem a szentek előtt törvénykezni? Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti ítélkeztek a világ felett, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek?

    Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: most azonban megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.

    Imádkozzunk!

    Mennyei Édesatyánk, köszönjük, hogy ilyen gyermeki bizalommal beszélhetünk hozzád, mint ahogy most ennek az éneknek a szövegét imádkozhattuk. Köszönjük, ha valóban imádságként hangzott el a szívünkből és az ajkunkon.

    Köszönjük, hogy ebben a csendes órában a veled való találkozásra készülhetünk.

    Köszönjük, hogy nem nekünk kell felkapaszkodnunk hozzád, hanem te jöttél utánunk Jézus Krisztus személyében, és te hajoltál le olyan mélyre, amilyen mélyre kerültünk nélküled.

    Áldunk téged, megváltó Urunk Jézus Krisztus, hogy bárhonnan ki tudsz emelni minket.

    Kérünk, hogy most is szólíts meg igéddel egészen személyesen, és közben nyitogasd a szemünket, világosítsd meg az értelmünket, és indíts minket Szentlelkeddel arra, hogy sarkig nyissuk előtted a szívünk ajtaját, és megtanuljunk veled élni minden körülmények között.

    Kérünk, hogy a te jelenléted tegye igazán istentiszteletté az együttlétünket, és formálj, tisztíts, ajándékozz meg minket.

    Ámen.

    Igehirdetés

    Ma úgynevezett mindenszentek napja van, és ki tudja, hogy miért lett ebből piros betűs ünnep. Holnap pedig olyan nap lesz, amit régóta halottak napjának neveznek. Ilyenkor felbolydul az ország, aki csak teheti, megy a temetőbe szeretteinek a sírjához. Felvirágozzák a sírokat, kivilágítják a temetőket. Sokan meglepően nagy összegeket költenek erre, és megint csak az a kérdés: vajon tudja-e mindenki, miért?

    Ha mi "Isten igéje szerint reformált" embereknek tartjuk magunkat (mert a reformációt követően így nevezték magukat a mi eleink), akkor Isten igéjének a világosságában kell megnéznünk mindazt, ami ehhez a két naphoz tapad az emberek tudatában.

    Erre a két kérdésre keressünk ma választ: kik a szentek a Biblia szerint, és hogyan viszonyuljunk a halottainkhoz a Biblia szerint.

    1. Kik a szentek? Kiket tartanak szenteknek úgy általában az emberek?

    A római egyházban régi hagyomány az, hogy különösen erkölcsös tagjai közül némelyeket haláluk után egy bizonyos erre létesített bizottság szentté avat. Aki különösen sok jót tett másokkal, különösen erkölcsös életet élt, sok áldozatot hozott jó ügyekért, más emberekért, azokat egy hosszú, bonyolult eljárásnak, tárgyalások sorozatának a végén szentté avatják. Általában ezeket szokták az emberek szentnek tartani.

    És mit mond a Biblia?

    Olyan kedves mosolya ez Istennek, hogy éppen a mai napi igénk erről szól. A bibliaolvasó kalauz szerint most a Korinthusi levelet olvassuk, és Pál apostol itt megmondja, kik a szentek Isten véleménye szerint. Egy egészen hétköznapi problémához szól hozzá. Dorgálja a korinthusi gyülekezet tagjait: hogyan jut ilyen képtelenség eszükbe, hogy összevesznek egymással, és utána elmennek hitetlen bíróság elé, hogy az tegyen igazságot.

    "Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek, s nem a szentek előtt törvénykezni? Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti ítélkeztek a világ felett, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek?" (És ha tovább olvastam volna, ezzel a mondattal fejezi be: egyáltalán miért van neked
    Jocó 2011-10-27 13:10:21
    Kedves Csiga!
    Alex testvérünkhöz csatlakozva,köszönöm,hogy leírtad és így hallás sérült embertársainkhoz is eljuthat Isten Igéje. Eljuthat még a nagyot hallókhoz is,akiknek van fülük,de nehezen hallanak.
    Fontos kérdések előadás címe: Hol vannak a halottaink?

    http://w871.dobd.hu/audio/sipos_ete_almos_-_hol_vannak_a_halottaink-24RgeK1PNVU
    alex:) 2011-10-26 10:23:30
    Kedves Csiga,
    Nagyon aktuális Igehirdetést választottál,köszönjük az ÚR által.
    Amikor az emberek,rohannak ki a temetőbe,ahol a szeretetteik lelke nincs,csak a romlandó test.
    Halottkultusz terjedőben,az anyagi,üzleti világban.
    Mert még a keresztyén ember sem jól ismeri a Bibliát!
    Jézus szavát-"az élőkkel foglalkozzatok!"
    válasz erre: csigabiga - 2011-10-25 22:12:25 | megtekintés
    alex:) 2011-10-26 10:18:08
    Cseri Kálmán tiszteletes urat az Úr nagy alázatban,és hatalmas bölcsesség útján vezeti!
    Köszönöm az Úr Jézusnak,hogy a Lelkész urat Őáltala megismerhettem,az áldott életével mai napig is nagy példát mutat mindnyájunknak!


    Dán. 12,3
    Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.

    Mát. 13,43
    Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
    válasz erre: csigabiga - 2011-10-25 22:12:25 | megtekintés
    csigabiga 2011-10-25 22:12:25
    folyt4:
    Komolyan vesszük mindkettőt, de nem félünk tőle, ha Jézushoz tartozunk, mert a vele való közösség biztonságot ad a hívőnek és megszenteli. És a vele közösségben élő ember tud szentként élni, és szentként meghalni.
    Ez ad nekünk, ha valóban hiszünk Jézusban, minden körülmények között, életünkben, halálunkban és gyászunkban is olyan békességet, tartást, örömöt, reménységet, amit Jézuson kívül senki más nem tud adni az embernek.
    Érdemes elolvasnunk ezt a két fejezetet. Hadd javasoljam délutáni olvasmányként az 1Thesszalonika 4. részt, meg a Lukács evangéliuma 16. részt, ahol Jézus ezekről részletesen beszél.

    Imádkozzunk!

    Istenünk, köszönjük, hogy túlláthatunk a láthatókon, és komolyan vehetjük a te ígéreteidet, legfőképpen téged magadat, a te szent személyedet.
    Köszönjük, hogy túlláthatunk emlékeken, elváláson, sírhantokon, veszteségeinken is.
    Köszönjük, Úr Jézus, a te kedves ígéretedet, hogy a benned hívőkkel vagy minden napon a világ végezetéig. Szeretnénk sokkal komolyabban számítani erre a te szent jelenlétedre.
    Kérünk, hogy a veled való lelki, hitbeli közösség szenteljen meg minket egyre jobban. Adj nekünk reád jellemző gondolatokat. Add, hogy az az indulat legyen bennünk, ami tebenned, és a cselekedeteinket is a te Szentlelked és igéd vezérelje. Hadd legyünk számodra elkülönített, a te rendelkezésedre álló áldott eszközeid.
    Olyan sokszor érezzük a magunk erőtlenségét, tehetetlenségét, de köszönjük, hogy te ilyen emberekből formálsz szenteket. Hadd legyünk azok, amíg erre lehetőségünk van.
    Könyörgünk hozzád a gyászolókért. Add, hogy valóban túllássanak a láthatókon, és a te igéd legyen vigasztalás számukra.
    Eléd hozzuk mindnyájan szükségeinket, nyomorúságunkat. Könyörgünk azokért, akiknek emberileg megoldhatatlan terheik és problémáik vannak.
    Szeretnénk úgy imádkozni hozzád mindig, mint akiről tudjuk, hogy neked minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen.
    Ezzel a reménységgel indulunk el az új hétre is. Kérünk, hogy Szentlelked és igéd legyen vezérünk. Ebben a csendben segíts most őszintén, egyszerűen beszélni hozzád.

    Ámen.
    válasz erre: csigabiga - 2011-10-25 22:11:24 | megtekintés
    csigabiga 2011-10-25 22:11:24
    folyt3:Fontos az is, hogy minden gyász közelebb vigyen bennünket Istenhez, hiszen amiért hálásak vagyunk egy-egy elhunyt szerettünk életére gondolva, Istennek tartozunk hálával. Ahol meg vádol minket a lelkiismeret, ott Istentől kaphatunk bocsánatot és feloldozást.
    Különösen nehéz azoknak a helyzete, akik egyedül maradnak. Egészen egyedül egy-egy temetés után. Fontos, hogy ők vegyék komolyan azt, amit egyik énekünkben így szoktunk énekelni: az űrt Ő - vagyis Isten - töltse ki. Vagyis még inkább kapaszkodjanak az élő Istenbe. Isten élő személy, aki nem pótol emberi értelemben senkit, akit elveszítettünk, de aki az űrt, ami egy-egy veszteségben támad, ki tudja tölteni.
    Mi pedig ne hagyjuk egyedül az ilyen testvéreinket. Sokszor zavarba jövünk, ügyetlenkedünk, nem tudjuk, hogy mit kell ilyenkor tenni. Például van egy összeszokott házaspári kör, akik összejönnek Isten igéjéről is beszélgetni, a gyereknevelés problémát is megbeszélni, és valamelyik megözvegyül, akkor most mit kelljen tenni? Semmit nem kell tenni. Tovább is hívjuk őt, érezze otthon magát. Ha ő akar beszélni a gyászáról, hallgassuk meg szeretettel, ha tudunk valami vigasztalót mondani, mondjuk azt alázattal. Ha nem jut eszünkbe semmi okos, ne mondjunk semmit. Szeressük. Ugyanúgy, mint amíg ketten tudtak odajárni. Nem kell zavarba jönni és ügyetlenségünkkel még nehezebbé tenni a gyászt.
    Aki viszont egyedül maradt, az gondolkozzék el azon, hogy azok magányosodnak el igazán, akik másokat egyedül hagynak. Ismerek a gyülekezetben is több olyan egészen egyedül maradt gyászoló testvérünket, akik a temetés után, miután egy új életrendet kialakítottak (és ez nem könnyű, de ezt mindenkinek meg kell tennie), rájöttek, hogy nekik most már több idejük van. Mire is adta ezt Isten? És mihelyt Istent kérdezték, új feladatokat láttak meg. És Isten áldott eszközei más egyedül élők magányosságának az enyhítésében. Egyszerre fontos emberekké váltak, használja őket Isten. Isten számára elkülönített életük van, megszentelődött, szent emberekként áldott szolgálatot végeznek. S miközben másokat vigasztalnak, őket is megvigasztalja Isten azzal az igével, amit másnak mondanak.
    A kampányokat illetően pedig szeretettel javasolom, hogy ne sodródjunk a kampányokkal. Ne mások mondják meg nekünk, hogy mikor vigyünk virágot szeretteink sírjára. Én vittem a szüleimnek életükben is, szoktam néha vinni a sírjukra is, de nem feltétlenül ezekben a napokban, amikor felbolydul az egész ország, és mindenki azt csinálja.
    De mit szólnak hozzá mások, ha nem teszem? Az az ő dolguk, hogy mit szólnak. Az meg az én dolgom, hogy Isten előtt minden tekintetben tiszta legyen a lelkiismeretem.
    A rossz divatoknak pedig tudatosan ellen kell állnunk. Néhány év óta kicsiny hazánkban is terjed ez a divat, hogy október vége felé az üzletekben megjelennek a tökök, amiből különböző rémisztő arcokat lehet kifaragni, esetleg egy mécsest beletenni, és ijesztgetni vele egymást, főleg a gyerekeinket. Kevesen tudják, hogy ez egy ősi, pogány kelta vallási rítus, amit felelevenítettek az Egyesült Államokban, mi pedig onnan alázatosan importáljuk és elterjesztjük.
    Semmi közünk az egészhez. Ha valaki szereti a sült tököt, akkor süsse meg, egyék meg jó ízűen, és közben beszélgessek jó ízűen. Ha az a tök malacnak való, akkor hadd vegye meg az, akinek malaca van, de ilyen tökkelütött dolgokra egy forintot sem érdemes kiadnunk. Főleg, ha minket az élet minden kérdésében Isten igéje irányít.
    Még akkor sem, ha pszichológus kiselőadást tartott arról a rádióban, hogy a gyermekeinket ilyen módon is meg kell barátkoztatnunk az ördöggel, hogy ne féljenek tőle. Mit mond erről a Biblia? Azt mondja: az ördöggel nekünk nem megbarátkoznunk kell, hanem felkészíteni egymást a vele szembeni ellenállásra. Abban a bizonyosságban, hogy Jézus legyőzte őt a kereszten, ez meg van írva a Bibliában. Abban a bizonyosságban, hogy Jézus feltámadásával, mint utolsó ellenségünket, legyőzte a halált is, és mi ezért nem félünk egyiktől sem. -folyt4.
    válasz erre: csigabiga - 2011-10-25 22:10:40 | megtekintés
    csigabiga 2011-10-25 22:10:40
    folyt2:
    kapcsolatba kerültek.
    Természetesen voltak a történelem és az egyháztörténet során mindig olyanok, akik az átlagosnál messze többet tettek másokért erkölcsileg, a szeretetük megmutatását tekintve többet adtak, mint a megszokottak. A római egyház többnyire az ilyen embereket avatta később haláluk után szentekké. De amit a Biblia erről tanít, azt az előbbiekben találhatjuk.

    II.

    És mit mond a Szentírás a halottakról?
    Néhány évvel ezelőtt részletesen végigtanulmányoztuk itt a Lukács evangéliuma 16. fejezete alapján, hogy mi Jézusnak a tanítása erről. Azt most nem akarom olyan részletesen elismételni, csak a legfontosabbakat sorolom el.
    Jézus egészen természetesen módon tanított arról, hogy a biológiai halálunk után folytatódik mindannyiunk léte. "Elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghalnak és utána az ítélet." (Zsid 9,27). Van még utána is sok minden. Aki pedig Jézusban hitt és komolyan veszi, hogy bűnei ítéletét Jézus a kereszten elszenvedte, arról azt olvassuk, hogy már nem megy az ítéletre, mert itt már átment a halálból az életbe, mert Jézussal kapcsolatba került.
    Tehát van folytatás. És a folytatás a halálunk pillanatában végérvényesen eldől. Aki Jézussal közösségben élt, az vele közösségben tölti el az örökkévalóságot, ezt nevezi a Biblia üdvösségnek. Aki Jézus nélkül élt és hal meg, az Jézus nélkül kell, hogy eltöltse az örökkévalóságot, ezt nevezi a Szentírás kárhozatnak. És a halálunk után az örök sorsunkon nem lehetséges változtatni.
    A Biblia nem tud úgynevezett tisztítótűzről, egy harmadik állapotról. Két állapot van, és ez a halál pillanatában végérvényesen eldől.
    Jézus határozottan tanít arról is, hogy a halottak lelkei nem járnak vissza az élőkhöz. Isten megtiltott minden kapcsolatot élők és holtak között. A spiritizmus nem az elhunytakkal hoz kapcsolatba, hanem démonokkal, és ennek mindig megvan a súlyos következménye is. És mivel a halál után nincs lehetőség a sors megváltoztatására, ezért nincs értelme a halottakért imádkozni, ezért nem gyakoroljuk mi ezt.
    Itt kell egymásért imádkozni. Az élőkért állhatatosan, komolyan, kitartóan, hittel imádkozni. Az élőknek kell mutatnunk az igazi életre, az üdvösségre vezető utat nagy szeretettel, Isten igéjével.
    A halottakról természetesen szabad beszélgetnünk, és csak hadd tudjanak meg az unokák minél többet a nagyinak az életéről, múltjáról, a család gyökereiről, de a halottakkal nem szabad beszélgetnünk, mert az a spiritizmus egyik formája.
    Természetesen, ha ők hívők voltak, akkor azt mondja a Biblia, hogy "kövessétek hitüket." Ez Istentől kapott lehetőségünk és feladatunk. De mindenféle halottkultusz és temetőkultusz ellenkezik a Szentírás tanításával. Ezért nem gyakoroljuk egyiket sem. Kegyelettel eltemetjük szeretteinket, rendben tartjuk a sírjukat, de átengedjük őket egészen a kegyelmes Istennek.
    Kinek nehéz elengednie a szeretteit, ha elhunynak? Annak, aki bálványozta őket, és annak, akinek rossz a lelkiismerete velük kapcsolatos bűnei, mulasztásai miatt.
    Az elsőnek az a megoldása, hogy Isten kerüljön minden ember életében az első helyre. Ő legyen az abszolút első, aki maga mellett semmiféle bálványt nem tűr meg, s akkor minden és mindenki a helyére kerül.
    A másodikra az Isten megoldása, hogy vegyük komolyan: ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, és megbocsátja azokat, és megtisztít minket minden hamisságtól. (1Jn 1,9).
    Az elhunyt szeretteinkkel kapcsolatos vádoló bűneink tipikus példái annak, hogy mennyi mindent nem tudunk jóvátenni. A bűnt azonban nem emberi erőfeszítéssel kell jóvátenni, hanem isteni kegyelemmel lehet megbocsátani. Hisszük-e ezt? Minden ilyen helyzet a hitünk vizsgáztatása. Hisszük-e, hogy elég nekünk is Isten kegyelme és semmi másban nem reménykedhetünk a bűnkérdést illetően, csak az Ő bűnbocsátó kegyelmében. Az Ő kegyelme pedig sarkalljon minket arra, hogy ne ismételjük azokat a mulasztásokat, amik vádolnak bennünket. -folyt3.
    válasz erre: csigabiga - 2011-10-25 22:08:44 | megtekintés
    csigabiga 2011-10-25 22:08:44
    folyt1: akaratának, akinek valóban ez a legfőbb és mindig újra ismétlődő kérdése: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Áll mindig Isten rendelkezésére, és nem engedi, hogy Istentől idegen erők is használják. Nem a maga ura akar lenni, nem ebben a képzelgésben él, hanem tudatosan Istennek akar engedelmeskedni. Az ilyen ember szent. S miközben neki engedelmeskedik, aközben egyre több szentség nyilvánul meg az életében. Mondom egyszerűbben: egyre inkább hasonlítani kezd Jézushoz. Egyre több jézusi vonás jelenik meg az ilyen ember jellemében. Jézus szeretetéből, Jézus alázatából, Jézus erejéből kap valamit.
    A szentek tehát nem bűntelen emberek. Nem erkölcsi hősök, nem vallásos lángelmék. A Biblia azokat nevezi szenteknek, akik hisznek Jézus Krisztusban, vagyis komolyan veszik, hogy Jézus kereszthaláláért bűnbocsánatot és örök életet kaptak Istentől, és ezért hálából az egész életüket Istennek akarják szentelni, készek neki engedelmeskedni.
    Úgy, ahogy egyik szép reggeli énekünk egyik verse mondja, és ez lehetne gyakran ismétlődő imádságunk:
    Magamat egészen néked szentelem,
    Kegyelmes oltalmad legyen mellettem,
    Szentlelked és igéd legyen vezérem.
    Nem azt harsogom már, amit az Isten nélkül élő ember, hogy én tudom, hogy mit akarok, csak ne tegyenek keresztbe az úton, hanem azt mondja: Isten tudja, hogy engem mi végre teremtett, az Ő Szentlelke és igéje legyen a vezérem. Én Őreá figyelek. Arra akarok menni, amerre Ő mutatja, azzal akarom eltölteni rövid földi életet, amire Ő adta.
    Egyrészt tehát Isten rendelkezésére áll a megszentelt ember, másrészt pedig megjelenik benne valami Jézusból, és az a cél, hogy egyre több jelenjék meg benne. Erre bíztatja Pál apostol itt a Thesszalonikai levélben a gyülekezet tagjait, hogy még jobban bővölködjetek abban, aki a Krisztus.
    Mert aki Jézussal kapcsolatba kerül, annak egyrészt megváltozik a státusza, a helyzete: Istennel ellenkező, vele szemben álló emberből Istennek magát alárendelt, neki engedelmes emberré válik. Isten ellenségéből Isten gyermekévé lesz. Megváltozik a státusza. De megváltozik a kondíciója is, mert képes lesz Isten akarata szerint élni, és ez neki is örömet jelent, másoknak pedig igen hasznos lesz.
    A szentség tehát ajándék és feladat egyszerre. Ajándékként kapjuk, hogy egyáltalán kapcsolatba kerülhetünk Jézussal, hihetünk benne, és Ő adatik nekünk Istentől szentségül. Ugyanakkor feladat, hogy neki engedelmeskedve egyre többet kérjek és kapjak Jézusból, az Ő erejéből, az Ő jelleme egyre jellemzőbb legyen rám, hitvány, nyomorult bűnösre, és igaz legyen az, hogy Jézus Krisztus eszközeként mások javára tudunk szolgálni.
    Ezért írja Pál: "Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint." (Gal 5,25). Az ajándék, hogy új életet kap a hívő Istentől, az meg a feladata, hogy akkor most már éljen ezzel az új élettel, ezekkel a lehetőségekkel, és legyen abból minél többeknek hasznuk.
    Isten országába csak a szentek juthatnak be. Ha elfogadjuk a Szentírásnak ezt a tanítását, akkor vajon mit kell válaszolnunk erre a kérdésre: Én, most jelenlegi állapotomban a szentek közé tartozom-e? Ha nem, akkor megvan a nagy lehetősége annak, hogy valaki bűnbánattal elmondja Istennek: távol vagyok én még ettől, Uram, de fogadj be engem is a te szentjeid közé, mert Jézus nekem is adatott Istentől szentségül, és aki Jézust befogadja, az kapja ezt a szentséget.
    Így tehát valaki nem emberek minősítése szerint a cselekedetei alapján lesz szentté, hanem Isten minősítése szerint a hite alapján. Így érthető az, hogy Pál apostol a legtöbb levelét így kezdi: én, Pál, (meg a munkatársaim) a Korinthusban lakó és a Krisztusban hívő szenteknek (1Kor 1,2), és utána megdorgálja őket a bűneik miatt, és bűnbánatra serkenti őket, mert sok hiba, sőt vétek is volt az életükben. De a szentek nem bűn nélküli emberek, hanem olyan újjászületett emberek, akik már tudnak nem-vétkezni. Sajnos vétkezni is tudnak, de nem azért szentek, mert már nem vétkeznek, hanem azért szentek, mert Jézus Krisztussal kapcsolatba
    válasz erre: csigabiga - 2011-10-25 22:06:40 | megtekintés
    csigabiga 2011-10-25 22:06:40
    Cseri Kálmán:

    Szentek és halottak

    Alapige: 1Thessz 4,1-3

    Testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek.

    Imádkozzunk!

    Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, ezen a napon különösen a te kereszten aratott győzelmedért magasztalunk téged.
    Köszönjük, hogy feltámadásoddal, mint utolsó ellenségünket, a halált is legyőzted. Köszönjük, hogy ha bánkódunk is, nem kell úgy bánkódnunk és gyászolnunk, mint akiknek nincs reménységük. Áldunk azért a sokféle vigasztalásért, amivel a tiéidet erősíted.
    Bocsásd meg, ha sokszor nem figyelünk vigasztaló és bátorító szavadra. Bocsásd meg, ha sokszor nincs jelentősége számunkra annak, amit te érettünk elvégeztél és nekünk mondasz.
    Szeretnénk most bűnbánattal megalázni magunkat, és teljes bizalommal komolyan venni mindazt, amit erről a kérdésről tanítasz nekünk.
    Áldunk azért, hogy nem akarod, hogy vigasztalanul, reménység nélkül, csüggedten járjuk az utunkat és hordozzuk a terheinket.
    Köszönjük a veled való lelki közösségnek a nagy lehetőségét. Köszönünk minden igét, amit eddig a szívünkbe fogadtunk és megerősített minket.
    Alázatosan kérünk, hogy te szólj hozzánk most is az írott igén keresztül és annak a magyarázatán keresztül is. És a rólad való emberi bizonyságtétel úgy jusson el a szívünkhöz, mint a te önmagadról való hiteles szavad. Legyen az számunkra újjáteremtő igévé. Ezt a csodát kérjük tőled, és várjuk hittel.
    Köszönjük, hogy így jöhetünk eléd, egyedül a te kegyelmedben bizakodva. Köszönjük, hogy ajándékokat kérhetünk és várhatunk tőled, aki egyedül tudod igazán, hogy mire van szükségünk.
    Tedd ezt a csendes órát most az ajándékozás alkalmává. A te szent jelenléteddel tedd ezt valóban istentiszteletté, hogy tudjunk téged szívünkből áldani és az eddiginél sokkal jobban reád bízni magunkat, szeretteinket, egyházunkat, népünket.
    Szólj, Urunk és igéddel munkálkodj bennünk irgalmasan és hatalmasan.
    Ámen.

    Igehirdetés
    Tegnap volt úgynevezett mindenszentek napja, ma van a halottak napja. Minket minden kérdésben Isten igéje kell, hogy eligazítson. Mit tanít a Szentírás a szentekről és a halottakról?

    I.

    Kik a szentek?
    A Bibliában azt olvassuk, hogy amikor a mennyei seregek magasztalják Istent, akkor azt éneklik: egyedül te vagy szent (Jel 15,4). Mit jelent ez a jelző: szent?
    Istenre vonatkoztatva azt jelenti, hogy Isten tisztasága, ragyogása, dicsősége, fensége, hatalma teljesen elképzelhetetlen módon valósul meg. Isten tulajdonságai nem az emberi képzelet csúcsa, hanem amikor valaki Isten elé járul és valamit átél az Ő személyéből, az Ő valóságából, akkor úgy kiált fel, mint Ézsaiás: jaj, nékem, elvesztem! Mert ahhoz hasonlót még soha nem tapasztalt, aki Isten.
    Isten lénye semmi mással össze nem hasonlítható, mindentől különböző, egészen más valóság. Ezt nevezi a Szentírás Isten szentségének.
    Istennek ezt az egyedülálló szentségét Jézus Krisztus hozta le erre a földre. A démonok ezt azonnal felismerték. Egyik alkalommal így kiáltanak Jézust meglátva: tudom, hogy ki vagy te: az Isten szentje. (Mk 1,24). Ami azonban már minket is érint: ez a Jézus Krisztusból áradó isteni szentség azoknak a kincse is lehet, akik vele lelki közösségbe kerültek a hit által. Aki Jézusban hisz, és akiben Jézus a hit által él, az részesedik ebben a szentségben.
    Így olvassuk ezt az 1Kor 1,30-ban: Jézus adatott nekünk Istentől igazságul, szentségül, bölcsességül és váltságul. És amikor embereket nevez a Biblia szenteknek, akkor ennek a jelzőnek két jelentése van: egyrészt szent az, ami vagy aki Isten számára elkülönített, ami csak Isten rendelkezésére áll. A jeruzsálemi templom edényei azért voltak szent edények, mert csak istentiszteleti célokra volt szabad használni azokat.
    Az az ember szent, aki alárendeli akaratát Isten -folyt1.
    Péter 2011-10-25 19:09:01
    http://baptista.hu/osszefogas/igehirdetes/tesz/2011/oszi_csendesnap/2.Igehirdetes-Bodis_Miklos.mp3
    Rebeka 2011-10-23 19:18:16
    http://w373.dobd.hu/audio/2007-11-01csut18h-5lGQjX5qQGS
    csigabiga 2011-10-18 22:37:01
    Élet van Tebenned!

    http://www.youtube.com/watch?v=lvco65ulNTA&feature=related
    Jocó 2011-10-17 22:06:42
    Fontos kérdések előadás címe: Hány napig tartott a teremtés?
    http://w24.dobd.hu/audio/alfoldy-boruss_dezso_-_hany_napig_tartott_a_teremtes-3A34leUHJzG
    Missziós 2011-10-15 02:24:48
    Kedves Mt!
    Örömmel tölt el, hogy sikerült Isten szeretetéből valamit megmutatnom Neked. Most ide írtam egyet a Napi Ige részbe. Épülést kívánok a hitben! Szeretettel, Missziós (Feri)
    válasz erre: mt - 2011-10-07 08:45:42 | megtekintés
    alex:) 2011-10-13 17:00:28
    Paul Washer: Az amerikai pásztor bűne (felirat CC gombbal)
    http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=a5AxbtFf81U
    mt 2011-10-07 08:45:42
    Kedves Missziós!

    Meglepődve olvastam ajánlásod és aztán a hitünket, bizalmunkat erősítő történeteket. Jellemzően épp akkor bukkantam rájuk, amikor elhatároztam, írok egy kis sorozatot "Tetten ért angyal" címmel- kb. idáig jutottam, amikor szembesültem a ténnyel, mennyire nehéz megragadni és átadni a tünékeny csodát, az Úrban megélt próbatételeket és örömöt. Úgy látom, Neked ez sikerült,igazán tanulságos volt olvasni- szerintem minden hívőnek kellenek az ilyen lelkes, élő hitről szóló tanúságtételek!
    Köszönet értük!
    alex:) 2011-10-06 19:51:53
    Kedves Jocó,nagy örömömre megtaláltam,pedig egyáltalán nem kerestem,egy érdekes linket /nagyjából átfutottam,már csak azért,hogy nehogy mérgezett legelőre jussunk,azaz a Krisztus kereső embereket,ha lehet óvjuk,és helyes irányba tereljük,a mi megváltó szerető Urunk karjaiba.Ehhez kérjük Isten Szent Lelkét,ki szüntelenül munkálkodik az Atya és a Fiú dicsőségére! Ámen.

    http://www.szabadszombat.hu/index.php/letoeltes

    A Missziós testvérünknél sajna nem nyitódott meg,de az Úr az én kezembe adta,én is meglepődtem,hidd el! Mert nem ezt kerestem,Isten dicsőségéről akartam még többet megtudni!
    És aki keres az talál,Isten dicsőségére!
    Nagy szeretettel ajánlom,Neked Rebekának és Mindenkinek!
    :-)
    válasz erre: Jocó - 2011-10-02 15:47:47 | megtekintés
    alex:) 2011-10-06 11:14:49
    Meggondoltam magam,és én is beleírtam-sorry.
    válasz erre: alex:) - 2011-10-06 10:55:22 | megtekintés
    alex:) 2011-10-06 10:55:22
    Kedves Missziós,azért nem írok véleményt,mert én elfogult vagyok,méghozzá nem kicsit,a nevek miatt. Csak dicsérni tudnám a honlapodat.
    Takaró Károly püspök úr-igen! És a többiek-igen!
    -nagyon jó a honlap! :-)
    válasz erre: Missziós - 2011-10-06 01:23:04 | megtekintés
  • 1
  • 2
  • 3
    		•
    Keresés az archívumban
    Regisztráció | Elfelejtett jelszó
    Hírsor
  • Az év legjobb mozifilmjei, kritikákkal
  • Szabadlábon a Viszkis – nézze meg a fotót!
  • Fokozatosan alakítanák át az egyházak finanszírozását
  • Portugália bedőlését jósolják
  • Rendkívüli hideg: nemcsak a hajléktalanok vannak veszélyben
  • Széthullás fenyegeti az Egyesült Királyságot?
  • Díjat kapott a börtönlelkész
  • további cikkek...
    		•
    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.