Palesztina előre tör – kipróbálták az új cuccokat Líbiából

Halottak a földön, kis győzelmek a tárgyalóasztalnál

„Láttuk az F–16-osokat körözni Gáza fölött. A pilóta baromira unatkozhatott” – írta ki a facebookra Gházuá Ájjád, kedves palesztin ismerősöm. Amikor rátelefonáltam, hogy „ugyan már mi megy felétek?” azt a választ kaptam, hogy „az iszlám dzsihád kipróbálta az új grád rakétáit."  A próbálgatás miatt egy izraeli férfi meghalt Asdódban. Válaszcsapásként az F–16-osok levegő-föld rakétákat lőttek egy lakóházra, megölve az Iszlám Dzsihád öt milicistáját. Az adok-kapok egész hétvégén zajlott.

El is kezdtem telefonálgatni. Gyakorlatilag mindenkit felhívtam a Gázai övezetben, hogy menjek-e tudósítani, lesz-e folytatása az öntöttólom-hadműveletnek, vonulnak-e már az izraeli tankok a határ felé. Ualla Karadzsja újságíró kollégám a következőket mondta nevetve: „Persze, gyere nyugodtan, szívesen látunk, estére halat csinál az asszony. Háború mondjuk  nem lesz. Egy órán belül be fogják jelenteni a tűzszünetet, mint mindig. Sem az Iszlám Dzsihád, sem az IDF (Izraeli Védelmi Erők) nem engedhet meg magának egy újabb háborút.”

Így is történt. A szokásos „egyiptomi közbenjárással” vasárnap estére be is jelentették a tűzszünetet. Khálid Ál-Bátcs abu Ahmed, a gázai Iszlám Dzsihád vezetője közölte a sajtóval: „ha az izraeliek befejezik az agressziót, mi is”.  Avigdor Liebermann, Izrael külügyminisztere úgy fogalmazott: „nem kívánják felforralni a helyzetet, és nem keresik az összeütközést a palesztinokkal, de nem nyelik le a rakétázásokat válaszcsapás nélkül". A helyzet a bevett módon megoldódott. Tizenöten haltak meg.

Nevük elhallgatását kérő forrásaink azonban arról számoltak be a mindennapi.hu-nak, hogy a Gázai övezetben a Hamász több Iszlám Dzsihád milicistát is őrizetbe vett az események után, a rakétázásra ugyanis nem adtak nekik engedélyt. „Az egész történet arról szól, hogy ki akarták próbálni a srácok a Líbibából becsempészett új cuccaikat” – mesélte Juszef Kupperwasser az Izraeli Startégiai Ügyek Minisztériumának igazgatója a Reutersnek. Míg azonban az agresszió mindennapos a Gázai övezetben, addig, úgy tűnik, a palesztin ügy Európában kedvezőbb fogadtatásra talál.

Amikor az Egyesült Államok zsarol

A szeptember 23-ai ENSZ-nagygyűlésen Mahmúd Ábbász palesztin elnök egyoldalúan, az Izraellel folyytatott tárgyalások kudarcaira hivatkozva benyújtotta Palesztina teljes jogú tagsági kérelmét. Kérelmének lényege az volt, hogy a világ ismerje el Palesztinát mint államot, az 1967-es határok szerint.

Abbász bejelentése azonnal kiverte a biztosítékot mind az Egyesült Államoknál mind Izraelnél – Hilary Clinton közölte, hogy semmiképpen nem támogatják Palesztina ENSZ-tagságát, amíg nem sikerül tartós megegyezést elérni a PFSZ és Izrael között. Heteken belül várható az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése, igaz, az amerikai vétó árnyékában.

A palesztinok, arab- és európai szövetségeseikkel azonban addig sem tétlenkedtek. Elérték, hogy Palesztinát, mely hivatalosan ugyan nem ENSZ-tagállam, negyven igen, négy nem és tizennégy tartózkodó szavazattal felvegyék az UNESCO-ba. Az Egyesült Államok nem tudta megvétózni a döntést, elutasító szavazata pedig kevésnek bizonyult.

Bár az UNESCO-tagság önmagában nem jelenti azt, hogy Palesztinát fel fogja venni az ENSZ teljes jogú tagnak (erre szinte semmi esély, hiszen az USA bejelentette, hogy mindenképpen meg fogja vétózni a kérelmet), de mindenképpen nagy eredmény Abbász és a palesztin ügy számára. Mostantól ugyanis palesztin történelmi helyek és műemlékek is a világörökség részei lehetnek.

Ezzel csak egy gond van: a legtöbb ilyen történelmi helyre Izrael is igényt tart.
2010-ben Benjámin Netánjahú miniszterelnök bejelentette, hogy a Ciszjordániában található, a Pátriárkák hebroni barlangja és Ráhel sírja Betlehemben is izraeli nemzeti műemlék, mellyel majdnem fegyveres felkelést robbantott ki a palesztinok között, hiszen, bár más néven (a pátriárkák barlangját Ibrahim mecsetének nevezik a palesztinok), de a barlang mindkét nép számára szent hely. A dolgot tovább bonyolítja, hogy mind Izrael, mind Palesztina sajátjaként kéri felvételét a Világörökség részeként.

Az UNESCO-szavazás eredménye azonnal heves ellenkezést váltott ki az Egyesült Államok részéről. Hilary Clinton külügyminiszter sajtónyilatkozataiban egyrészt felszólította a tagállamokat, hogy „gondolják át” döntésüket, másrészt nyíltan megfenyegette a szervezetet, hogy ha Palesztina véglegesen bekerül az UNESCO-ba, úgy az Egyesült Államok azonnali hatállyal felfüggeszti 80 millió dolláros évi hozzájárulását a szervezet működéséhez. Hozzátette, hogy „az Egyesült Államok nem támogat olyan szervezetet, melyek „azonnal fegyverhez kapnak” és elismernek „entitásokat”, mielőtt azok készen állnának ilyen jellegű elismerésre. A támogatás megvonására már volt példa az Egyesült Államokban, legutoljára a hidegháborúban, Ronald Reagen idején.

Komoly szövetségesek

Habár az UNESCO-szavazás során az Egyesült Államok, Németország, Lettország és Románia nemmel szavazott, miközben olyan meghatározó uniós tagországok, mint például Franciaország, tartózkodtak, úgy tűnik, Mohamed Abbásznak igaza volt. A világ közvéleménye ugyanis az elmúlt években döntően a palesztinok javára változott. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy ügyüknek a volt francia belügyminisztert, Michel Rocard-ot is megnyerték.
Rocard nyilatkozataiban egészen odáig ment, hogy „az Egyesült Államok elvesztette az erkölcsi jogát, hogy vezesse az izraeli–palesztin konfliktus megoldását. Itt az ideje, hogy Európa is beszálljon a hadszíntérre".

Írásában arra hivatkozott, hogy Izrael még a legnagyobb szövetségesének nyomására sem hagyott fel a ciszjordániai telepek építésével, és még a két állam megoldás mellett lándzsát törő Barack Obamát is meghátrálásra késztette az a komoly ellenállás, ami a zsidó diaszpóra és Izrael felől érte.

Rocard odáig megy, hogy Izraelnek egyáltalán nem érdeke a béke, inkább a palesztin identitás eltűnését követeli. Arra sürgeti a világot, hogy ne tolerálják, még akkor sem, ha egy szuperhatalom ezt teszi.

Izraelt vádolja azzal is, hogy a radikális iszlamista Hamász került hatalomra a Gázai övezetben azzal, hogy még párttá alakulásuk előtt engedélyezték „oktatási és humanitárius” tevékenységüket. „Egy ilyen ellenségre van szükségük ahhoz, hogy tarthassák ezt a politikájukat.”
Magyarország álláspontja a kérdésben továbbra sem változott: akkor támogatjuk a palesztinok tagfelvételi kérelmét, ha megállapodás születik Izraellel.

Belső feszültség – nem szeretnek békésen várni

Mialatt az ENSZ-ben parázs viták zajlanak Palesztina tagfelvételéről, addig a két nagy rivális, a Hamász és a Fatah is egymásnak feszül. Habár a Hamász szóvivője, Faúzi Barhúm megerősítette a mindennapi.hu-nak, hogy a két nagy párt megegyezett arról, hogy az ENSZ-szavazás lezárulásáig nem kezdenek erőszakos akciókba, úgy tűnik, a Gázai övezetben mégsem terveznek békésen várakozni.

A nemrégiben elengedett izraeli katona, Gilád Shálit miatt visszatért ezer palesztin fogoly komoly fegyvertény a radikális iszlamistáknak, hogy újabb erőszakos cselekedeteket kövessenek el, amit a jelek szerint meg is tesznek.

A kérdés, hogy szolgáltatnak-e elegendő indokot arra, hogy a tétovázó ENSZ-tagállamokat a „nem” szavazat felé sodorják. Heteken belül kiderül. 
 

Jászberényi Sándor, Kairó

Nyitókép innen.

• Cimkék:
Iszlám Gáza Izrael Hamász dzsihád

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére