Timosenkónak nincs alternatívája az ellenzéki politikában

Kiev leszámol a Gázhercegnővel

A karaktergyilkosság Magyarországon sem ismeretlen fogalom, általa elterelhető a figyelem a háttérben zajló eseményekről, a valódi problémákról. Politikailag vezérelt igazságszolgáltatás Ukrajnában: a 2012-es választások küszöbén, 2011. augusztus 5-én Julija Timosenkót azzal a váddal tartóztatták le, hogy 2009-ben a kormány jóváhagyása nélkül, az országnak előnytelen gázszerződést kötött az oroszokkal.

Politikailag motivált per

A volt ukrán miniszterelnököt hivatali visszaéléssel vádolják. Bár Timosenko megosztó, nem egyértelműen pozitív személyiség, és még csak nem is tudhat maga mögött széles rajongói tábort az ukrán politikában, a mellette állók harcvonala még mindig stabil, mivel valójában nincs alternatívája az ellenzéki politikában − vélekednek szakértők. Kiiktatása egyrészt ellehetetlenítené az ellenzéket, másrészt átrendezné a kormánypárti erőviszonyokat, és egy átcsoportosítás minden bizonnyal jól jönne a kormánypártnak a 2012-es választások előtt. Őrizetbe vételét az ukrán bírósággal való tiszteletlen viselkedése miatt rendelték el: Timosenko politikai motivációnak adott hangot perében, és zavarta az eljárás menetét.
 

Julia Timosenko a vádlottak padján

 

A per szakértők szerint is politikailag motivált, mivel a bíróságokon az ilyen magatartást csak rendreutasítással vagy pénzbírsággal szokták szankcionálni. A Janukovics-kormány tehát csak látszólag harcol a korrupció ellen, valójában a nagy nyilvánosság előtt éppen politikai ellenfelét akarja megsemmisíteni, így végképp nem közelít a nyugati orientációjú politikához, amit Timosenko jelentene.

Karizmatikus személyiség

Timosenkónak a gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty, a politikai enyhülés és a gazdasági átalakulás megfelelő miliőt kínált ahhoz, hogy viszonylag gyorsan nagy sikereket érjen el az üzleti életben, főleg az energiaiparban, a gyakorlati életbe átültetve hasznosította megszerzett ismereteit. A Szovjetunió felbomlásával, a szólásszabadság bevezetésével, a nyugati üzleti kapcsolatfelvétel kiépítésével egyenes út vezetett a „gázkarrier” megteremtéséhez.

1990−1998 között több nagyvállalat vezetője volt, 1995-től két éven át pedig a legnagyobb földgázimportőr céget vezette, ekkor kapta a „gázhercegnő” elnevezést. Mindig tudta, mikor hol kell lennie. Nőies megjelenése jelentősen hozzájárult karizmatikusságához. A férfi politikusoknak és a befolyásos gazdasági üzletembereknek minden bizonnyal egyet jelentett a „harcos amazonnal”; 2005 júliusában a Forbes magazin a világ harmadik legbefolyásosabb politikusnőjének választotta − csak Condoleezza Rice akkori amerikai külügyminiszter és Vu Ji kínai miniszterelnök-helyettes előzte meg.

Pavlo Lazarenko exkormányfőhöz fűződő viszonya senki előtt nem ismeretlen, s az sem, hogy meggazdagodását főként neki köszönheti. Férjével, Olekszandr Timosenkóval együtt megszerezte az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit. A politika porondjára 1996-ban lépett, képviselői mandátumot szerzett az ukrán törvényhozásban; 1999−2001 között Viktor Juscsenko miniszterelnök-helyettese volt.

Leonyid Kucsma elnök 2001-ben vámokirat-hamisítással és földgázcsempészéssel vádolta, letartóztatták, néhány hétig börtönben is ült, de a vádakat nem tudták bizonyítani. A 2004. évi narancsos forradalom egyik kulcsfigurája volt, a megmozdulás alapjaiban alakította át az ukrán politikát és a társadalom hozzáállását a nyugati értékekhez. 2005. január 24. és szeptember 8., valamint 2007. december 18. és 2010. március 4. között Ukrajna miniszterelnöke. A 2010-es ukrán elnökválasztáson Viktor Janukovics három százalékkal győzte le.

Kijev az uniós tagságot is kockáztatja

Ukrajna év végéig akarja tető alá hozni a társulási és szabadkereskedelmi megállapodást az Európai Unióval, ám az egykori szovjet tagköztársaságokban − a jugoszláv tagköztársaságokhoz hasonlóan − még mindig működnek a több évtized alatt kialakult beidegződések. Ukrajna jelenlegi belpolitikájával akár uniós esélyeit is ronthatja, ha nem képes európai módon kommunikálni, és a külső imázsépítés helyett belső tisztogatással foglalatoskodik. Az unió belefáradhat a keleti bővítésbe, és egy ponton azt mondhatja, befejezi a tárgyalásokat. Az ellenzéki tábor nyugati szankciókért kiált a kormány módszerei miatt, szerinte a kijevi vezetés csak abból értene. Mindehhez hozzátartozik, hogy a nyugati közvéleményben kialakult „modern Ukrajna” képe nagyrészt Timosenko politikájának köszönhető.

Szakértők szerint az ügy kimenetelétől függetlenül az ellenzéket mindenképpen szétrombolja, szétzilálja, egységes fellépésre képtelenné teszi a „politikai lefejezés”, és az sem elképzelhetetlen, hogy Kijev egy új orosz−ukrán gázszerződést akar tető alá hozni, tehát „politikai luxus” lenne, ha a jelenlegi kormány nem akarná valahogyan eltüntetni Julija Timosenkót.

Udvarhelyi Erzsébet

• Cimkék:
timosenko ukrajna leonyid kucsma

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére