Több millió munkanélkülit szült a gazdasági válság

Ki a felelős a spanyol összeomlásért?

A Néppárt meggyőzően abszolút többséggel megválasztott kormányfője, Mariano Rajoy azonban egy pillanatra sem pihenhet meg babérjain, mert a pénzpiacok könyörtelen nyomást gyakorolnak rá és a spanyol pénzügyi helyzetre is. Pedig a spanyol állam még négy éve is a világ tíz legerősebb gazdasága közé tartozott.

Büntettek a csalódott spanyol szavazók

Az előrehozott spanyol választásokon vasárnap késő este derült ki, hogyan büntették a szocialista pártot szavazói: egyik felük a győzteshez pártolt át, a másik pedig szinte teljesen szétaprózta az alsóházat, mert tucatnyi kis pártot tisztelt meg bizalmával. A Néppárt 186 mandátumot kapott, a szocialisták csak 110-et, a fennmaradó 54 képviselői helyen pedig nacionalista és baloldali pártok vagy szerencsés szervezetek osztoztak.

Nem kértek a szocialistákból. Fotó innen

A kormány a megválasztott miniszterelnök szerint csak karácsonyra alakul meg, holott a nemzetközi gazdasági sajtó már napok óta azt találgatja, hogy vajon meddig bírja a pénzpiacok nyomását a madridi tőzsde, az Ibex 35 zuhanása, és az emelkedő országkockázat. A CMA Datavision, a londoni adatszolgáltató ügynökség múlt heti listája szerint Spanyolország a kilencedik az úgynevezett tízes csődlistán.

Bár Rajoy még nem hozta nyilvánosságra, kikből fog állni kormánya, egyáltalán nem okozna meglepetést, ha a görög és az olasz példát követve ő is szakértőkből válogatna.

A kormányzás terhei felőrölték Zapaterót

Mariano Rajoyt már hét és fél éve, 2004. március 14-én megválasztották volna kormányfőnek, ha nem robbannak a bombák a madridi pályaudvarokon. A szocialisták meglovagolták a 191 halottat követelő bombamerényletek utáni közfelháborodást, és a győztes José Luis Rodríguez Zapatero két ciklusra kibérelte a Moncloa kormánypalotát. Zapatero azonban a vereség miatt dühös néppártiak szerint felélte az előző időszakban felhalmozott (bizalmi) tőkét is.

A spanyol kormányfő egyébként úgy távozik majd posztjáról, hogy egyszer sem tárgyalhatott érdemben sem az ifjabbik Bushsal, sem Obamával. Az Egyesült Államok kormánya főleg azért neheztel rá, mert győzelme estéjén jelentette be, hogy azonnal kivonja a spanyol csapatokat Irakból. (A spanyolok kivonulásával felbomlott az iraki háborúhoz szervezett amerikai szövetségi rendszer, és egyre több állam követte példájukat – a szerk.) Zapatero első dolgai közé tartozott, hogy a következő választások megnyerése érdekében törvénybe iktatta az egyneműek házasságát, és jelentősen megkönnyítette a magzatelhajtást is.

Jelenlegi helyzete szempontjából nagy öngólt is lőtt, amikor munkavállalási engedélyt adott több százezer illegális bevándorlónak. Akárcsak a többi kormányfő, ő is hajlandó volt tárgyalni az ETA-val, a baszk terrorszervezettel, de akkor nem járt sikerrel. Egy hónapja Zapatero hathatós francia segítséggel elérte, hogy az ETA letette a fegyvert, de még nem tudni, hogy a szakadárok mennyire gondolják komolyan a fegyveres harc beszüntetését.

Mindenesetre Zapatero nem sokra ment vele, mert nem ez érdekelte a választókat, hanem a második ciklusa kezdetén már egyre erősödő válság okozta munkanélküliség. Spanyolországban a legrosszabb adatok szerint már meg is haladta az ötmilliót az állástalanok száma. Elég valószínűnek tűnik, hogy a súlyos vereség miatt fejek sokasága fog hullani a szocialista pártban, mert a PSOE még a Franco-diktatúra (1939–1975) utáni első választásokon – 1977, 1979 – is jobban szerepelt.

Rajoy végre célhoz ért – de milyen árat fizet érte?

A galíciai születésű, 56 éves Mariano Rajoy ugyanúgy jogot végzett, mint elődje, a szocialista Zapatero, és szorgalmasan lépkedett előre a Néppárt ranglétráján. Miniszteri posztokat kapott José María Aznar (1996–2004) első kormányában, majd a másodikban is, és már-már kormányfőnek érezte magát 2004-ben. De a madridi merényletek és Zapatero „előzése” miatt majdnem nyolc évre le kellett mondania erről az álmáról. Politikai ügyességét jelzi, hogy bár kétszer is választási vereséget szenvedett, nemcsak nem kellett megválnia pártelnöki posztjától, hanem még szembe is mert és tudott szállni a volt „főnökével”, Aznarral is.

Elsöprő győzelem. Fotó innen

Az ellenzékben eltöltött évek során évente megmérkőzött Zapateróval a mindig parázs hangulatú országértékelő vitákon, és a második ciklusban mindig beolvasott Zapaterónak a gazdasági helyzet folyamatos romlása miatt. Az ingatlanbuborék kipukkanása azóta visszatérő téma, és egymást vádolták a buborék gerjesztésével. Tény, hogy a két Aznar-kormány elsősorban a távközlésre, az energiára és az építőiparra alapozta lendületes növekedési programját, és élt az újabb konjunktúra adta lehetőségekkel, a pénzbőséggel pedig még inkább.

Vége a spanyol csodának is

A spanyolok sem tagadhatják, hogy a „kelta tigris” ír csodája után egyelőre nekik is befellegzett. A lassan két éve lekezelően csak PIIGS-államoknak nevezett „periférikus” országok – Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország – közül hárman már megadták magukat, és külső segítségre szorultak, az olaszok meg a spanyolok pedig most küzdenek ellene, és Brüsszelben is pontosan tudják, vége az eurónak, ha mindkét nagy állam bedől. Akár egyszerre, akár külön-külön.

A kisebbségi szocialista kormányelnök, José Luis Rodríguez Zapatero leváltásával ráadásul már mind az öt országban másképp hívják a kormányfőt. Az ügyeletes „huhogó”, a ciprusi születésű közgazdász, Christopher Antoniu Pisssarides szerint az EU-nak fel kell készülnie a nagy államok megsegítésére is. A tavalyi közgazdasági Nobel-díjas úgy látja, hogy a foglalkoztatási piac szorosan összefügg az államadóssággal. Ezért ő azt javasolja a spanyoloknak – a 4,5-5 millió állástalan miatt –, hogy alkalmazzák a részleges munkaidőt a munkanélküliek arányának gyors csökkentésére.

Az ingatlanbuborék kipukkanása, 2007 ősze óta fokozatosan súlyosbodó válság következményei – különösen a növekvő költségvetési hiány, a külső államadósság és a munkanélküliség – ellen pedig Rajoy meglepő módon kész együttműködni a nagyon nagy vereséget szenvedő szocialistákkal is.

W.W.

A nyitókép innen

• Cimkék:
spanyolország politika választások gazdasági válság munkanélküliség

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére