Az aranybányászat tönkreteszi a természetet és a konzervipart

Kipusztulás szélére sodródik az alaszkai lazac

A National Geographic magazin legfrissebb számában az alaszkai Bristol-öbölben tervezett arany- és rézbányák megnyitásával foglalkozik. A helyiek két táborra szakadtak, vannak, akik állítják, utolsó vérükig harcolnak földjük védelmében, mások viszont új munkahelyeket remélve alig várják, hogy elkezdődjenek a bányanyitást megelőző munkák. A két multicég által létrehozott konzorcium jövőre szeretné megkezdeni az építkezést.

Ívóhelyek veszélyben

Az ellenzők tábora főként a bányászat környezetszennyező hatásától tart, mivel az ércek kitermelése óhatatlanul szennyezi az öböl folyóit és tavait, amivel pedig veszélybe kerülne több száz halászcsalád megélhetése. A Csendes-óceánból nyaranta sok millió tengeri hal úszik fel az öbölbe, ősi ösztöntől hajtva, mivel ott van az ívóhelyük. A legoptimistább számítások szerint is a bányászat legalább megtizedelné az öbölbe legnagyobb számban felúszó halfaj, a kékhátú lazac állományát.

Ez annál is inkább aggasztó, mivel az utóbbi évtizedekben éppen a bányanyitások és a gátépítések miatt jelentősen megcsappant az Egyesült Államok lazacállománya. Ráadásul a Bristol-öbölben található kéklazac-populáció képezi az egyetlen színtiszta vadállományt az országban; nincs köztük mesterséges körülmények között, azaz tenyészetben fogant egyed.

A helyi halászati hivatal eddig is több rendeletet hozott a kékhátú lazacok védelmében, túlhalászásuk megakadályozásáért, többek között korlátozták a hálók és a halászhajók hosszát, a halászatra jogosító engedélyek kiadását. Pár éve „fölúszórátát” határoztak meg, ami azt jelenti, hogy az ívóhelyükre felúszó halak arányában állapítják meg a napi kifogható mennyiséget.

A halászat szigorú előírásai közé tartozik, hogy csak akkor szabad piaci céllal halat fogni, ha rádión hivatalosan bejelentik a nyitott időt, ami általában hat órán át tart, naponta egyszer vagy kétszer, de ha a számláláskor alacsony példányszám mutatkozik, akkor a halászati hivatal akár napokig tartó tilalmat is elrendelhet.

Az ellenzők még a bányászat során keletkező savas csurgalékvíztől is félnek, ugyanis ha az levegővel és vízzel érintkezik, kénsav jön létre. Az igen erős sav gyorsítja a réz és más káros anyagok talajvízben történő oldódását, így a keletkező mérgező savkoktél kipusztítathatja a táj növényvilágát. A bányanyitás ellenzői között találjuk Alaszka volt kormányzóját, aki szerint rosszabb helyen nem is lehetne ezt a vállalkozást beindítani, mint a Bristol-öbölben.

„A bányák súlyos környezeti károkat okozhatnak. A teherautóknak építendő 140 kilométer hosszú út sok patakon átvágna, valamint a bányák közelében lecsapolnák a vizeket, és természetesen maga a fejtés is tönkretenné az ívóhelyeket” – mondta a szekértő.

Munkahelyeket teremtve

A halászatból élők aggodalmaival szemben sok helyi lakos arra hivatkozik, hogy az öböl menti településeken alig akad munka, és nagyon nehéz a megélhetés. A bányák megnyitásától a környék infrastrukturális fellendülését, több száz vagy inkább ezer új munkahely létrejöttét és a kisvállalkozások megerősödését remélik.

Lysa Reimers, az egyik helyi településfejlesztő cég vezetője a bányanyitó konzorcium ígéretével igyekszik meggyőzni az embereket, miszerint legalább felerészben helyi munkaerőt alkalmaznak, ami a bányák megépítésekor kétezer, majd üzemeltetés közben nyolcszáz−ezer új munkahelyet jelent.

Konzorcium a bányáért

A bányapártiak kutatásokra alapozva állítják, hogy az eddig feltárt leggazdagabb arany- és érclelőhely található az öbölben. Mintegy negyvenmillió tonna rezet és háromezer tonna aranyat rejt a föld mélye, amelyet egy körülbelül három kilométer átmérőjű, félezer méter mély külszíni és hasonlóan kiterjedt mélyművelésű telep megnyitásával lehetne kibányászni.

Pebble Partnership néven a brit columbiai Northern Dynasty vállalat és az angliai Anglo American cég közös vállalkozásban már konzorciumot is létrehozott a bánya megnyitására. A vezérigazgató, John Shively szerint a térség soha nem látott fejlődésnek indulna, az úthálózat kiépítését, az infrastruktúra javulását, a környezet megóvására pedig bombabiztos tározók építését ígéri. Mint elmondta, a bányanyitáshoz szükséges engedélyek beszerzése után, akár már jövőre elkezdődhet az építkezés, és a nyitás 2017-re valószínű.

A vezérigazgató kutatásokra hivatkozva úgy véli, 25 évig kitartanak a föld mélyében rejlő készletek. „A bányák üzemeltetése ma már olyan feltételekhez kötött, hogy ez alatt a negyedszázad alatt nem érheti súlyos és maradandó kár a környezetet. Kötelesek vagyunk összeállítani egy bezárási tervet is, ami a bánya működése után is szavatolja az ellenőrzést és a karbantartást, ezenkívül óvadékot kell letennünk a későbbi helyreállítási költségek egy részének a biztosítására. Az érintett térséget nem érheti nettó veszteség, ezt a szigorú elvet nekünk is kötelező betartanunk” – hangsúlyozza a vezérigazgató.

Parcsami Gábor

• Cimkék:
aranybányászat ipar környezetszennyezés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére