Egy kis talmudiskola a gazdag Beverly Hills-i zsinagógával versenyzik

Védelmi pénzek zsidóknak

Volt amelyik robbanásbiztos ablakokat és ajtókat, mások biztonsági kamerákat vagy korszerű kivilágítást kaptak. A köszönet az amerikai adófizetőket illeti – írja a The Jewish Daily Forward amerikai zsidó hetilap. 2005 óta az amerikai Belbiztonsági Minisztérium (DHS) a Nonprofit Biztonsági Támogatási Program keretében118 millió dollár biztosított nonprofit szervezetek számára az esetleges terrorcselekményekre való felkészülés költségeire. A szövetségi kiadások között kis tételről van szó, és felhasználását a politikusok sikeresnek tartják: Janet Napolitano belbiztonsági miniszter egyik munkatársa nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy kevés kormányzati program ért el „ilyen nagy eredményeket ilyen kis pénzből.”

A lobbierő számít

A zsidó közösségek vezetői büszkék a támogatási program segítségével elért eredményekre, és erre meg is van az okuk: a program keretében 2007 és 2010 között kiosztott 995 támogatás közül 734 zsidó szervezeteknél landolt. A DHS augusztusban tette közzé a 2011-es támogatottak listáját: idén a kedvezményezettek 81 százaléka valamilyen zsidó szervezet.

Az aránytalannak tűnő elosztás nem véletlen. A program az egyes, azt kijáró zsidó szervezetek politikai lobbierejének lenyomata: ennek köszönhető, hogy egy viszonylag kicsi közösség létrehozhatott és életben tarthat egy olyan kormányzati programot, amit kifejezetten az ő igényeikre szabtak.

Ők a legveszélyeztetettebbek

 

Más zsidó közösségek vezetői azonban alkotmányos okokból nem értenek egyet a programmal. „Az egyház és állam szétválasztásának alapelvét veszélyezteti, valami olyanért cserébe, aminek nagyon csekély hatása van a közösségre” – mondja David Saperstein rabbi, a reform mozgalom egyik vezetője, arra szólítva a mozgalomhoz tartozó zsinagógákat, hogy a biztonsági beruházásokra tagjaik és a helyi szervezetek segítségével próbáljanak forrást biztosítani – de ne nem mindegyiknél talált értő fülekre.

Az ortodoxok jártak jól

A Rágalmazásellenes Liga (Anti-Defamation League) is kifejezte „alkotmányos és politikai” fenntartásait. Todd Gutnick szóvivő szerint „mindig több intézménynek lesz szüksége támogatásra, mint amennyi kormányzati forrás rendelkezésre áll. Ez széthúzáshoz, a közösségen belüli versengéshez, és így az elosztási folyamat átpolitizálódásához vezet.”

És valóban, ha alaposabban megvizsgáljuk, kik a támogatás kedvezményezettjei, kiderül, hogy a források nem egyenlően oszlanak meg a zsidó közösségen belül: az ortodox szervezetek feltűnően felülreprezentáltak. A támogatások közel kétharmadát ilyen intézmények kapták, holott az amerikai zsidók közül csak minden tízedik ortodox. A viszonylag kicsi, mélyen vallásos Chabad-Lubavics közösség például több támogatást kapott, mint a teljes reform mozgalom, az ország legnagyobb felekezete. Felekezeti egyenlőtlenségek mellett „földrajzi” aránytalanság is kimutatható: a legtöbb támogatás New Yorkba érkezett, ahol az Egyesült Államok legnagyobb zsidó közössége él, pedig Washington környékén nyilvánvalóan nagyobb a terrorveszély.

A DHS program nem tesz továbbá különbséget jómódú nonprofit és pénzszűkében lévő szervezetek között. Egy kis talmudiskola gazdag Beverly Hills-i zsinagógával és washingtoni gyülekezettel van versenyben. Támogatáshoz jutott például az American Israel Education Fund nevű alapítvány, mely az adóhivatal adatai szerint 38 millió dolláros (1 USA dollár = 206 forint) vagyonnal rendelkező America Israel Public Affairs Committee egyik leágazása.

Az eredményesség garantált

A DHS Nonprofit Biztonsági Támogatási Programjának pártolói azt mondják, azért van rá szükség, mert míg a magáncégek elő tudják teremteni biztonsági költségeik fedezetét, ha emelik az árakat, a nonprofitok ezt csak egyéb, társadalmi szempontból hasznos programjaik kárára tudnák megtenni. A programért lobbizó zsidó csoportokhoz keresztény szervezetek is csatlakoztak, például az amerikai Katolikus Püspöki Konferencia és a YMCA.

Az odaítélhető támogatás kezdetben évi 100 000, később 75 000 dollár volt, bár egyes intézmények több pályázatot adtak be és nyertek meg. A pénz csak épületek fizikai megerősítésére és a személyzet képzésére használható, biztonsági alkalmazottak felvételére például nem. A hatóságok szerint az eredményesség garantált, mivel utófinanszírozásról van szó, azaz csak befejezett munka esetén fizetik ki az elnyert támogatást.

Muszlim szervezetek közül csak nagyon kevesen kaptak kormányzati támogatást biztonsági fejlesztésekre. „Nagy szükségünk lenne ilyen támogatásokra” – állítja Ibrahim Hooper, az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsának kommunikációs igazgatója, de azt mondja, nem hiszi, hogy a muszlimokat szándékosan mellőzik. „Nincs ebben semmi aljasság. A zsidó közösség egyszerűen jobban be van épülve, mint mi, ezért az egyenlőtlenség.”

Rájuk írták ki

A szabályozó törvényben nem esik szó arról, hogy a zsidó intézmények előnyben lennének, de a gyakorlatban mintha a zsidókra írták volna a programot. Először: a vallási intézmények előnyt élveznek a több nonprofit szervezettel szemben. Másodszor: a nagyobb kockázatú nagyvárosi területek abszolút előnyben vannak, a zsidók legnagyobb számban pedig ezekben a városokban – New Yorkban, Washingtonban, Houstonban, Chicagóban és Los Angelesben – élnek.

Terrorveszély New York-ban

Harmadszor: mivel a terrorveszély definíciója homályos, a zsidó intézmények nagyobb eséllyel tudják igazolni jogosultságukat. A DHS kritériumai szerint ugyanis a pályázónak azt kell demonstrálnia, hogy „őt vagy kapcsolódó szervezeteit (az Egyesült Államokban vagy azon kívül) korábban megfenyegették vagy megtámadták” – így külföldi incidenseket is számításba vesznek, függetlenül attól, hogy az adott zsidó szervezet kapott-e már fenyegetést. A Chabad zsinagógák például a mumbai-i Chabad ház elleni 2008-as merényletre, mások izraeli terrorcselekményekre hivatkoztak sebezhetőségük bizonyítékaként.

Célzott csoport?

2001. szeptember 11. óta az Egyesült Államok csaknem három tucat terrorkísérletet hiúsított meg, és 170 terrorista gyanúsítottat tartóztatott le. A kísérletek közül mindössze néhány célozta közvetlenül a zsidó közösséget. Úgy tűnik azonban, hogy esetükben nem csak a terrorfenyegetettség számít.

2006-ban Seattle-ben egy embert megöltek a zsidó szövetség épületében kitört lövöldözésben. 2010-ben megtámadták a washingtoni Holocaust Emlékmúzeumot, itt a biztonsági őr vesztette életét. A hatóságok szerint mindkét eset gyűlölet-bűncselekmény volt, nem terrortámadás. A támadók – az egyik muszlim, a másik fehér keresztény – nem álltak kapcsolatban terrorhálózatokkal. Mégis, volt olyan szervezet, amely ezekre az esetekre hivatkozott annak igazolására, hogy kormányzati forrásra van szüksége a biztonsági fejlesztésekhez.

A terror- és gyűlölet-bűncselekmények közti határvonal valóban bizonytalan, és a közösség sok tagja számára nem is nagyon számít. Az egyik Staten Island-i egyházközség például sorozatosan ismétlődő gyűlölködő fenyegetések és támadások miatt pályázott a programban, és hasonló incidensekről számolnak be más nyertes zsidó intézmények is. Képviselőik azt mondják, a támogatás nagyon fontos segítség régóta húzódó biztonsági problémáik megoldásában. Nem terrormegelőzésről, hanem egyéb bűncselekmények kivédéséről van szó, de önerőből nem tudták volna a szükséges fejlesztéseket kivitelezni.

-mindennapi-

• Cimkék:
muszlim iszlám terror keresztény vallás 911 zsidó védelem ymca

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére