- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Világhír
2011-01-24 17:35:00 EU: a tagországok saját érdekeik szerint reagálnak TunéziáraPárizsnak kínos lett Ben AliNoha mostanra az európai országok – legkésőbb Franciaország – egyértelműen kiálltak a tunéziai felkelés mellett, néhány hete ez még egyáltalán nem volt egyértelmű.Tunéziában másfél hónapja törtek ki zavargások, miután egy 26 éves, munkanélküli fiatalember felgyújtotta magát, hogy ezzel hívja fel a közvélemény figyelmét a gazdasági kilátástalanságra. A magas – a diplomások körében 40 százalékos – munkanélküliség és infláció elleni rendhagyó tiltakozása óriási hullámot indított el. Sikerrel, hiszen a szűnni nem akaró, eddig 50 halálos áldozatot követelő megmozdulás végül arra késztette Ben Ali elnököt, hogy elmeneküljön az országból. Összepakolt tehát másfél tonna aranyat és elfutott egészen Szaúd-Arábiáig. Eredetileg azonban nem oda tartott, hanem Párizsba. Franciaország ugyanis régi szövetségese a volt tunéziai diktátornak, így a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hazája kezdetben nem is csatlakozott a forradalmat üdvözlő európai országok sorához. Ezzel Tunézia volt gyarmatosítója sok kritikát kapott, hiszen Párizs hasonló esetekben – többek között Irán, Burma és Elefántcsontpart esetében – előszeretettel hangoztatja a demokratikus elvek iránti elkötelezettségét. Az Európai Unió afrikai szerepvállalása
Az EU igyekszik széleskörű kapcsolatokat kiépíteni az afrikai államokkal külön-külön és regionális szervezeteiken keresztül is. Az észak-afrikai (arab) területekkel külön keretrendszere is van a kooperációnak, ez a 2008-ban létrehozott, úgynevezett Unió a Mediterráneumért. Ezen keresztül az Európai Unió bizonyos fejlesztési projekteket támogat az érintett országokban, cserébe viszont elvárja az észak-afrikai partnerektől, hogy javítsák az egymás közötti kapcsolatokat, valamint vegyék ki a részüket a kontinensünkre irányuló illegális migráció megállításában, ami Európa egyik legfőbb kihívása. A Szahara alatti Afrika esetében is főként fejlesztési donorként jelenik meg az Európai Unió, emellett igyekszik politikai közvetítőként is fellépni különböző vitás esetekben. Továbbá fontos missziója az EU-nak a különböző afrikai választásokon való részvétel, képzett választási megfigyelői rendszerint teljesítenek szolgálatot szerte Afrikában. A tunéziai eseményekre adott európai válasz összességében erőtlennek és megkésettnek hat, ami jól jelzi az EU jogi határait: hiába reprezentálja a lisszaboni szerződés értelmében egyetlen személy (Catherine Ashton bárónő) az európai közös kül- és biztonságpolitikát, a tagállamok eltérő érdekei meggátolják az egységes és hatékony fellépést a különböző kritikus ügyekben. De mi lesz a tunéziai keresztényekkel?
Hiába állt fel új egységkormány, amiben még egy ellenzéki blogger is szerepet kapott, a miniszterek nagy része még mindig a régi rendszerhez kötődik. Érthetően, hiszen Ben Ali 23 éves rendszere alatt nem igazán tudott kifejlődni egy karizmatikus vezetővel felálló markáns ellenzéki erő. Legfeljebb a betiltott iszlamisták tudnak radikálisan új programot felmutatni, az ő hatalomra jutásuk azonban komoly veszélybe sodorná az ország keresztény kisebbségét. Tunézia lakosságának 99 százaléka muszlim, mindössze egy 25 ezer fős keresztény közösségről beszélhetünk – nagy részük ráadásul az országba települt külföldi (francia). A helyi katolikus egyház szerepe mégis jelentős: csak Tuniszban 12 templommal, 9 iskolával, több könyvtárral és két kórházzal rendelkezik, vallási tevékenysége mellett pedig kulturális rendezvényekkel és karitatív munkával igyekszik kivenni részét az ország életéből. A régió komoly keresztény gyökerekre tekinthet vissza, hiszen itt (a mai Algéria északkeleti csücskében, a tunéziai határhoz egészen közel) született Szent Ágoston, ráadásul Karthágó (Tunisz külvárosa) az Egyház korai századaiban a második legfontosabb központ volt Róma után. –t.m–
|
Hírsor
A hét java
|
|