Gyakran indoklás nélkül szakítják meg a kapcsolatot

Távolról eltartott gyermekek: veszélyes az érzelmi kötődés?

A ghánai Priscilla a falujától sok ezer kilométerre élő támogatójától kapott segítséget iskoláztatásának finanszírozásához. Brit jótevőjével éveken át levelezett, ám most, húszévesen a kapcsolat és a támogatás is megszakadt. –  Tavaly írtam nekik egy levelet, elköszöntem, és hálát adtam, hogy addig a napig gondomat viselték − meséli a lány, aki könyvviteli tanulmányokat folytat. − A szemem könnytől volt nedves levélírás közben –  tette hozzá.

Priscilla és társai szponzorációja a World Vision által jött létre. A jótékony felajánlások nagyban javították Ghána fővárosa, Accra, közelebbről az egykor a legszegényebb területként ismert Dangme West kerület kilátásait.
 

Érzelmi kötődés alakul ki

Világszerte több mint nyolcmillió gyermeket támogatnak nyugati adakozók. A rendszer összekapcsolja a támogatót a nélkülöző gyermekkel, a levélváltásokat is figyelemmel követi, és információt szolgáltat a gyermek fejlődéséről, tanulmányi előrehaladásáról. A segítség ezen formája kedvelt az adakozók körében, akiket jó érzés tölt el, ami nem elhanyagolható szempont, a jótékonysági intézményeknek pedig biztos, hosszú távú anyagi forrás: így évente megközelítőleg hárommilliárd dollárt (1,8 milliárd fontot) továbbítanak a legszegényebb gyermekeknek.

A programban a fiatalokat 15 éves korukig támogatják, viszont a dolog pszichológiai oldala, hogy a gyakori levelek és ajándékok hatására sokuk erősen kötődik jótevőjéhez, néhányan például a támogató e-mail címét is szeretnék megszerezni, hogy kapcsolatukat felnőttkorukban is megőrizhessék. A segélyező szervezetek a függőség kialakulása miatt nem támogatják az ilyen kapcsolatot, mert ez a kötődés a pénz mellett már csalódást is tartogat. A 14 éves, doktori pályára vágyó Augustina sok ajándékot kap − cipőt, táskát, zsírkrétát, könyveket −, de főként azt reméli, hogy támogatója, akit szívesen meglátogatna, szereti is őt. Abraham viszont már nyolc éve nem hallott támogatójáról, és egyáltalán nem érti, miért van ez így…
 

Allah és Isten egy és ugyanaz

A Compassion evangélikus keresztény szervezet is az egyént támogató rendszerben működik. Az adományok az Accra közeli Kpone-on-Sea romos, ipari területén az ingyenes iskoláztatás és egészségügy feltételeit is segítenek megteremteni. A kétszáznál is több gyermeknek külön szombati iskolákat tartanak, ahol a mindennapi élethez szükséges ismeretekkel, higiéniával, informatikával ismerkedhetnek. A támogatókat levelezésre bátorítják, ami gyakorta egyfajta lelki-szellemi „mentorságként” minősíthető, személyes kapcsolatot hoz létre.

- Közeli hozzátartozómként tekintek rájuk − vallja a 12 éves Mary, aki szerint csodálatos dolog, hogy valaki, egy másik kontinensen a fényképét látva az ő barátja lett. Ha egyedül érzi magát, áttekinti a támogató családtól kapott leveleket és képeket.
 

A Compassion büszke a keresztény erkölcseire. A támogatandó gyerekeket a helyi egyházak választják ki, de bármilyen felekezetű család részesülhet a jótéteményben. Erre példát is kaphatunk: egy sötét, egyszobás házban élő, muszlim családot meglátogatva megtudjuk, hogy legfőbb reményük a támogatási rendszer, aminek a segítségével 11 éves fiuk talán kitörhet a szegénységből, idővel jó álláshoz juthat. A kérdésre, miszerint ez a keresztény értékek és oktatás elfogadásával jár, a válasz: - Úgy gondolom, hogy Allah és Isten egy és ugyanaz, és a Biblia és a Korán is ugyanígy.

Egy másik család az amerikai adakozó pénzügyi támogatásának köszönhetően nemrég telepedett le. A 12 éves Jennifer büszkén mutatja új, betonból épült házukat. - Meglepő, hogy valaki, aki oly messze van, és még nem is ismerem, ennyire szeret.- újságolja lelkesen a kislány.
 

Inkább közösségi fejlesztésre költik

Amíg a támogatott gyermekek tulajdonképpen megnyerték a lottó ötöst, néhány segélyszakértő szerint a rendszer igazságtalan és megosztó, ezért sok szervezet mostanság az adakozók pénzét közösségi fejlesztésre fordítja az egyének segítése helyett. A Plan International néhány évvel ezelőtt egy tanulmányt készített a Sussex-i Egyetemen, amiben a működésüket kísérő hatásokat vizsgálták. A 2008. évi felmérés szerint aggodalom, irigység és csalódottság ütötte fel a fejét azok között a gyerekek és családok között, akik sem leveleket, sem ajándékokat nem kaptak támogatójuktól, amíg mások igen. A sikertörténetek dacára le kellett vonni a tanulságot, hogy „a nem teljesített elvárások, remények és az érzelmi csalódottság egyre erősebb elharapódzása súlyos erkölcsi gondként és kihívásként jelenik meg a gyermekek között”.

A Plan azóta változtatott működésén: eltörölte az anyagi hozzájáruláson felüli, közvetlen ajándékozás lehetőségét, és nem kötelezi a gyerekeket levelezésre, persze ha a támogató ír, arra illik válaszolni. Az egyén támogatása helyett a közösségi fejlesztés sikeres: amikor a Plan 17 éve az Accrától nyugatra elterülő Odumase településre érkezett, még nem volt sem iskola, sem tiszta ivóvíz, sem közegészségügyi intézmény. A falu azóta gazdagon profitált a támogatói adományokból.

Felvetődik a kérdés: ha a közvetlen anyagi kapcsolat és az ajándékok hiányoznak, és az adományozók nem rendszeres levelezőpartnerek, mégis mi marad a támogatói kapcsolatból? A Plan egyesült királyságbeli igazgatója, Marie Staunton úgy érvel: a támogatás továbbra is valódi, lényeges része a folyamatnak, amit az oktatás és a gyermekek fejlődéséről, előmeneteléről érkező folyamatos visszajelzések figyelemmel kísérése segít. Vezetői tapasztalatszerzésre is lehetőséget ad a programban részt vevő tinédzsereknek.

- Nem gondolom, hogy a támogatási rendszer akár egy kicsit is felületes lenne. A támogatók elvárása a gyermekek életében bekövetkező, hosszú távú változások elősegítése. A támogatási rendszer az egyénre koncentrál, akiknek beleszólásuk is van a dolgokba − mondta az igazgató. A segélyszervezetek lehetséges megoldásnak tekintik a támogatási pénzösszegek mértékének emelését, így a fejlesztéseken túl az egyes emberek is részesülnének belőle. Végső soron azonban az adományozók mondják ki az utolsó szót a gyermeksegélyezés jövőjének kérdéskörében.

Udvarhelyi Gergely

• Cimkék:
afrika eltartott gyermekek szponzorálás kötődés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére