Májusban megnyílik a teljes uniós munkaerőpiac

Nem csak munkát, segélyt is kaphatunk az EU-ban

„Nyithatok Bécsben cukrászdát?” – tette fel a költőinek szánt kérdést megannyi óriásplakát Magyarországon az EU-csatlakozásról szóló népszavazás előtti kampányban. „Egy ideig biztosan nem” – hűtötte le a lelkesedést az unió, (legfeljebb) hétéves munkaerő-piaci korlátozásokat vezetve be az újonnan csatlakozott országokkal szemben, korlátozva ezzel a szabad munkavállalás jogát. A hét év azonban idén április végén lejár, ideje hát mérleget vonni: ki hogyan élte meg a korlátozásokat, és mire számíthatunk a jövőben? Ami biztos: májustól előzetes bejelentés, azaz munkavállalási engedély nélkül szabad lesz dolgozni bármelyik EU-tagországban.


Végre egyenrangúan

2004-es csatlakozásunkkal nem váltunk automatikusan az unió közösségének teljes körű tagjává, és ez nem csak abban mutatkozott meg, hogy valutánk az euró helyett maradt (és a jelenlegi állás szerint 2020-ig biztosan marad) a forint. A csatlakozó közép-európai államoknak azzal is szembesülniük kellett, hogy az EU belső piacának egyik pillére, a munka, a tőke, az áruk és a szolgáltatások áramlásának úgynevezett négy szabadság elve nem vonatkozik rájuk teljes egészében.

A régi tagállamok ugyanis fontos engedményt értek el a tárgyalásokon: nem kellett azonnal megnyitniuk a munkaerőpiacukat az új tagállamok olcsó munkaereje előtt. Így legfeljebb hét (2+3+2) évig védeni tudták a hazai foglalkoztatottságot, a közép-európai országok pedig cserébe ugyanolyan időtartamú földvásárlási moratóriumot kaptak.

Az ügy politikai vitája közben humortól sem mentes fordulatokat vett: a vonatkozó uniós irányelv kidolgozójának az egyik megszólalása után a „lengyel vízvezeték-szerelő” a volt keleti blokkból érkező európai munkavállaló szinonimájává vált, s attól kezdve a magyar mérnöktől a litván orvoson át a szlovén postásig mindenki „lengyel vízvezeték-szerelő” lett. A váratlanul jött publicitást aztán Varsó ügyesen kihasználta, turisztikai kampányába illesztve a derék mestert.


Mindenki másképp csinálta

A moratórium lehetőségével aztán különféleképpen éltek a nyugat-európai országok. Ausztria és Németország például maximálisan kihasználta azt, s utólag mindkét ország elégedetten nyugtázta hét évvel ezelőtti döntését: a hiányszakmákban kétoldalú megállapodásokkal sikerült beszerezni a szakembereket, míg a többi területet nem árasztotta el az olcsó közép-európai munkaerő. Eddig a munkavállalás legfőbb feltétele volt, hogy az adott állásra ne legyen kompetens hazai jelentkező – májustól ez a gyakorlat azonban büntetendő diszkriminációnak számít majd.
 

A tilalmak feloldása ugyanakkor jó lehetőség lesz a német területen illegálisan dolgozóknak ott-tartózkodásuk törvényesítésére, fehérítve az ország gazdaságát, növelve adóbevételeit. Nem kevésről van szó: a becslések szerint 300−400 ezer közötti azoknak a lengyel állampolgároknak a száma, akik életvitelszerűen élnek és be nem jelentett munkát végeznek Németországban.

Más tagállamok lazábban viszonyultak a kérdéshez: például Svédország, Írország és az Egyesült Királyság egyből megnyitotta munkaerőpiacát előttünk. Noha a többi nyugat-európai állam elhűlve figyelte ezt az őrültségnek tűnő döntést, a britek nem jöttek ki rosszul a dologból. A főleg Lengyelországból jövő munkavállalók ugyanis az alacsony presztízsű, az angolok körében kevésbé kedvelt munkákat vállalták el, és pincérként, ápolóként, takarítóként elhelyezkedve alacsonyabb fizetési igényeikkel aktívan hozzájárultak a brit gazdaság növekedéséhez.


Félnek a segélyturizmustól

Ettől függetlenül az Egyesült Királyságban is mérföldkő lesz a váltás, és ezt sok brit aggodalommal szemléli: Londonnak ugyanis májustól a társadalombiztosítást is elérhetővé kell tennie valamennyi EU-tagország állampolgárának. Eddig csak azok igényelhettek például munkanélküli segélyt, akik a kérelem benyújtását megelőzően legalább 12 hónapot dolgoztak az országban – ez a kitétel májustól megszűnik, és minden egyéb, a helyi lakosságnak járó állami juttatásra is jogosultak leszünk. A jelenlegi százezer közép-európai munkavállalóval számolva több tízmillió font brit állami kiadásról van szó, ami érthetően megfekszi a helyiek gyomrát.

A bevándorlási minisztérium azonban külön hangsúlyozta, hogy „szigorú szabályokkal” védenék ki a rendszer kizsákmányolására irányuló esetleges törekvéseket, az úgynevezett segélyturizmust. „Senki nem léphet be az országba juttatásokat követelve” – ismételte meg a belügyminisztérium képviselője.  Például álláskeresési járadékot csak az kaphat, aki a munkahelye elvesztése előtti két évben megfelelő összegű Nemzeti Biztosítási Hozzájárulást (amely egyes adók mellett a társadalombiztosítás díját is tartalmazza) fizetett. Az adóhivatal a „jövevények” közül letelepedési szándékuk és terveik értékelésével szűrnék ki azokat, akik érezhetően csak a bőkezű társadalombiztosítás miatt lépnek brit földre.

Az Egyesült Királyság egyébként – feltehetően joggal – abban reménykedik, hogy mivel Németország és Ausztria is kénytelen megnyitni kapuit, már csak a földrajzi közelség miatt is inkább azokat az országokat fogják választani a most felkerekedők.


–tm–

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére