A segítségre szorulóknak nem szabad megálljt mondani

Új menekültútvonalak tartanak Európa felé

− Milyen új problémákkal szembesül az Európai Unió és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossság (UNHCR) az „arab tavasz” menekültáradata miatt?

− Az uniónak az a legfőbb gond, hogy mivel megszűntek a határellenőrzések, az unió állampolgárai szabadon mozoghatnak az EU országaiban, de a menekültügy továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik. Tehát nincs határellenőrzés, ám a menekülteknek abban az országban kell maradniuk, ahová a menekültkérelmüket beadták. Nincs közös menekültpolitika, óriási különbségek vannak az elismerések, a jogok és a támogatások szempontjából. A probléma kiküszöbölésére hozták létre az úgynevezett dublini rendszert, ami előírja, hogy a menekültek sorsáról abban az országban döntsenek, ahol először az unió területére lépnek, ahol először adják be menekültkérelmüket.

− A menekültútvonal tavaly óta is változott, miután az olaszok, a spanyolok és a máltaiak járőröztek a Földközi-tengeren. Az új helyszín Törökország. Ez hátrányosan érinti az uniót?

− Igen. Törökország eltörölte a vízumkényszert néhány országgal, például Iránnal, Szíriával és Tunéziával szemben. Ez az új útvonal azért kellemetlen az uniónak, mert két új határra, a bolgárra és a görögre helyez újabb nyomást.

− A görög gazdaság e probléma nélkül is komoly gondokkal küszködik. Mit kezd az ország az új kihívással?

− A görög menekültellátás nagyon nehéz, nem tudnak megbirkózni a menekültáradattal. Görögországban egy 2010. év végi felmérés szerint 55 ezer ember várja, hogy a státusa rendeződjön. Ezért Németország mellett néhány európai ország úgy döntött, hogy csak elvétve küldi vissza Görögországba azokat a menekülteket, akiket a dublini eljárás miatt oda lehet küldeni. Mind az olasz, mind a görög helyzet azt mutatja, hogy Európában a menedékkérők újraelosztási rendszerének kidolgozására van szükség. Olaszország is szeretné, ha a többi európai uniós állam nagyobb terhet vállalna a menekültügyben.

− Mely országoknak lenne nagyobb befogadókapacitása, de nem lépnek ez ügyben, vagy a menekültek útvonala elkerüli határaikat?

− Például Magyarországnak is nagyobb kapacitása lenne: 2008-ban 3100, 2009-ben 4600 menedékkérelmet nyújtottak be, tavaly ez a szám a felére csökkent, akkor 2100 menedékkérelem érkezett, és ebből csak 250-et ismertek el a hatóságok. Szükség lenne arra, hogy átvállaljunk terheket azoktól az országoktól, ahol sátrakban alszanak a menekültek, megfelelő higiéniai körülmények nélkül. Vannak ilyen felajánlások, de jóval többre lenne szükség: például Bulgária Máltától átvesz hat embert, de legalább ezer ember áthelyezésére lenne szükség. Magyarország is gondolkodik egy család átvételén. Nagyobb nemzetközi szolidaritás szükséges.

− És az arab országok, Szíria, Jemen, Jordánia, az „arab tavasz” áldozatai?

− Az emberek nagy része szilárdan hisz abban, hogy a menekültek a fejlett országokba jönnek, ettől sokan félnek, pedig a világ menekültjeinek 80 százaléka fejletlen országokban él. Az „arab tavasz” menekültjei is általában csak a szomszédos országokba mennek. Szíria néha felbukkan a hírekben, de tisztában kell lennünk azzal, hogy csak Szíriában egymillió menekült tartózkodik. Ha ott a líbiaihoz hasonló, komoly konfliktus tör ki, plusz egymillió emberről kell gondoskodni, egymillió menekült nincsen a szociális hálóban, és ha összeomlik egy ország hatalmi struktúrája, ezeket az embereket végképp nem képes megvédeni. A menekültek és a gazdasági migránsok arányát nem tudjuk; jelentős számú egyiptomiról nem lehet tudni. Szíriából Törökországba kezdenek mozdulni az emberek, de egyelőre nincs igazán nagy mozgás.

− Mit tudunk a magyar menekültpopulációról?

− Magyarországon a legnépesebb menekültpopuláció afgán és szomáliai, százas nagyságrendű. A 2010-ben 702 menedékkérő volt, legnagyobb számban Afganisztánból jöttek hazánkban, Szerbiából és Koszovóból 379 ember, és 225 palesztin menekültet is regisztráltak.

− Kell félnünk az „arab tavasz” miatt a Mediterráneumba áramló menekültáradattól?

− A számok tükrében nem beszélhetünk a földközi-tengeri európai országok elözönléséről. Egy biztos: a menekülteknek nem szabad megálljt mondani! Egy hónap múlva lesz hatvanéves a genfi egyezmény: születésekor, 1951-ben még nagyon élénkek voltak a második világháború tapasztalatai, amikor sok ember azért halt meg, mert nem tudott biztonságos területre jutni. Ha valakinek az élete veszélyben van, biztonságos területre kell, hogy jusson, és az unió biztonságos terület. A legfontosabb minél gyorsabban megállapítani azt, hogy ki a menekült, és ki a migráns, mert a migráns nincs veszélyben, a menekült viszont életveszélyben lehet, ha visszatoloncolják a saját országába. 

Udvarhelyi Erzsébet

• Cimkék:
migráció ENSZ menekültek arab tavasz UNHCR

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére