A politikai csaták jelentősen emelhetik a kakaó árát

Elefántcsontpart miatt drágább lesz a húsvéti csokinyuszi

A nyugat-afrikai Elefántcsontparton hetek óta politikai patthelyzet uralkodik: az elnökválasztás második fordulójába jutott mindkét jelölt magát tekinti győztesnek, így jelenleg két elnöke és két kormánya van az országnak. A nyugati hatalmak által támogatott jelölt a héten jelentette be, hogy betiltja az ország fő exportcikkének számító kakaó kivitelét, hogy ezzel lehetetlenítse el az elnöki széket bitorló ellenlábasát. A kakaó ára a hírre reagálva már is jelentősen megemelkedett a nemzetközi paicon.

Patthelyzet

Pedig olyan szépen indult az elefántcsontparti elnökválasztás. Öt év késlekedés és polgárháborús időszak után sikerült megállapodniuk a feleknek az időpontban, joggal érezhették tehát az elefántcsontparti polgárok, hogy igazi ünnepben lesz részük.
A második fordulóban a hivatalban lévő, déli és keresztény elnök, Laurent Gbagbo ellen az északi muszlim, korábban az IMF-nek is dolgozó Alassane Ouattara indult. A voksolás eseménytelenül lezajlott, eredményt azonban sokáig nem hirdetett az arra jogosult Független Választási Bizottság. Amikor pedig végre megtette, hiába hozta ki győztesnek Alassane Outtarát, a hivatalban lévő elnök az Alkotmánybíróság hathatós támogatásával megsemmisítette az eredményt.
Ezt persze a nyugati és afrikai államok – néhány diktátortól eltekintve – sorra elítélték, a politikai nyomásgyakorlásnál többet azonban nemigen tehettek. Az pedig nem járt sikerrel, hiába próbálkozott a közvetítéssel mostanra már vagy féltucat afrikai ex- és hivatalban lévő államfő.
Hiába tehát a nemzetközi elismerés, Alassane Ouattara a fővárosi Golf Hotelben rekedve, ENSZ-katonák védő gyűrűjében várja a kialakult helyzet megváltozását. Amíg azonban ellenfele mellett áll a katonaság és a propagandaeszköznek kiváló állami TV, Ouattara nemigen reménykedhet abban, hogy Gbagbo önként visszavonuljon.

Exporttilalommal az igazságért

Ezért találta ki az ellenzéki jelölt, hogy az ország GDP-jének ötödét kitevő kakaó exportot informálisan, egy hónapra leállíttatja. Ahhoz ugyan nincs hatalma, hogy a szállítmányok ne hagyják el az országot, a nyugati vevőknek azonban érdekük a kialkult helyzetben elutasítani az elefántcsontparti kakaót, hiszen ellenkező esetben – Ouattara szavaival élve – egy diktatúrát támogatnak a vásárlásukkal. „Az európai vevők nem lesznek elragadtatva, ha megtudják, hogy a nagy csokoládégyártók finanszírozzák Gbagbo rendszerének felfegyverzését” – tette hozzá az elnökjelölt. A burkolt fenyegetés hatásos lehet, a külföldi kereskedőknek ugyanis számolniuk kell azzal, hogy Ouattara jövőbeni hatalomra kerülése esetén elveszíthetik vásárlási jogukat.
A terv fogadtatása felemásra sikeredett: az USA (és a leginkább érintett amerikai vállalat, a Cargill) támogatásáról biztosította Ouattara elnököt, az Európai Unió azonban az általános embargót elutasította, mondván, azt csak az elefántcsontparti nép fogja megszenvedni, Gbagbo elnök és környezete nem.
Ouattara mindenesetre máshogy gondolja, szerinte Gbagbo körül szép lassan elfogy majd a levegő: az állami bevételek drasztikus megcsappanása miatt nem fogja tudni finanszírozni rezsimjének fő támaszait – a hadsereget és a közigazgatást –, amik így érdekeltté válnak az átállásban.
A felhívás komoly következményekkel járhat világszerte, hiszen az összes kakaótermelés 40 százalékát (évi 1,2 millió tonnát) adó Elefántcsontpart kiesésével jelentősen drágulhat minden származékos termék, így a csokoládé is. Ez különösen a húsvéti szezon rohamos közeledte miatt aggasztja a gyártókat, hiszen ez az időszak mindig erős szezonális csúcsot jelent a csokoládépiacon.

A kakaóbiznisz árnyoldalai

A csokoládégyártók érdeke is az, hogy ne süssék rájuk a bélyeget, hogy egy diktatúrát támogatnak. Már így is meg kell birkózniuk azokkal a teljesen jogos vádakkal, hogy olyan országoktól vásárolnak, akik ezerszámra dolgoztatnak gyerekeket a kakaóültetvényeken. A rabszolgasorsú kiskorúakat fizetett állás ígéretével csábítják el a vidéki területekre, hogy ott heti akár 100 órát dolgoztassák őket – fizetség nélkül, mindössze szegényes ellátásért cserébe.
Nyugat-Afrikában (Elefántcsontparton és Ghánában) termelik meg a világ kakaójának kétharmadát, és ezen a területen a becslések 100-600 ezer fő közé teszik a földeken rabszolga módjára, embertelen körülmények között dolgozó gyerekeket. A jelenség arányaiban is riasztó méreteket ölt: a dolgozók 80 százaléka kiskorú, kétharmaduk pedig 14 év alatti. Egyharmaduk sosem járt iskolába, és nagy valószínűséggel soha nem is fog. Sokan egyébként nem is elefántcsontpartiak, az ingyen munkaerő haszna azonban olyan hatalmas, hogy érdemes a gyerekeket külföldről a területre átcsempészni. Ebből már eljárás is indult, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO) 2005-ben nyújtotta be keresetét a Nestlé és a már említett Cargill ellen. A vád szerint segédkezet nyújtottak abban, hogy gyerekeket átcsempésszenek Maliból az elefántcsontparti kakaóföldekre.
A jelenség megfékezésére 2001-ben indult egy átfogó kezdeményezés a főbb afrikai termelők részvételével, amelynek célja a gyerekmunka 2005-ig történő megszüntetése volt. Ezt a határidőt nem sikerült tartani, így azt kitolták 2008-ig, ráadásul a feltételeken is enyhítettek: már csak a farmok felénél kellett garantálni a gyerekmunka tilalmát. Mindezek ellenére máig égetően szükséges lenne a probléma megoldása.

Fair trade: ez lehet a megoldás?

Ha nem akarjuk sem a gyerekmunkát, sem a fegyverkezést, sem a diktatúrát támogatni, akkor hol vegyünk jó lelkiismerettel csokoládét? Egyre népszerűbb megoldás a hetvenes években beindított fair trade azaz méltányos kereskedelemből származó termékek vásárlása, ezzel ugyanis kifejezetten a fejlődő országok termelőit támogatjuk. A méltányos kereskedelmi rendszer lényege ugyanis egy olyan partnerség, amiben a nyugati fél az üzleti érdekeit módosítva támogatja az elmaradott régiók fenntartható fejlődését és a közvetítők kiiktatása árán kedvezőbb feltételekkel juttathatja piachoz az erre önmaguktól képteleneket.
A helyi alapanyagokból, helyi munkaerővel elkészült terméknek (élelmiszer, ruházat stb.) cserébe egy sor minőségi, környezetvédelmi és egyéb feltételnek meg kell felelnie ahhoz, hogy utána használhassa a nemzetközi fair trade tanusítványt – ami mára legalább olyan nagy piaci vonzerővé, mondhatni márkává nőtte ki magát, mint a Nestlé és társai.


Tóth Miklós
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére