Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-06-30 20:30:00

A katonai tanács könyörtelenül szembeszáll a tüntetőkkel

Kiújultak az utcai harcok Kairóban: lövik a tömeget!

A kairói Tahrír téren ismét tüntetők csaptak össze a rohamrendőrökkel. A tömeg most a Legfelsőbb Katonai Tanács vezetőjének elmozdítását követeli. Exkluzív tudósítás a helyszínről! (képgaléria)

A Maszri al júm szerkesztőségéből kaptam a telefont, hogy újra gyülekezik a tömeg a Tahrír téren, Kairóban. Kérték, hogy menjek oda, nézzem meg mi történik pontosan, és fényképezzek. Ha van sisakod, azért vidd magaddal, és a sárga Press mellényedet is – mondta a fotószerkesztő. Állítólag lángol a Mohamed Mahmúd utca.


Szerda este

A hotelben, ahol szobát béreltem azt mondták ne menjek: „megint előjött a késes csőcselék és nekik vörös posztó, hogy nyilvánvalóan nem vagy egyiptomi.” A baúáb (házmester), biztos, ami biztos alapon rutinos mozdulatokkal láncolta le a bejárati ajtót, mire leértem a lifttel. Februárban, a forradalom alatt már egyszer botokkal felfegyverzett tizenévesek követelték a ház bejárata előtt állva, hogy adják ki a külföldi kémeket.

Némi magyarázkodás után kijutottam az ajtón. Átvágtam a Talat Harb téren, ami a béke szigetének tűnt. Koldusok ültek az utcasarkon papír-zsebkendőt árulva, a standok pedig roskadásig voltak rakodva forradalmi szuvenírekkel. Talán semmi sem történik és egy egyszerű pletykának ugrott be az egész szerkesztőség?

Este tíz óra volt, arra gondoltam, csak azért is folytatom az utamat a Tahrír térre, a legrosszabb esetben iszom egy karkadéját a közeli Huréja presszóban, találkozom a szudáni barátnőmmel és megérintem a tetoválást az arcán.


Felszab tér made in Kairó

Egyszer csak több száz embert vettem észre rohanni a Talat Harb tér felé és megcsapta az orromat a könnygáz ismerős szaga. Az árusok örült módon kezdték el elpakolni a holmijaikat és mire a tér bejáratához értem, minden bolt lehúzta a redőnyt az utcában.

A január 25-i forradalom a Tahrír téren robbant ki, végigtudósítottam az egészet. Tahrír arabul annyit tesz, hogy felszabadulás. Több milliós tömeg gyűlt össze akkoriban a téren, mely egyszerre szimbólum és a város legnagyobb köztere is. Egy hónapon keresztül harcoltak a rohamrendőrséggel, hogy végre megszabaduljanak a harminc éve tartó diktatúrától és visszakapjanak valamit abból, amit mi Európában úgy hívunk: elemi szabadságjogok.

Februárban végül Hoszni Mubarak elnököt lemondatta a hadsereg. Katonai tanács vette át a hatalmat, ami mindent megígért a demokratikus választásoktól kezdve a múlt rezsim bűnöseinek felelősségre vonásáig. Az egész ország forradalmi eufóriában volt. A jelek szerint ez mostanra elmúlt. 


Képgaléria a helyszínről! A galériához kattintson a képre!

A téren ma este ismét több ezer embert láttam gyülekezni, az egyik szűk kis utcában pedig már komoly csata zajlott a rohamrendőrök és a tüntetők között. Tisztán látszottak a repülő kövek az utcalámpák sárga fényében. A rohamrendőrök sorfalba fejlődve a Belügyminisztériumhoz vezető szűk utcát védték, közvetlenül a Kairói Amerikai Egyetem (AUC) kampusza melett. Meglepő volt újra látni a kevlárpáncélos, sisakos és gumibotos rendőröket Kairó utcáin, a forradalom kezdeti napjait idézték.

Kiszúrtam egy fiatal fiút, aki éppen a Hardees nevű gyorsétterem előtt feszegette fel a burkolólapot, majd miután sikerrel járt, többször a földhöz vágta, hogy muníciót gyártson a tüntetőknek. Elővettem a tört egyiptomi arabomat és megkérdeztem, hogy mi történik. Letartóztatták és megverték a mártírok családtagjait – mondta Farúk, de nem állt meg a munkában.

Vigyázz, kész, tűz!

A január 28-i forradalom alatt az akkori egyiptomi miniszterelnök Mohamed El Adli tűzparancsot adott a rendfenntartó erőknek. Amikor a helyzet eldurvult és a tömegeket nem lehetett már visszatartani a könnygázzal, gumilövedékkel és vízágyukkal, Al Adli egyszerűen azt mondta: rendben, akkor lőjék le őket. Ennek a következménye akkor több, mint nyolcszáz halott lett szerte az országban, a sebesültek száma meghaladta a hatezer főt.

El Adli tárgyalása az elmúlt hetekben zárt ajtók mögött zajlott a fővárosban. Többen, a meggyilkoltak családjai közül sátort vertek Kairó Agúza nevű kerületében és azt követelték, hogy a katonai tanács egységesítse El Adli perét Mubarak elnök perével, hiszen Mubaraknak, mint az ország tejhatalmú urának nyilvánvalóan tudomása volt a tűzparancsról. Ezeket a tüntetőket verték most meg és tartóztatták le, nyilvánvalóan a Legfelsőbb Katonai Tanács utasítására. A hír húsz percen belül bejárta az országot a Twitter segítségével.


Cola az arcba

Farúk a pólójába gyűjti a köveket és befordul a Mohamed Mahmúd utcán. Megyek utána, hogy készítsek pár képet. A rohamrendőrök sorfalban állnak, a tüntetők dobálják őket. Plexi pajzzsal védik magukat. Néha egy-egy rendőr kilép és gumilövedékkel töltött sörétes puskával belelő a tüntetőkbe. Farúk két lépést tesz előre, majd összerogy. Fejen találta egy gumilövedék, amit nem biztos, hogy neki címeztek. Nem volt időm odaérni hozzá és segíteni. A tüntetők felkapják az eszméletlen testet és rohanva menekítik ki a tűzvonalból. Egyre több a sebesült, a tér másik oldalára, a Kentucky Fried Chicken elé befut négy mentőautó. Körbenézek. Nem látok iszlamistákat, csak többnyire fiatalokat. Hirtelen sötét lesz, lekapcsolódták az utcalámpákat.

Fussunk, mert jön a rendőrattak! – szólított meg egy Husszein nevű egyiptomi újságíró és megragadta a karomat. A lámpák lekapcsolása bevett módszer – mondja. Igaza van. Hat rendőr előlép a sorfalból, és könnygázt lőnek A lövedékek füstölve szeltik át az éjszakát a Tahrir tér felett. A mentőautókat célozzák. Végül megindulnak és a gumibotjaikkal ütnek mindent, amit érnek. A tömeg menekül, érzem hogy valaki nagy erővel megüti a hátamat, de nem állok meg. Egészen a Talat Harb utcáig futunk. A könnygáz kaparni kezdi a torkomat és szinte semmit sem látok. Huszein vezet. Megláttunk egy asszonyt, aki Coca-Colát önt a visszavonuló, de szinte azonnal újraszerveződő tüntetők kezébe. A kólával én is megmosom az arcomat. A cukros, szénsavas ital semlegesíti a gáz hatását.

Míg a tömeg kövekkel és molotov koktélokkal próbálja visszaverni az attakot, Husszeinnel a mentőautókhoz megyünk fotózni. A teret betölti az új jelmondat, ezer torokból hangzik fel: a nép a tábornok távozását követeli. Az országot jelenleg kormányzó Legfelsőbb Katonai Tanács vezetőjétől, Mohamed Tantaúitól szabadulnának.

A mentőautóknál belefutotok Shádi Ájmán Núrba, az ismert liberális ellenzéki politikus fiába. Éppen most kötözték be a fejét, a pólója csurom vér. Örülök, hogy vannak itt külföldi újságírók is – mondja.
Elmeséli, hogy az elmúlt hetek eseményei nyilvánvalóvá tették, hogy a hadsereg és a katonai tanács nem érdekelt a valódi változásokban, sőt a gyilkosokat sem kívánják felelősségre vonni: minden csak színjáték.


Zsidó, zsidó!

Megtudom azt is, hogy a tüntetést elsősorban a baloldali és a liberális erők szervezték a Tahrír térre. A Muzulmán Testvérek már alkut kötöttek a hadsereggel, ezért nem látsz egyet sem – mondja Shádi Ájmán Núr. Tény, hogy az elmúlt hónapokban a közéletbe hirtelen berobbant iszlamista erő, a Muzulmán Testvériség gyakorlatilag pontosan ugyanazokat a nyilatkozatokat teszi, mint a Mohamed Tantaúi nevével fémjelzett Legfelsőbb Katonai Tanács.

Az olyan égető kérdések pedig, mint például, hogy mi történjen előbb az országban, a parlamenti választások vagy az alkotmányozás eltűnőben vannak, főleg a szekuláris államot és a valódi demokráciát követelő  ifjúsági mozgalmak, mint például az Április hatodika vagy a Kifaja mozgalom tartja terítéken a témát. A hadsereg és a Muzulmán Testvérek „külföldi befolyásról” és terjedő „cionista összeesküvésről” nyilatkoznak a sajtóban. A napokban pedig letartóztattak egy Ilen Grápel nevű amerikai-izraeli állampolgárt is, akit kémkedéssel vádolnak.

A hadsereg ugyanolyan része volt a múlt rezsimnek, mint a titkosszolgálat vagy a rendőrség – mondja Núr. Van esély arra, hogy a nép észbe kap? – kérdezem az erősen szédülő férfit. Minden pénteken fog eldőlni – válaszolja. A tüntetők valamivel előrébb nyomultak, egyetlen tankot vagy katonát sem látunk, de állandó a fegyverek hangja és a könnygázgránátok süvítése betölti a levegőt.
Hajnali háromig mozogtunk együtt a tüntetőkkel, valahol vettünk egy üveg Coca-Colát is, mert többször is könnygázfelhőbe kerültünk az éjszaka során. Végül álruhás rendőrök és titkosszolgálati emberek vegyültek a tüntetők közé és támadtak rájuk, minket Zsidó, zsidó! kiáltásokkal kergetett vissza a Talat Harb térre egy késes férfi. A bassziúni utca mellett, a Townhouse galériánál találkoztam a barátnőmmel. Tudod, hogy vérzik a hátad? – kérdezte. Nem tűnt fel – mondtam. 


Jászberényi Sándor
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.