Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-11-08 20:30:00

Stiglitz távol áll a gazdagok en bloc megbélyegzésétől

Molotov-koktélt a világgazdaságnak?

Egy Nobel-díjas professzort „megihlettek” a 2011-es év tiltakozó mozgalmai, a demonstrációk erkölcsi konzekvenciáiról írt elemzést.

Joseph E. Stiglitz, a Columbia Egyetem közgazdasági Nobel-díjas professzora, a kiegyenlített globális fejlődésért munkálkodó „Kezdeményezés a Közpolitikai Párbeszédért” (Initiative for Policy Dialogue) nevű nonprofit szervezet alapítója legutóbbi elemzésében a 2011-es év tiltakozó mozgalmainak erkölcsi konzekvenciáit igyekezett levonni. Stiglitz az Egyesült Államokban jelenleg is tartó, a „Foglaljuk el a Wall Streetet!” (angolul Occupy Wall Street, vagy ahogy az amerikai sajtó máris meghitt rövidítéssel említi: OWS) néven futó akciósorozatot globális és történelmi összefüggéseiben igyekszik bemutatni.


Az utca ereje

A professzor a mozgalmat egészen a januárban Tunéziában kezdődött Arab Tavaszig vezeti vissza, ahonnan a tiltakozási hullám Egyiptomon és a Közel-Kelet más országain keresztül terjedt át Spanyolországig, majd végül az ősszel megérkezett az Egyesült Államok nagyvárosaiba is. Bár joggal merül fel az olvasóban, hogy mi köze lehet az egyiptomi Iszlám Testvériség aktivistájának egy brooklyni hippimozgalmárhoz, Stiglitz erősen állítja, hogy ezek az igen eltérő társadalmi környezetben kialakuló mozgalmak egyetlen globális folyamat illeszkedő elemei.

A professzor szerint ugyanis a XXI. században a forradalmakat szorosan összeköti a globális gondolkodás és a modern technológia. A forradalmi eszmék és elképzelések születésüket követően villámgyorsan át tudják lépni az országhatárokat, és ha valahol máshol termékeny talajra találnak, akkor ott azonnal szárba is szökkennek. Ez a termékeny talaj Stiglitz értelmezésében a modern állam demokratikus deficitjét jelenti, mely, nyilván nagyon eltérő mértékben, de egyaránt benne van az egyiptomi és az amerikai közgondolkodásban.

A tiltakozóknak még az Egyesült Államokban is az a meggyőződésük, hogy a „hivatalos” választás puszta szemfényvesztés, és az „utca” nyomásgyakorlása nélkül nem jöhetnek létre valóban demokratikus megoldások. Ahogy a New Yorkot felbolygató OWS transzparensein áll: „Mi vagyunk a 99 százalék!”


Az egyszázalékos társadalom

A  „99 százalék” elterjedt szlogenje az amerikai társadalmon végighúzódó szakadékra utal, arra a tényre, hogy ma a lakosság egy százalékának birtokában van a nemzeti összvagyon negyven százaléka, és ez a vékonyka réteg kapja meg az Amerikában kifizetett bérek több mint húsz százalékát. Ráadásul a nagyvárosok utcáin tiltakozók – és a velük szimpatizáló tömegek – nem pusztán az egyenlőtlen jövedelemmegoszlás ténye miatt háborodnak fel, hanem amiatt is, hogy az átlagember számára felfoghatatlan vagyonok mögött sokszor nem áll valódi munka, vagy üzleti teljesítmény.


Ők a többség.  Fotó innen

Már a válság előtt is komoly etikai aggályokat vetettek fel a nagyvállalatok által kifizetett busás topmenedzseri fizetések és jutalmak, melyek gyakran köszönőviszonyban sem voltak a cégek valódi teljesítményével. De ez a jelenség – mivel magánvállalatokról volt szó – akkoriban még csak a kisrészvényesek és az etikus piacgazdaság híveinek idegeit borzolta. Az ésszerűtlen menedzserfizetések akkor váltak igazán aggályossá, amikor 2008 után a milliárdos állami segélyekkel megmentett nagy pénzintézetek ugyanúgy folytatták a tízmilliós bónuszok kifizetését, mintha nem is az adófizetők pénzét, hanem a saját maguk által megtermelt hasznot osztogatnák.

Stiglitz távol áll a gazdagok en bloc megbélyegzésétől – hiszen például az informatika esetében a társadalom sokkal többet nyert az innováción, mint amennyit kifizetett a Szilícium-völgy mára szintén milliárdossá vált vállalkozóinak. A Nobel-díjas közgazdász csak arra szeretné felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy az elmúlt évek megmutatták, milyen fontos a méltányosság.

Az emberek erkölcsi igazát ugyanis senki nem vitathatja el, amikor felteszik a kérdést: Milyen jogon részesíti előnyben az állam a bankárok egzisztenciájának megmentését, miközben hagyja, hogy milliók kerüljenek az utcára? Joseph E. Stiglitz szerint az emberek helyesen érzékelik azt, hogy valami nem stimmel a rendszerrel. Erre olyan szembetűnő jelek figyelmeztetik őket, mint például az a jelenség, hogy miközben az Egyesült Államokban több mint hétmillió jelzáloghitellel terhelt ház áll üresen, addig százezrek élnek fedél nélkül.


Államilag támogatott egyenlőtlenség

De az egyszerű – és népszerű – igazságokon túl az államilag támogatott egyenlőtlenség komoly politikai problémákat is felvet. És ezek a problémák már a demokrácia alapjait veszélyeztetik, mivel Joseph E. Stiglitz szerint a gazdasági egyenlőtlenségek egyre közvetlenebbül éreztetik hatásukat a politikában.

Felemlíti például az amerikai Legfelsőbb Bíróság roppant felháborodást kiváltó döntését, mely lényegében szabad utat adott a cégeknek a politikai erők támogatásában. 2010-től ugyanis az amerikai kormányzatnak már nincs lehetősége arra, hogy korlátozza a vállalatok és szakszervezetek által finanszírozott választási hirdetéseket, azaz a politika szinte teljesen kiszervezheti kampánytevékenységét a „baráti” cégeknek – az mondjuk hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szövetségi hivatalok elnyerésére irányuló kampányokat a cégeknek továbbra is tilos közvetlen módon támogatniuk. Stiglitz szerint azonban még ennél is aggályosabb, hogy miközben felsőbb szinten a gazdasági lobbicsoportok legálisan korrumpálhatják a politikusokat, addig neki, azaz Stiglitznek  a rendőrök megtiltották, hogy megafonon szóljon a New York-i tiltakozókhoz a Wall Street-ellenes tüntetések alkalmával.


Bekapcsolt a riasztórendszer

Az OWS bal- és jobboldali kritikusai egyaránt a mozgalom szemére hányják, hogy nincsenek konkrét követelései. De Stiglitz szerint ezek a kritikák nem látják az OWS lényegét, nem látják, hogy a tüntetések azt jelentik: a demokrácia veszélyeit érzékelve bekapcsolt a társadalom riasztórendszere. Rámutat arra: az 1999-es seattlei Világgazdasági Fórum alatti súlyos zavargások sem kínáltak programot, hanem hangosan, vadul, molotov-koktélokat hajigálva tiltakoztak a „globalizmus” ellen. De a radikális tiltakozásnak volt foganatja, hiszen a globalizációt addig jórészt kritikátlanul üdvözlő mainstream sajtó is elkezdte kiteregetni a szennyest, rámutatva a globális kapitalizmusban rejlő igazságtalan elemekre és a tisztességtelen politikai alkukra.

Stiglitz szerint ennek a folyamatnak köszönhető a nemzetközi folyamatok megváltozása, és több intézmény – például az IMF – reformja is. De ha még messzebb tekintünk, akkor az is feltűnhet: a hatvanas évek polgárjogi mozgalma is tisztán tiltakozó jelleggel bírt, céljuk pusztán annyi volt, hogy felhívják a figyelmet az amerikai társadalmat átható rasszizmusra. És ebből a tiltakozó mozgalomból nőttek ki az elmúlt évtizedek jelentős antidiszkriminációs eredményei, melynek révén ma már a rasszizmus teljesen szalonképtelenné vált az Egyesült Államok közbeszédében.

Joseph E. Stiglitz a történelmi tapasztalatok alapján optimistán tekint az OWS jövőjére, és a megfogalmazott követeléseket mérlegelve megállapítja, hogy azok egyszerre számítanak mérsékeltnek és egyszerre radikálisnak. Egyfelől a követelések mérsékeltek, mert a normális munkához és normális fizetéshez való jog, a méltányosabb gazdaság és méltányosabb társadalom követelésében semmi forradalmi nincs. De követeléseik mégis radikálisak, mert azt a fordulatot sugallják, hogy a pénz helyett az embernek kellene a politika centrumában állnia, és a piacgazdaságnak nem önmagát, hanem a társadalmat kellene szolgálnia.


E. V.

A nyitókép innen

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Adósság
  • Portugália bedőlését jósolják
  • Böjte Csaba: fenntartható vágyak
  • Ki az igazi felelős a devizahitelesek problémájáért?
  • Nemsokára megmondják, ki miatt adósodtunk el
  • Végtörlesztés: sok a panasz
  • Szíjjártó: az új ötlet még a végtörlesztésnél is jobb
  • A kormány fáradhatatlanul készséges lesz
  • A Jobbik ma nagyon tolja
  • Melyik az egyetlen megbízható európai gazdaság?
  • Martonyi: Magyarország meg akar állapodni az IMF-fel

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.