A gazdasági válság ezer arca

Gyermekkönnyekben fürdik Görögország

Karácsony előtt néhány héttel egy athéni óvónő egy rövid üzenetet talált az egyik kisgyermeknél azzal a szöveggel, hogy „Ma nem tudok Annáért jönni, mert nem tudom többé ellátni. Kérem, nagyon vigyázzon rá. Sajnálom. Az édesanyja.” Az utóbbi hónapokban egy athéni fiatal ortodox pap, Antonius atya – aki egy ifjúsági otthont vezet – négy gyermekeket talált az épület lépcsőjén, beleértve egy pár napos csecsemőt is. Egy másik esetben egy ikerpárt kellett alultápláltság miatt gondozni a kórházban, mert édesanyjuk szintén az alultápláltság miatt nem tudta őket szoptatni.

Szakadó kötelékek

Az ilyen esetek sokkolják Görögországot, ahol köztudottan erősek a családi kötelékek, és az, hogy sokan a pénzhiány miatt nem tudják ellátni gyermekeiket, szociálisan teljesen elfogadhatatlan. Többen vélekednek úgy, hogy ilyen esetek csak a Harmadik Világban fordulhatnak elő, de nem Görögországban.

Az Antonius atya által gondozott gyermekek egyike a kétéves Natasha, akit a saját édesanyja vitt be a központba néhány héttel ezelőtt. A nő elmondta, hogy munkanélkülivé és hajléktalanná vált, emiatt kérte a pap segítségét lánya felnevelésében. Az asszonyon is segítettek volna, de nyom nélkül eltűnt, hátrahagyva gyermekét. Az atya a BBC-nek elmondta: az elmúlt év során több száz ilyen eset volt, amikor a szülők gyermekeiket az ortodox egyházra bízták. Az alaptörténet szinte mindegyik esetben ugyanaz: a szülőknek nincs pénzük és otthonuk csemetéik felnevelésére. Antonius atya elmondta: az ilyen kérések a válság előtt sem voltak ismeretlenek, de még soha nem látott olyant, hogy ilyen gyorsan mondjanak le gyermekeikről az emberek.

Stefanos Alevizos görög pszichológus szerint azok a szülők, akik nem tudnak gondoskodni gyermekeikről, kétségbeesést, haragot és magányt érezhetnek. Hozzátette: ezeket az embereket a társadalom megbélyegzi és stigmaként hordozzák majd magukon ezt a cselekedetet. A gyermekek meg magukba szívják a szüleik érzelmeit, kétségbeesését. Legtöbbször a szégyen az, amit cipelni fognak ezek a pici lelkek, és gyakran érzik majd úgy, hogy a történtekért ők a hibásak.

A gondozásba vett gyermekek többsége elutasítja a gondozóikkal való szorosabb kapcsolatot attól félve, hogy a szüleiket ezzel eltaszítják maguktól. Amikor pedig idősebbé válnak, nagy valószínűséggel bizalmi problémáik lesznek, amelyek a párkapcsolataikban fognak kiütközni.

A legfájóbb pont

Az egyik szomorú történet szereplői egy egyedülálló anya és gyermeke. Maria asszony egy éve munkanélküli, és már nem tudta ellátni Anastaciát, a kislányát. Elmondta, hogy minden éjjel sír a gyermeke után, de nem volt más választása. A napjait általában munkakereséssel töltötte, legtöbbször órákra egyedül hagyva nyolcéves kislányát. Egy ideig a templomtól kapott élelemből éltek, de a kislány így is 25 kilogrammot fogyott a nélkülözésben.

Az asszony nem bírta elviselni gyermeke szenvedését, így az SOS Gyermekfaluhoz fordult segítségért, ahol befogadták Anastaciát. Mariának most van állása egy kávézóban, de mindössze napi 20 eurót keres. Anastaciát havonta egyszer tudja meglátogatni, de abban bízik, hogy rendeződik az anyagi helyzete, és újra együtt tud lenni gyermekével. Hogy ez mikor következik be, egyelőre nem tudná megmondani.

Stergios Sifnyos, a görög SOS Gyermekfalu szociális munka igazgatója elmondta: a szülők a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva adják az ő kezükbe gyermekeiket, és nem azért, mert nem akarják többé őket. Maria és Anastacia kapcsolatáról úgy nyilatkozott: anya és lánya között igen szoros a kapcsolat, ezért sok kívülállónak érthetetlen, hogy valaki miért mond le gyermekéről. Hozzáteszi azonban, hogy a létbizonytalanság és nem a szeretet hiánya miatt került hozzájuk Anastacia.

Rés a pajzson

A görög válság kirobbanása előtt főleg a szülők drog- és alkoholproblémái miatt kerültek a gyermekek az SOS Gyermekfaluba, de a mostani leggyakoribb ok a szegénység. Egy másik görög jótékonysági szervezet, a The Smile of a Child (Egy gyermek mosolya) a múltban főként gyermekbántalmazás és elhanyagolás miatt vett gondozásba gyermekeket, de újabban az elszegényedés a fő ok.

Stefanos Alevizos, a szervezet vezető pszichológusa szerint amikor valakit gondozásba adnak a szülei, akkor gyakorlatilag kihúzzák a gyermekük lába alól a talajt. Elmondta: az elkülönülést erőszakos cselekedetként fogják fel, mert nem tudják megérteni a felnőttek indokait. A szervezet egyik munkatársa, Sofia Kouhi a BBC-nek elmondta: ezekben az időkben a legfájdalmasabb dolog talán az, hogy azok a szülők adják be gyermekeiket, akiknek talán ez a legnehezebb dolog a világon.

A krízis olyan szegénységet okozott az országban, amelyre Görögország jóléti rendszere nem volt felkészülve, ezért a jótékonysági szervezeteknek kell betölteniük ezeket a hiányosságokat. Ami tény, hogy az adakozási kedv megcsappant, és a szervezeteknek adózniuk is kell a bevételekből. George Protopapas, az SOS Gyermekfalu igazgatója a BBC-nek elmondta: a jótékonysági szervezetek átvállalják azon feladatok 50 százalékát, amelyeket a görög államnak kellene végeznie, és emiatt nem sarcolni kellene őket. A legtöbb gyermeket Athénban hagyják el szüleik, ahol a családi és szomszédi kötelékek igen szorosak.

Antonios atya szerint azonban bármilyen szegény is legyen egy család, egy gyermeknek akkor is a családban a helye. Annak a véleményének is hangot adott, miszerint ezeket, a gyermeküket elhagyó embereket a társadalom majd megbélyegzi. Az atya kifejtette: élelmet és fedelet tudnak biztosítani a gyermekeknek, de a szülői szeretetet nem tudják pótolni.

A cikkben szereplő neveket személyiségi okok miatt a BBC megváltoztatta.

– mi – (forrás: bbc.co.uk)

A nyitókép innen

• Cimkék:
Görögország válság gyermekek gondozás szülők lemondás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére