Amerikai ősz: a társadalmi igazságosságra vonatkozó ötletekből nincs hiány

Hírességek is támogatják a New York-i tüntetőket

Keresztények, zsidók, muszlimok, ateisták. Liberálisok, konzervatívok, szocialisták, hippik meg persze anarchisták. Olyan sokszínű a néhány hete alakult „Foglald el a Wall Street-et!” elnevezésű mozgalom, hogy azt nehéz a szokásos, nemzetközi konferenciák helyszínén előszeretettel randalírozó globalizációellenes anarchisták nyakába varrni. A tüntetők maguk is inkább a kairói Tahrír téri fiatalokkal azonosulnak, az arab tavasz mintájára „amerikai ősznek” nevezve kezdeményezésüket. A párhuzam olyan egyértelmű, hogy az egyiptomiak még üdvözletüket is küldték amerikai társaiknak.

„Mi vagyunk a 99%, amely nem tűri tovább az 1% korrupcióját és mohóságát.” Ez a rövid önmeghatározás mindent elmond a tüntetőkről: a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, a vállalatok kapzsi lobbi tevékenysége, a pénzvilág és a politika összefonódása, valamint a korrupció ellen kívánják felemelni szavukat. Az ellen, hogy a gazdasági elit kilóra megveszi a politikusokat, akiknek pedig a népet kéne szolgálniuk. Az ellen, hogy kilátástalanná vált az életük. Mindezt pedig erőszakmentesen teszik.

A szervezkedés már tavaly elkezdődött, nyár elején (a június 14-i nemzeti ünnepen) pedig már volt egy kísérlet arra, hogy elfoglalják New York egy terét, ám a felhívást követően mindössze tizenhatan jelentek meg. Nagyobb sikert hozott az ősz: miután egy kanadai aktivista csoport, az Adbusters felhívást tett közzé, melyben a pénzvilág központjaként számon tartott New York-i Wall Street elfoglalására szólított fel, szeptember 17-én útjára indult a mozgalom.

A felhívás eredetileg levelező listákon terjedt, annak megfogalmazói pedig nem is remélték, hogy ilyen hamar ilyen jelentős hatást fognak elérni vele. Noha az első tüntetésre a remélt húszezer helyett csak mintegy 700 ember jött el, a hólabda-hatás mára meghozta az eredményét: a kezdetben New York City-ben koncentrálódó tüntetések mára már felütötték a fejüket többek között Washingtonban, Chicagóban, Los Angeles-ben, Bostonban és Miamiben.


Homályos célok?

Annyiban valóban hasonlít a jelenség az észak-afrikai forradalmakhoz, hogy egyértelműen hatalomellenes felhangja van. Kezdetben a Közel-Keleten sem követelték a helyi vezetők lemondását, az ottani demonstrációk is alapvetően a kilátástalan gazdasági helyzet miatt kezdődtek. Nincs ez másképp Amerikában sem.

A lakosság jelentős része érthetően frusztrált attól, hogy a két éve tartó gazdasági világválságra máig nem sikerült a politikának hatékony választ találnia. A munkanélküliség egyre csak nő, rengetegen eladósodtak, sokan emiatt a tetőt is elvesztették a fejük fölül, miközben az állam készül megnyirbálni a szociális kiadásokat, ráadásul – mélyen a zsebébe nyúlva – kisegíti a legnagyobb bajba jutott vállalatokat. Éppen azokat, amelyek – politikai befolyásuk miatt – amúgy is szálkák az amerikaiak szemében.

A kétségbeesett harag ennek ellenére egyelőre nem szült konkrét követeléseket. Ennek egyik oka az lehet, hogy a tömegnek nincs valódi vezetője – a folyamatot elindító Adbusters szépen a háttérbe vonult, helyét pedig egyelőre senki nem vette át. Eddig egyetlen cél fogalmazódott meg, Obama elnöknek címezve, ez pedig egy bizottság felállításának igényét hangsúlyozza, amelynek célja az lenne, hogy véget vessen a különböző lobbisták által folyósított, a kormányzat manipulálását célzó pénzeknek.
 
Más konkrétumban azonban egyelőre nem sikerült a tüntetőknek megállapodniuk. Nem véletlen, hogy a legtöbb kritikát éppen amiatt kapják, mert egy céltalan tömegnek mutatkoznak, bármiféle határozott célrendszer vagy akárcsak valamiféle elképzelés nélkül. Mintha csak buli lenne hangosan óbégatni és vicces táblákat lengetni.


Hackerek, rendőrök, buszsofőrök

A résztvevők tagadják a céltalanságot, szerintük a kormányzatot átható – a Wall Street irányából érkező – korrupció és nagytőkés befolyás megszüntetése a harcuk fő célja. Hogy szavaiknak súlyt is adjanak, az első vázlat megszületett „A Kongresszusnak javasolt kérések listája” címmel, amivel most a résztvevőket szondáztatják. Mert a demokratikus és közösségi értékek – akárcsak a Tahrír téren, egyébként – mindennél előbbre valók.

Mindenesetre, ha egy igazságosabb társadalmi berendezkedés megteremtéséről van szó, ötletből nincs hiány. A gazdagokat és a vállalatokat sújtó extraadó, a vállalati kedvezmények megvonása, a szakszervezetek szerepének növelése, az egészségügyi és a társadalombiztosítási rendszer megóvása mindennemű beavatkozástól és leépítéstől – ezek a fő hívószavak.

Noha a tüntetésnek nincsen kimondott vezetője, azért vannak nevek, amikhez köthető. Az Adbusters mellett ilyen csoportosulás a korábban már több tüntetést levezénylő US Day of Rage és a New York City General Assembly nevű mozgalom, valamint a hackerekből álló, az internet szabadságáért küzdő Anonymous-csoport. A hackerek aktív formálói a tüntetéseknek: miután a New York-i rendőrség három nőt is közelről arcon fújt paprikagázzal, az Anonymous hacker-támadással fenyegette meg a testületet. Ennek is köszönhető, hogy miután a szemtanúk segítségével sikerült azonosítani az elkövetőt, a rendőrségen belső vizsgálat indult ellene.

Jog a tiltakozáshoz

A rendőrök egyébként is súlyos kritikákat kaptak. Noha a fellépésük alapvetően legális, sokan aránytalan és szükségtelen erőszakról beszélnek. Itt ugyanis nincsenek a feszültséget szító provokatőrök (mint Egyiptomban), vagy dúvadként romboló és fosztogató helyiek (mint Angliában nemrégiben), csak békésen tüntető fiatalok. Akkor minek egyáltalán fellépni ellenük?

Mert akadályozzák a forgalmat. Legalábbis a hivatalos indoklás ez. Michael Bloomberg, New York City polgármestere még a tüntetés kezdete előtt egy beszédében kijelentette, hogy „a népnek joga van tiltakozni, és ha tiltakozni szeretne, boldogan keresünk neki ehhez teret.” Ez lett a magánkézben lévő, ám mindenki számára igénybe vehető Zuccotti Park, amit a tüntetők egyből át is kereszteltek Szabadság térre. Azt remélték, napokon belül úgyis kinövik a parkot, így majd új helyre költözhetnek, amivel még több ember hall majd kezdeményezésükről. Tévedtek azonban, a tömeg nem növekedett jelentősen, így maradtak a Zuccotti Parkban. Ami egy ideig bulinak tűnt – a Tahrír tériekhez hasonlóan felajánlásokból ettek, kiépítették az infrastruktúrát és még saját újságot is kiadtak –, néhány nap után azonban már valami újra vágytak. Így hát nyakukba vették a várost.

A rendőrség azonban azt már nem tolerálta, hogy elfoglalják az utcákat (mert a néhány ezer fős tömeg a járdákon nyilván nem fér el), így szeptember 24-én megtörténtek az első letartóztatások. Múlt szombaton aztán új szintre emelkedett a mozgalom, miután tervbe vették, hogy átkelnek a Brooklyn-hídon. A rendőrség tudott a tervről, és összesen mintegy 700 aktivistát letartóztattak.

Az előállítottak elszállítását nem is tudták megoldani, így tíz városi buszt kényszerítettek arra, hogy kövessék a rendőrautókat a rendőrőrsre. Egy újabb mozzanat, ami híveket toborzott a tüntetőknek: a buszsofőröket tömörítő szakszervezet másnap feljelentette a rendőrséget a megalázó és kényszerítő bánásmód miatt.

Celebek – segítenek vagy inkább ártanak?

A mozgalmat hamar megtalálták az amerikai hírességek is. Néhányukra lehetett is számítani: a populista dokumentumfilmjeiről elhíresült Michael Moore-nak nyilván helye van minden, a nemzetközi pénzügyi rendszert szapuló rendezvényen, ahogy nem meglepő a nyelvész és politikai aktivista, Noam Chomsky jelenléte sem. Mellettük támogatásáról biztosította a tüntetőket több hollywoodi színész (Alec Baldwin, Susan Sarandon), a Radiohead, valamint az IMF-et és korábbi munkahelyét, a Világbankot gyakran kritizáló Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász is, aki korábban kiállt a spanyolországi tüntetők mellett is.

És hát Soros György is támogatásáról biztosította a mozgalmat, bármennyire is kínos ez nekik. A magyar származású pénzmogul hétfőn az ENSZ székházában tartott sajtótájékoztatóján jelentette ki, hogy szimpatizál a tüntetőkkel. Hangsúlyozta, hogy megérti a kisemberek elkeseredettségét, hiszen a válság sokakat a csődbe vezetett, miközben a bankok állami segítséggel vészelhették át a legnehezebb időszakot.

A hirtelen jött támogatás Soros részéről azonban sok tüntetőben megütközést keltett, hiszen pont az olyan hatalmas befolyással rendelkező, a gazdasági hatalmat politikai nyomásgyakorlásra felhasználó, a globalizáció jelenségét sokak rovására kíméletlenül kihasználó szereplők ellen irányul a fellépésük, mint maga Soros György. Annál is érthetetlenebb az üzletember pálfordulása, mert a válság elején ő volt az egyik legfőbb szószólója annak, hogy közpénzből segítsék ki azokat a hatalmas bankokat, amelyek „túl értékesek ahhoz, mintsem hogy hagyják csődbe menni.” Egy dolog magyarázhatja Soros amúgy meglehetősen fura hozzáállását: ha az Open Society Institute-on keresztül maga is beszállt a mozgalomba, finanszírozva annak egy részét. Ez az, amit – egyelőre csak blogok szintjén – suttognak.

Mi ennek a kifutása?

Hogy mi lesz a demonstrációnak a sorsa, az egyelőre még talány. Amíg ugyanis még célja sincs, nehéz a mozgalmat komolyan venni. Főleg, ha tagjai idejük nagy részét azzal múlatják, hogy zombinak beöltözve hamis bankjegyeket rágcsálnak tiltakozásul. Ideje lenne tehát kigondolni, hogy mik is a legfőbb követelések, mert a „teljes politikai elit leváltása” hangzatos jelszónak ugyan elmegy, de önmagában megvalósíthatatlan.

A másik érzékeny pont a mozgalom létszáma, amely eddig nem érte el a kezdetben kívánt húszezer főt sem. A szervezők most leginkább a szakszervezetekben bíznak, többen ugyanis csatlakoztak a mozgalomhoz, így jó eséllyel többek között tanárok, postások, portások, pincérek és ápolónők tucatjai jelenhetnek majd meg a tüntetők között. Kell is a segítség, az elégedetlenkedők száma ugyanis – a várttal és a Tahrír téri példával ellentétben – nem indult robbanásszerű növekedésnek. Akik viszont kint vannak az utcán, azok elszántnak tűnnek.


Tóth Miklós

• Cimkék:
Adbusters US Day of Rage New York City General Assembly amerikai ősz Bloomberg Zuccotti Park

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére