Világhír
2011-01-19 15:48:00
Különös mutációk a szellemvárosbanÜdüljön Csernobilban!
Különös hírt tett közzé nemrégiben az ukrán kormány: negyedszázaddal a csernobili atomkatasztrófa után engedélyezik a turizmust a területen. Az eddig lezárt zónát egy most napvilágot látott tanulmány szerint fák, bokrok és különleges állatok mutációi népesítik be.
A csernobili turizmus létjogosultságát sokan megkérdőjelezik, mivel az atomerőművet lefedő, 1986-ban felépített szarkofág, jelenleg eléggé leromlott állapotban van. Nem hiába döntötték el az ukránok még 2007-ben, hogy 2012-ig új acélból készült védő létesítményt építenek az erőmű fölé. Kérdéses viszont, hogy addig is ki garantálja a turisták egészségét és biztonságát. Továbbá arról sem lehet hallani, hogy a zóna megnyitásáról hozott döntéshez milyen infrastrukturális fejlesztések kapcsolódnak. Pedig várhatóan a terület megnyitása után megnő a turisták érdeklődése a lezárt zóna iránt. Ez annál is inkább borítékolható, mivel az elmúlt években többen hajlandóak voltak végigjárni a nem éppen kevés procedúrával járó hivatali utat, hogy bejuthassanak a szellemvárosba. A múlt évben már hazánkból is indítottak szervezett utat az elzárt területre, igaz eléggé borsos áron.
A zóna közelgő, de még nem pontos (mármint hónapra, napra megadott) megnyitásának bejelentése óta egyre többet hallani arról, hogy az atomerőmű kiszolgálására épült, majd huszonöt éve szellemvárossá vált Pripjatyt fák, bokrok és állatok népesítik be. A kutatók beszámolója szerint az erőmű közelében megsokszorozódott az állati deformitások, azaz a vele született rendellenességek, száma. Így több a szokványostól eltérő színezetű, illetve torz végtagú állat is él a zónában. A területet az ukrán hatóságok pár éve természetvédelmi területnek nyilvánították, ahol állításuk szerint farkasok, bölények és medvék is élnek.
A tanulmány szerint, amit szintén nemrégiben tettek közzé a szlovák és ukrán akadémiai kutatók, megállapítja, hogy az erőműtől öt kilométerre kísérleti céllal termesztett szójabab és len termés magvait viszonylag sugárzásmentesnek találták, annak ellenére, hogy a növények szára és levelei radioaktivitást mutattak. Egy biztos, különös látványban, és az esetleges sugárveszély miatt csöppet sem veszélytelen utazásban lesz részük azoknak, akik ellátogatnak a szellemvárosba.
Mi történt huszonöt éve?
Az atomkatasztrófa 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor történt az ukrajnai, akkor még Szovjetunióbeli csernobili atomerőműben. Ennek következményeként radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európára és az Egyesült Államok keleti részére. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, körülbelül kétszázezer embert kellett kitelepíteni. A mai napig nincs pontos adat arról, hogy hány ember halálát okozta a katasztrófa, mert sokan csak később haltak meg a sugárzás okozta szövődményekben.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ötvenhat közvetlen áldozatot tart nyilván: negyvenhét munkást és kilenc gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg. A legszerényebb becslések szerint is legalább négyezren halhattak az elmúlt évtizedekben sugárzás által okozott betegségben. Más becslések viszont több tízezer áldozatról beszélnek, de állításaikat meggyőzően ők sem tudták eddig bizonyítani. A baleset okáról két, egymásnak ellentmondó hivatalos elmélet született. Az első, amely 1986 augusztusában jelent meg, egyértelműen az erőmű üzemeltetőit okolta. A második, 1991-ben megjelent elmélet szerint a reaktor tervezési hibájából következett be a katasztrófa, pontosabban a szabályzórudak miatt. Mindkét elméletet támogatják különböző csoportok, köztük a reaktor tervezői, az üzemeltetők és a kormány.
Egyes független szakértők szerint egyik elmélet sem igaz teljes egészében. Egy másik fontos tényező, ami hozzájárult a katasztrófához, az volt, hogy az üzemeltetőket nem értesítették a reaktor egyes hibáiról. Egyikük, Anatolij Sztyepanovics Gyatlov állítása szerint a tervezők tudták, hogy a reaktor bizonyos körülmények közt veszélyes, de szándékosan titkolták el ezt a hibát. Ehhez hozzájárult még, hogy a kezelőszemélyzet nagyrészt olyanokból állt, akiket nem a Csernobilban található típusú reaktorokhoz képeztek ki.
Például az igazgatónak, Viktor Petrovics Brjuhanovnak szénfűtésű erőművekhez volt képesítése és tapasztalata. Főmérnöke, Nyikolaj Fomin szintén a hagyományos erőművekhez értett, Anatolij Gyatlov pedig, a 3. és 4. reaktorok főmérnök-helyettese, csak kisebb atomreaktorok területén rendelkezett tapasztalattal. Nem sokkal a katasztrófa után tűzoltók érkeztek a helyszínre eloltani a tüzeket. Egyiküket sem értesítették arról, milyen veszélyesen radioaktív a füst és a törmelék. Hajnali öt órára eloltották a tüzeket, közben több tűzoltót is magas sugárzás ért. A bizottság, akiket a kormány küldött a katasztrófa kivizsgálására, április 26-án este ért Csernobilba, addigra viszont ketten meghaltak és ötvenkét ember kórházba került.
A küldöttség a sugárzás igen magas volta miatt elrendelte a reaktor elpusztítását és a közeli Pripjaty város kiürítését. Hogy az emberek ne vigyenek magukkal túl sok holmit, azt mondták nekik, az evakuálás csak ideiglenes, és körülbelül három nap múlva visszatérhetnek. Három hónappal a baleset után megengedték a lakosoknak, hogy megmaradt tulajdonuk szállítható részéért visszatérjenek, de addigra már a város nagy részét kifosztották. Később a kirendelt likvidátor egységek minden állatot lelőttek, hogy ne vigyék tovább a sugárzást.
A szovjet vezetésnek köszönhetően a világ nem azonnal, csupán pár nap késéssel értesült a katasztrófáról. Hazánkban április 28-án Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője a BBC híre alapján bejelentette a katasztrófát a rádió este kilenc órai híradásában. Az adást a felsőbb vezetés letiltotta, Bedő pedig büntetésben részesült. A környező szocialista országok vezetői is a titkolózás mellett döntöttek, de a nemzetközi hírügynökségek beszámolói után végül, több napos késéssel mindenütt hírt adtak az atomerőműben történt balesetről.
Parcsami Gábor
|
