A szabályozatlan pénzügyi mechanizmus vezetett idáig

Veszélybe kerülhet Görögország függetlensége?

– Mi okozta a görög válságot?

– Az ok két különböző forrásnál keresendő a görög válsággal kapcsolatban. Az egyik a nemzetközi pénzügyi rendszer szabályozatlanságával, azaz a felügyelettel kapcsolatos, a másik viszont közvetlenül a görög valósággal függ össze. Az előbbivel nincs időnk foglalkozni, ezért itt csak annyit kell megjegyeznünk, hogy az USA-ból induló 2008–2009-es pénzügyi válság több hullámban érte el Európát. A másik okcsoport magában Görögországban, illetve a görögöknek az eurózónához való csatlakozásában keresendő. A görögök ugyanis úgy vezették be az eurót, hogy nem feleltek meg a közös fizetőeszközhöz szükséges feltételeknek. Az elmúlt évtizedben az egymást váltó kormányok a valóság eltitkolásának politikáját folytatták, de az EU-t is elérő nemzetközi pénzügyi válság nyomása alatt hirtelen minden napvilágra került. A görögök nagy baja első közelítésben a magas adósságszint. Pontosabban annak kedvezőtlen lejárati szerkezete, mellette a magas költségvetési hiány, a deficit csökkentése előtt tornyosuló belpolitikai akadályok és a következő évekre várható igen alacsony potenciális GDP-növekedési ráta együttese. A befektetők számára ezeknek a tényezőknek az egyidejű megléte az igazán aggasztó. Persze más EU-tagállamban is vannak hasonló elemek. Viszont az olasz államadósság is óriási, de az aktuális államháztartási hiány jóval alacsonyabb. Az ír, a spanyol és a brit államháztartási hiány magas, de ezeket az országokat alacsonyabb adósságszint és magasabb potenciális GDP-növekedési ráta jellemzi.

– Akkor a görög helyzet csak tünet?

– Sokan a görögöket teszik egyedül felelőssé a probléma miatt, pedig láthatjuk, hogy jelentős mértékben a szabályozatlan pénzügyi mechanizmus vezetett idáig. Az euró bevezetése közös pénzt jelent, de mivel a közös pénz mögött nem volt közös gazdaságpolitika, a pénzügyi válság ezt a hiányt nagyon erősen láthatóvá tette.

Meddig bírja Görögország?  Fotó innen

A gazdasági problémák később Írországban, Spanyolországban, Portugáliában, most pedig már Olaszországban is kézzelfoghatóak. Az unió lépéskényszerbe került, lévén, hogy az eurózóna egészének kell válaszolnia egy országban, a Görögországban jelentkező pénzügyi válságra.

– Hogy válaszolt az unió a görög gazdasági problémára?

– Egy többlépcsős megállapodás született. Elsőként arról döntöttek, hogy a görög adósság felét leírják, ennyi vesztesége lesz a bankszektornak. A gyakorlatban ez olyasmit jelent, hogy a bankoknak újakra, azaz az eredeti állampapírok névértékenek felét érő kötvényekre kell kicserélniük a tulajdonukban lévő görög államkötvényeket. A másik oldalon viszont a bankszektort az EU 1000 milliárd eurós feltőkésítéssel erősíti meg, hogy a görög válság ne következhessen be más uniós országban. Harmadjára az EU ideiglenes mentőalapja, az „európai pénzügyi stabilitási eszköz” (EFSF) pénzügyi képességét 1000 milliárd euróig emelte. A mostani EU-csúcs tehát komoly döntéseket hozott. Az unió, az eurózóna tehát nem hagyja magára Görögországot, de ettől a kritikáknak nincs, s nem is lehet vége. Sarkozy legutóbb úgy nyilatkozott, hogy hiba volt beengedni 2001-ben a görögöket az eurózónába.

– Szó volt arról, hogy a görögöket kiléptetik az eurózónából és újra bevezetik a drachmát. Miért nem így döntött végül az unió?

– A drachma újbóli bevezetése Görögországban kivihetetlen lépések sorozatát jelentené, ezért ezt az unió vezető tagállamai nem tartották tényleges opciónak. Bár kétségtelen, hogy pusztán pénzügy-technikailag ez könnyebben járható útnak tűnhet. Az unió megoldásai arra vonatkoznak, hogy Görögországot mint eurózónás tagállamot részesítse pénzügyi válságkezelésben.

– Ennek azonban súlyos következményei lehetnek a görög belpolitikában. Lehetséges, hogy az unió belenyúl a görög társadalompolitikába, és valamifajta függés alakul ki az uniós befektetők és Görögország között?

– Igen, ezek az uniós válságkezelő módszerek valóban súlyosan érinthetik a görög szuverenitást, a görög belpolitikában valószínű, hogy több kormányt „elhasználnak” majd erre a célra. Finoman fogalmazva is azt kell mondani, hogy a társadalmi megállapodás hiánya nagyban nehezíti a helyzetet. A 2009 októberi parlamenti választásokat a szocialista párt azzal nyerte meg, hogy béremelést és 3 milliárd eurós gazdaságélénkítő programot ígért. Mindezt úgy, hogy nagy valószínűséggel biztosan tudhatta: nem tartható az előző kormány által eredetileg tervezett 3,7 százalékos hiány. A választások után viszont a finanszírozási helyzet tarthatatlansága miatt éppen az ellenkezőjét kell megvalósítania, mint amit ígért: bérbefagyasztást, sőt bércsökkentést, illetve megszorításokat. Az utóbbi hetek, hónapok Görögországból érkező tudósításai azt mutatják, hogy a görög társadalom nem nagyon hajlandó a helyzettel szembenézni. Az eurózóna számára a görög események legfontosabb tanulsága a költségvetési politika szigorúbb ellenőrzésének, összehangolásának kényszere.

– Az euróövezet problémái az unió létjogosultságát is megkérdőjelezhetik? Van jövője az Európai Unió szabályozatlan gazdaságpolitikájának Kelet-Ázsia egyre jobban szervezett és egyre nagyobb befektetéseivel szemben?

– Az október 27-i EU-csúcstalálkozó mindenképpen történelminek nevezhető döntéseket hozott. A már említett adósságleíráson, a mentőalap feltöltésén, illetve a bankrendszer 100 milliárdos feltöltésén túl további lényeges határozatok születtek. Az előbbiekhez hasonló fontosságú döntés az EFSF olyan mértékű feltőkésítése, hogy képes legyen megakadályozni az adósságválság tovaterjedését (elsősorban Olaszországra, Spanyolországra és Portugáliára gondoltak az EiT tagjai), hasonlóképp fontos a gazdasági figyelem szigorításának javaslata. Ebből a célból az euróövezeti vezetők évente kétszer külön is találkozni fognak. Végül felmerült az is, hogy megvizsgálják az uniós alapszerződés módosításának lehetőségét. Egyébiránt ez utóbbinak van legkisebb valószínűsége, tekintve, hogy az alapszerződések módosításához a tagállamok egyhangú döntésére lenne szükség.
 
– Az eurózóna görög válságmegoldása érinti-e Magyarországot?

– Nem, mert nem vagyunk eurózóna-tagok. De mivel Magyarországnak előbb-utóbb csatlakoznia kell az eurózónához, nem maradhat közömbös azzal szemben, hogy mi történik az unió pénzügyeivel.

– Az EU-integráció sok válságot megélt már. Milyen irányba sodorja tovább az integráció folyamatát a görög gazdasági, pénzügyi probléma?

– Az EU integrációja eddig is válságokon keresztül fejlődött. Való igaz, hogy ez a válság méreteiben jóval nagyobb, mint az ezt megelőzők, de azt gondolom, az EU ezt a válságot is túléli majd, és remélem, hogy úgy, hogy nő az integráltsági szintje, kompetenciája.

– Az integráció következő lépése a balkáni és a keleti bővítés. Mit várhatunk Horvátországtól?

– A horvátok felkészültek az uniós csatlakozásra, nem jelenthetnek majd görög típusú problémát, ez egészen biztos. A horvátoknál eddig sem a gazdasági vagy a jogi intézményi akadályok fékezték a csatlakozást, hanem annak útjában politikai akadály, a hágai együttműködés hiánya állt. Mióta Gotovina „átköltözött” Hágába, elhárult ez a politikai akadály, és a horvát csatlakozás kérdése a végső fázisba érkezett. Az is biztos viszont, hogy a válsággal való törődés kényszere alatt nem állhatnak előtérben a bővítés kérdései.

– A görög válságot hogy kezelte a lengyel elnökség?

– A lengyelek azért nem tudtak mit kezdeni a problémával, mert Varsó sem tagja az eurózónának. A magyar féltől viszont megörökölték a keleti partnerségi csúcstalálkozó megszervezését. A tervek szerint még ebben az évben sor kerül a csúcstalálkozóra. A keleti partnerséggel kapcsolatos uniós törekvések elhalványultak, mert a pénzügyi válság ezt az uniós programpontot is felülírta.

Udvarhelyi Erzsébet

A nyitókép innen

• Cimkék:
görögország adósság válság eu krízis

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére