Szegényeknek adnák a 4000 milliárd forintnyi templomkincset?

Kommandósok őrzik Visnu aranyhegyeit

Lemeztelenített mellű hívők állnak türelmesen sorba a dél-indiai Srí Pádmanabhaszvámi szentély előtt, hogy átjussanak a fémdetektoron, és megpillantsák a hosszú idő óta legnagyobb kincsleletet, amelyet géppisztollyal felfegyverzett kommandósok védenek egy esetleges rablótámadástól. Az álmos Thiruvanánthapurámban, Kerala állam fővárosában lévő templom titkos kamráiban minden képzeletet felülmúló, huszonkétmilliárd dollárt (megközelítőleg 4114 milliárd forintot) érő kincs halmozódott fel az évszázadok folyamán, ami egy bírói döntést követő feltárás során, július elején került csak napvilágra. Abban az országban, ahol még mindig 500 millióan élnek súlyos szegénységben, óriási visszhangot váltott ki a felfedezés, és heves vita kezdődött arról, hogyan lehet a legjobban megőrizni és hasznosítani a kincset egy olyan időszakban, amikor a pénzügyi bizonytalanság és a modernizáció együtt van jelen.

Hihetetlen vagyon és elképzelhetetlen szegénység

A buján tenyésző növényzettel borított, fűszertermeléséről ismert, de viszonylag gyengén fejlett Kerala szövetségi államban, ahol nincs megfelelően kiépített infrastruktúra, és az egy főre számított jövedelem elmarad a gazdagabb északi államoké mögött, a rendkívüli lelet rendbe tehetné a súlyos hiánnyal küszködő állami költségvetést, milliókat emelhetne ki a szegénységből, sőt a központi költségvetés deficitjének egynegyedét is pótolhatná.

A hívők Visnu istennek szánt adományaiból felhalmozódott kincshez tartozik például egy 1,2 méter magas, smaragdokkal, arany- és ezüstdíszekkel és gyémántokkal díszített bálvány. „Megdöbbentő volt – mondta Manish Arora, egy fehérbe öltözött hívő a 16. századi templom előtt. – Senki se gondolta, hogy akkora érték van itt. Fejlesztésre, a közösség javára kellene felhasználni.”

Fő veszély a korrupció?

Egy olyan mélyen vallásos országban viszont, ahol a kincseskamrák fotózása is tilos, nehogy megszentségtelenítsék a helyet, komoly ellenkezést válthat ki egy olyan döntés, amely a templomot és az istenséget megfosztja a kincstől. Egyes politikusok ennek ellenére azt javasolták, hogy vegyék számba a leletet és adják el a történeti szempontból kevésbé értékes tárgyakat, például a drágaköveket és aranyrudakat, és az értük kapott pénzt helyezzék egy alapba, amelyet azért hoznának létre, hogy társadalmi célokra fordított folyamatos, megújuló jövedelmet termeljen.

– Természetesen a pénzt nem heverhet tétlenül - mondta O. Rádzsagopál, a hindu nacionalista vonalat követő néppárt, a Bháratija Dzsanata Párt képviselője a Reuters hírügynökségnek. – Fel lehet használni úgy, hogy nagyobb gazdagságot szüljön, azt a gazdagságot pedig különböző hasznos célokra, például oktatásra vagy kórházak működtetésére.

Elhangzottak olyan felszólítások is, hogy a kincset tegyék közszemlére egy újonnan felépítendő múzeumban, ahová nagy számú turistát vonzhat. Miután a lelet napvilágra került, Ummen Csándi, Kerala főminisztere közölte, hogy őrizet alá helyezik a templomot, mert azt „természetesen veszély fenyegeti”. Sokan úgy gondolják azonban, hogy a rablóknál is nagyobb veszélyt jelent a kincsre nézve az indiai politikát átható korrupció.

– Számításaim szerint ez a kincs csak egy kis százaléka a központi kormány által a közelmúltban csalással elvesztegetett gazdagságnak - fogalmazott M. A. Babi, a Keralában komoly ellenzéki erőnek számító kommunista párt vezetője.

– Azok után, hogy a politikusok hosszú időn át fosztogatták az országot, hogyan hiheti el a normális átlagember, hogy megóvják ezt a kincset? – tette fel a kérdést Adzsit Kumar idegenvezető. – A legjobb módja a pénz megőrzésének, ha a templomban marad. Az a legegyszerűbb megoldás.

Alkotmányban az istenek tulajdonhoz való joga

A kincs talán sose került volna napvilágra, ha egy törékeny, ősz szakállú, hetven éves hívő nem intéz kihívást a templomot kezelő Travánkor királyi dinasztia ellen, és nem követeli jogi beadványban, hogy legyen átláthatóbb a szóbeszédből már korábban is ismert, de hivatalosan soha fel nem tárt, hat föld alatti kamrában őrzött kincs kezelése. Szundár Rádzsán beadványát elbírálva a keralai legfelsőbb bíróság utasította a kormányt a vagyon átvételére, de a királyi család az indiai legfelsőbb bírósághoz fordult, amely októberre ígért döntést, egyúttal elrendelte, hogy előtte szakértők vegyék számba a vagyont, és készítsenek róla pontos leltárt.

Miközben Indiában érezteti hatását a globalizáció, és a növekvő középosztály egyre anyagiasabb és fogyasztóközpontú lesz, a vallási meggyőződés továbbra is mélyen gyökerezik a világ legnépesebb demokráciájában, ahol az 1,2 milliárd lakos 80 százaléka hindu, 13 százaléka pedig muzulmán.

– Félünk – jelentette ki Andzsu Párvati a templom északi kapujának közelében lévő otthona ajtajában állva. – Nem akarjuk az aranyat. Az az istené.

A vallási érzékenység felszításának kockázatával tisztában lévő bíróságok valószínűleg nem fogják elrendelni a templomi kincs teljes felosztását, hanem igyekeznek az eltérő érdekeknek megfelelő kompromisszumot találni. Bármennyi szekuláris és modern azonban az indiai alkotmány, szerepel benne az istenek tulajdonhoz való joga. Az indiai jog előírásai szerint az istenségek ténylegesen birtokolhatnak javakat, ami azt jelenti, hogy a 22 milliárd dolláros kincs, amely Visnúnak szóló adományokból állt össze, a templom kincseskamráiban maradhat.

– Ez a kincs nem az államé, nem a maharadzsáé, és nem általában a népé, hanem kizárólag az istenségé – jelentette ki a Dzsanatát vezető O. Rádzsagopál. Szerinte asztrológiai módszerekkel megtudható az istenség szándéka, az, hogy kincs mekkora részét akarja esetleg beruházni, vagy mekkora részről hajlandó lemondani. – Az istenségnek lehet tulajdona, de el is adhatja a tulajdonát – tette hozzá.

-mi-/Reuters/mti

• Cimkék:
arany Kincs Visnu India

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére