Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-11-05 14:00:00

A Dolce Vita mérföldekre került az olaszoktól

Kína ad gyújtást az olasz robogónak?

Olaszország, Európa egyik legnagyobb gazdasága imbolyog, és bármikor vesztesen terülhet el a földön, magával rántva az euroövezet országait is.

Elakadt Milánó, a mediterrán ország gazdasági fővárosának korábbi gazdasági dübörgése is, s miközben a római politikusok vaskos borítékokban viszik haza havi illetményeiket, többen már a kommunista Peking zsebei felé kacsintgatnak. Kijózanító riport Észak-Olaszországból.


Divatdiktátornak diktatúra

Brunello Cucinelli butikjaiban nincsenek árcímkék. Legalábbis a világhírű kasmírspecialista milánói üzletében biztosan nem látni ilyeneket, s ismerve a különc divattervező filozófiáját, nagy valószínűségel nem tüntetik fel az árakat különböző európai, amerikai, ausztráliai vagy ázsiai országokban működtetett üzleteiben sem.

Mégis, e könyelműség csak látszat – mint történetünk megannyi más jelensége. De lássuk a tényeket: Brunello Cucinelli – ma már – nem a vesztesek közül való, bevételei szárnyalnak – még a jelenlegi gazdasági válság kellős közepén is. A divattervező kliensei felhőtlenül válogatnak a több ezer dolláros portékák között, nem félnek a túlköltekezéstől. Cucinelli viszont attól nem tart, hogy egyes gazdasági elemzők már a kettős recessziót vetítik előre. De hogyan csinálja? Miként képes e menetelésre?


Bruno Cucinelli, a boldog olasz. Fotó innen

Az egykor számtalan buktatón átesett Cucinelli ma már a született győztes képében tetszeleg, s közben nem akad a torkán a kommunista Kína marketingje sem. A brit közszolgálati BBC-nek adott nyilatkozatában vakon Peking mellé áll, ő még hiszi, hogy az ázsiai óriás mindent megold. Ennél is fontosabb azonban, hogy az emberi értékeket kihangsúlyozó különc tervező – korábbi kellemetlen tapasztalataiból kiindulva – elhatározta, olyan céget alapít, melyben a kiváló minőséget munkatársai életszeretetével, az alkotáshoz szükséges, belülről fakadó szenvedéllyel biztosítja. Kollégái elégedettségében látja a vevők elégedettségét, így markáns ellenzője a kapitalista, kizsákmányoló, kizárólag profitszerzésre specializálódott vállalati „filozófiáknak".

A kasmírspecialista olasz brandje – a Louis Vuitton vagy éppen a Hermès mellett – egyike azon maroknyi luxusmárkának, melyek az elmúlt időszak általános gazdasági nehézségei ellenére növelni tudták forgalmukat, eredményüket. S ha már ellenzi a kapitalizmust, nem hazudtolja meg magát akkor sem, amikor az önkényuralmi rendszeréről (is) elhíresült országról a BBC-nek büszkén kijelenti: „Ez Kína évszázada. A kínaiakat lenyűgözi kultúránk, az általunk előállított minőség. Nem hiszem, hogy egy kínai férfi nem akarna francia pezsgőt inni, vagy svájci órát viselni. Európának megvan a saját identitása, de együtt tartunk egy pompás század felé".


Pofátlan politikusok

Cucinelli optimizmusát azonban nem mindenki osztja. Az olasz kormány adóssága a második legnagyobb az euroövezetben. Ráadásul egyre drágábban jut hitelekhez, ezért csökkentenie kellene kiadásait. Ezt pedig nemcsak a saját maga érdekében szükséges megtennie – Európa egyik legnagyob gazdaságaként –, hanem az euroövezet egészének kedvéért is.

Vannak szép számban boldogtalan olaszok is, például a 36 éves Stefano Pozzi középiskolai tanár. Pedagógus diplomával, PhD-fokozattal és egy sor képesítéssel a tanügyet sújtó megszorítások miatt Pozzi és több kollégája csak ideiglenes munkákat végezhet.

– Ez megalázó. A legtöbb tanteremben harminc tanulót zsúfolnak össze, s emiatt számos iskolaigazgató panaszt emelt már a kormánynál – mutat rá Pozzi, aki azt is tudni véli, miként lehetne ésszerűen közpénzeket spórolni. – Más ágazatokban kell visszafogni a kiadásokat. Például a politikusok fizetéseiben, amelyek a legnagyobbaknak számítanak Európában. Az oktatásra kivetett spórolás a következő generáció jövőjét töri derékba – érvelt a tanár.

Az elégedetlenkedők csoportjának másik végén Simone Caldera robogó- és kerékpárjavító, kereskedő dohog. Üzlete ugyanis már nem úgy megy, mint korábban. A Vespák hazájában az emberek már nem adnak a minőségre, inkább az ázsiai olcsó robogókat viszik. – Addig volt jó, míg az állam támogatta a robogóvásárlást – mondja, miközben nem veszi észre, hogy éppen ez hazája és a hozzá hasonló berendezkedésű államok problémája: az állam tőgyén való folytonos csüngés.


Félórányi dolce vita

Milánó fényűző belvárosában nehéz nyakon csípni a gazdasági válságot, de még ennél is nehezebb átérezni azt. A híres dóm előtt a derűs őszi napsütésben egymás után vonulnak fel a fehér limuzinok. Mindegyikből esküvői parti zaja szűrődik ki; újdonsült kínai-olasz házaspárok igyekeznek megragadni a „dolce vita” egy-egy szeletét, a menyasszonyok egymás után dobják fel magukat a motorháztetőkre – persze, csak fényképezkedés céljából. Ugorjunk mégis egy merészet, hagyjuk el a főteret, és lépjünk be a díszített árkádok alá, a passzázsba, ahol rögtön megértjük: a látszat bizony – ezúttal is – csalóka.

– A dolgok nem a jó irányba tartanak – mondja Elenor Galli, aki az üvegkupolák alatt üzemelteti családi éttermét. A nő szerint roppant nehéz krízist élnek át már 2008 óta, idén teljesítettek a legrosszabbul. Január óta harminc százalékkal esett vissza forgalmuk, s bevételük is feleannyi, mint tavaly ilyenkor volt. – Kevesebb turista keresi fel Milánót, s aki mégis eljön, az kevesebbet költ – értelmezi a vendéglős a helyzetet, majd azt is hangsúlyozza, mindez annak ellenére történik így, hogy ugyan Róma a politikai főváros, de Milánó mindig is Olaszország gazdasági fővárosa volt.

– Városunk mindig talpra tudott állni bármilyen válságból, de most az az érzésünk, hogy sokkal több nehézséggel kell megküzdenünk, mint valaha – fűzi hozzá Galli, és pozitív gondolatként itt jut eszünkbe Brunello Cucinelli honlapjának nyitóoldala. A weblapon egy Dosztojevszkij-idézet olvasható: „A szépség menti meg a világot”.

Tovább megyünk, s Milánó lesújtó nyomornegyedeit látva eldöntjük: addig is, míg az esztétikum győzedelmeskedik a piszkos anyagiak felett, nem ártana a kasmír királyának is elgondolkodnia azon, ha az olasz gazdaság legerősebb motorja akadozik, Kínán kívül még mi indíthatja be hazája gazdasági növekedését. Mert a nélkül a jelenlegi adósságválság csak súlyosbodik, s több ország érzi már az olasz csizma szagát.

 

Hargitai Mátyás

A nyitókép innen

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Kína
  • Szisztematikusan írtják a nőket Kínában
  • Kína: gyülekezeti ház falára feszítették fel a hívőket
  • Valóban emberrablás történt?
  • Vitték az iPhone-t, mint a cukrot
  • Tízezer milliárd dollár
  • Kínai tudósok szerint nem jó a zárt tér
  • Sárkány éve: szeméttömeg és szelleműzés
  • Ma a világ egyhatoda ünnepel
  • Kevés a kínai
  • Halál jár csalásért Kínában
  • További cikkek Adósság
  • Portugália bedőlését jósolják
  • Böjte Csaba: fenntartható vágyak
  • Ki az igazi felelős a devizahitelesek problémájáért?
  • Nemsokára megmondják, ki miatt adósodtunk el
  • Végtörlesztés: sok a panasz
  • Szíjjártó: az új ötlet még a végtörlesztésnél is jobb
  • A kormány fáradhatatlanul készséges lesz
  • A Jobbik ma nagyon tolja
  • Melyik az egyetlen megbízható európai gazdaság?
  • Martonyi: Magyarország meg akar állapodni az IMF-fel

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.