A világ legrémisztőbb olvasmánya

Oslói mészáros: egy kedves fiú a szomszédból?

A pénteki oslói robbantás és egy ifjúsági táborban végrehajtott tömeggyilkosság egyetlen gyanúsítottja ma a bíróság előtt elismerte tettét, ám „bűnösségét tagadta”.

Nem nézte tétlenül

A magas, szőke, magát keresztény-konzervatívnak valló fiatalembert legalább kilenc éve foglalkoztatja az európai iszlám térhódítása, és az ezzel összefüggő norvégiai társadalmi változások. Évek során mind erősebbé vált meggyőződése: az „iszlamizáció” ellen keresztes háborút kell indítani, a keresztény Európát meg kell védeni a „demográfiai dzsihádtól”. Európa kiszolgáltatotságáért a politikai elitet okolja, mely többi között saját országát, Norvégiát is a marxizmus martalékává tette.

„A legtöbb ember még mindig nem érti, hogy Európa iszlamizálódása nem állítható meg anélkül, hogy az ezt lehetővé tevő politikai doktrinával megküzdenénk” – írja interneten közzétett 1500 oldalas dolgozatában, melyet három éve kezdett fogalmazni a múlt pénteki véres eseményekre való visszaszámlálásként. Meggyőződését egyszerű, hideg következetességgel formálta tettekké. Az édesanyjával élő, biofarmot üzemeltető, barátai szerint csendes és megfontolt Anders Behring Breivik két hónapja hat tonna műtrágyát vásárolt.

Fekete péntek

„Egy ember, aki hisz, felér 100,000 emberrel, akiknek csak érdekei vannak.” – írta a Twitteren, és hogy saját hitének erejét tetteivel is igazolja, 2011. július 22-én délután az oslói kormányzati épület mellett elhelyezi a gondosan előkészített robbanóanyagokat, majd továbbindul Utoeya szigetére, ahol a kormányzó Munkáspárt ifjúsági tábora zajlik. A bomba 15.26-kor robban Osló belvárosában, Anders Behring Breivik pedig 16.57 perckor száll fel egy kompra, rendőrnek öltözve, egy pisztollyal és egy automata fegyverrel a kezében. A komp vezetőjét azzal vezeti félre: a robbantásokkal kapcsolatban tart vizsgálatot a szigeten.

Az egyenruhás férfi kilép a szigetre, és magához hívja a fürdőző, napozó fiatalokat, mintha csak segítséget szeretne kérni tőlük. Mikor egy nagyobb társaság összegyűlik, rezzenéstelen arccal tüzet nyit. A hírek szerint mintegy órán keresztül megállás nélkül lövi a pánikba esett táborozókat. Egyeseket kérlelésük ellenére könyörtelenül kivégez, másokat menekülés közben, hátulról vagy a vízben úszva géppuskáz le. Beszámolók szerint egy 10 éves kisfiú életét azonban meghagyta. A kisfiú kérte: „az apja már elment, ő pedig nem szeretne meghalni”. A rendőrség különleges osztaga 18.09-kor érkezik a szigetre, mire a lövöldöző – mintha csak erre várt volna, minden ellenállás nélkül megadja magát.

Bármi, de nem keresztény

A férfi a mai napon a bíróság előtt azt nyilatkozta: „célja nem az volt, hogy minél több embert megöljön, hanem hogy a Norvég Munkáspárt számára a lehető legnagyobb kárt okozza.” A legfrisseb fényképeken egy nyugodt, magabiztosan mosolygó férfit látunk, amint rendőrök kíséretében távozik a bíróság épületéből.

A vérfagyasztó eseménysorozatot mindenki világlátása szerint értelmezi. Az európai politikai elit – alighogy kiderült, hogy nem muszlim elkövetőkről van szó (egészen szombatig ez volt a hivatalos verzió) – a jobboldali szélsőségesség elleni szigorúbb eljárásra szólít fel. A magyar sajtó az elkövető naplójában a Jobbiknak és a HVIM-nek szentelt bekezdésekre hívja fel a figyelmet. A szélsőjobboldalhoz közeli online portál szerint pedig az elkövető éppenséggel izraeli érdekeket szolgált, szabadkőműves, valamint a Hit Gyülekezete által képviselt cionizmus kiszolgálója. A baloldali orgánumok Breivik keresztény-konzervatív hitvallását hangsúlyozzák, míg a nemzetközi keresztény véleményvezérek igyekeznek leszögezni: annak, amit a norvég férfi képvisel, köze nincs a kereszténységhez.

Miért mészárolt?

Az ideológiai sárdobáláson túlmutat Dr Ian Stephen igazságügyi pszichológus a The Telegraph-nak adott szakértői véleménye, mely valamiféle évek óta táplált, ám szoros irányítás alatt tartott dühöt sejt a cselekmények mögött. Breivik szerinte nem ámokfutó, tettét nem hirtelen felindulásból vagy idegösszeomlás hatására követte el, mint az más lövöldözők esetében gyakran előfordul. Erre utal az is, hogy az elkövető a gyilkosság után nem lett öngyilkos: „az alapján, amit tudunk, ez az ember végtelenül fegyelmezett. Valami lassú, égő haragot táplált magában, mely végül egy az egész világ ellen szóló bosszú támadásba torkollott.”

David Wilson, a Birminghami Egyetem kriminológiai professzora a Guardian-nek hasonlóan nyilatkozott, ám hozzátette: a politikai motiváció mellett ilyen esetekben mindig személyes indokokat is sejteni kell. A politikai szándék nyilvánvaló: az elkövetőt fundamentalista nézeteiből származó frusztrációja vezérelte. A személyeset azonban csak az ügy előrehaladtával fogjuk megérteni. Jellemzően személyes sérelem áll az ilyen ügyek hátterében.”

„Életem egyik legrémisztőbb olvasmánya” – nyilatkozta Ian Stephen igazságügyi klinikai pszichológus a BBC-nek, utalva Breivik 1500 oldalas manifesztójára. „Ezt egy olyan ember írta, aki a lehető legvégletesebb pedantériával dolgozta ki saját filozófiáját, mindennek utánajárt, rengeteg időt töltött kutatakodással. Gyakorlatilag a világhatalom átvételét vette célba.”

Breiviket egyéves korában hagyta ott édesapja, akivel kamaszkorában teljesen megszakadt a kapcsolata, apja és fia azóta nem beszéltek. Apja szerint Breivik „átlagos kisgyerek volt”. Barátai úgy emlékeznek, általános iskolában egyik legjobb barátja egy közel-keleti fiú volt. „Azóta valami nagyon megváltozhatott” – tette hozzá egy gyerekkori barátja.

Sz. T.

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére