Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-07-30 21:00:00

Netanjahu legkomolyabb válsága: sátorvárosokban demonstrálnak az izraeliek

Düh táplálja az „izraeli nyarat”

Izraelben sátorvárosokkal tiltakoznak a lakhatási költségek miatt. A demonstráció napról napra növekszik, és egyre nagyobb hangot kap az a vélemény, hogy a Netanjahu kormány komoly válságáról van szó.

A tiltakozás Tel Avivban, a Rotschild Boulevard-on kezdődött, és mostanra 25 városban jelentek meg a sátorvárosok. A látvány lenyűgöző: a város legelegánsabb útján végig felállított sátrak százai, bennük főleg fiatalok. Vannak tanácskozó helyek, konyhák a közös főzéshez, koncertek, felolvasóestek, kivetítők, – de a legjellemzőbb a komoly düh az elszabadult lakbérek miatt. Tegnap éjjel a lakbérek mellett új téma jelent meg: több ezer babakocsis szülő vonult utcára és protestált a gyereknevelés költségei miatt, és követelte a gyerekholmik árának és adóterheinek csökkentését.

Kevesebb, mint egy hete több tízezer ember vonult fel Tel Avivban a lakbérek miatti tiltakozások támogatására. Főutak és kereszteződések tucatjait zárták le, és blokádot állítottak a Knesszet (az izraeli parlament) bejáratához is. A Hisztradut szakszervezeti szövetség is azzal fenyeget, hogy a jövő héten csatlakozik a demonstrációhoz. „Minden rendelkezésünkre álló eszközt bevetünk” – mondta Ofer Eini, a szövetség vezetője. Sztrájkolnak az orvosok is a fizetések és a munkafeltételek miatt. Facebook kampány indult, mely arra szólítja az izraelieket, hogy hétfőn bojkottálják a munkát egy nem hivatalos, a közösségi médiában szervezett általános sztrájk keretében.

Szombat estére már hat izraeli város csatlakozott a demonstrációkhoz: Tel Aviv, Jeruzsálem, Haifa, Ashdod, Beer Sheva és Názáret. Az utóbbi izraeli-arab város: a sátras tiltakozás Izrael arab területein is megjelent az elmúlt napokban. Bár a fő hangsúly a lakbéreken van, – a tel-avivi lakásbérek az emberek jövedelmének nagyjából a felét felemésztik – nagy az indulat az élelmiszerek, az elektromosság, az üzemanyag és a babaholmik árai miatt is. A drága tejtermékek miatti tiltakozásként meghirdetett túró-bojkott nagy támogatásra talált a fogyasztók körében. (Online forradalom töri le az élelmiszerárakat)


A sátorváros éjjel. Kép innen.

Nyilvánvaló összefüggések fedezhetők fel a tavaszi arab felkelések, és a nyári izraeli tiltakozó akciók között. Vannak persze nyilvánvaló különbségek is: az izraeli protestálók főleg középosztálybeliek, és nem az alapvető szabadságjogokért és a demokráciáért küzdenek, hanem az olcsóbb megélhetésért. A demonstrációkat pedig jól tűrik a hatóságok, nem próbálkoznak azok letörésével. Ugyanakkor Izraelben is erősen érzékelhető a kormányzattal szembeni ellenségesség, a düh, amiért a kormány nincs tisztában a polgárok problémáival, és semmit nem tesz azok enyhítésére. Egy közvéleménykutatás szerint a tiltakozások támogatottsága 87 százalékos. A kormánynak minden oka megvan az idegességre.


Hatalmas médiafigyelem

Netanjahu a héten kihirdetett lakhatási válságintézkedéseit azonnal elutasították a tiltakozók. Míg a diákok vezetői is – akik elismerték, hogy példátlanok a nekik ígért kedvezmények – úgy nyilatkoztak, hogy addig nem vonulnak el az utcáról, amíg a társadalom többi rétegeinek követeléseivel nem foglalkozik a kormány. A demonstrációkat hatalmas – és rokonszenvező – médiafigyelem kíséri, ami csak fokozza Netanjahu fejfájását. A liberális Háárec napilap angol kiadásának július 29-i címlapján olvasható elemzés szerint:

„Háborús hangulat uralkodott tegnap a miniszterelnök irodájában. A kérdés eldőlt: komoly, példa nélküli és súlyos jelenséggel állunk szemben. A középosztály felkelése, mely futótűzként terjed az országban, kétségkívül a legkomolyabb válság, amivel a Netanjahu kormánynak meg kell küzdenie.”

Ugyanennek a lapnak egy 28-án megjelent szerkesztőségi cikke így fogalmaz:

„Még azok is elismerik a protestálók erejét, akik nem teljesen értenek egyet a tiltakozások, felvonulások, éhségsztrájkok és útlezárások üzeneteivel, mert ez az erő éles kontrasztban áll az izarelieket az elmúlt években jellemző apátiával és közömbösséggel. Meglepő fordulat, hogy az eddig befelé forduló, az országot szétforgácsoló és így gyengítő társadalmi csoportok most, a széles közönséget elérő tiltakozások során olyan szolidaritást és részvételt mutatnak, amit már örökre elveszettnek hittünk.”

Nahum Barnea, veterán újságíró ezt írja Izrael legnagyobb példányszámú napilapja, a Jediot Ahranot hasábjain:

„A Rothschild Boulevard felkelés lenyűgöző jelenség. Komolyságát, mélységét, várható hosszát nehezen tudom felbecsülni. Olyan mércével mérhető, ami számomra nem ismerős, egy másik diskurzus, egy másik kultúra része, komolyan különbözik az eddigi tiltakozáshullámoktól. Ahhoz vagyunk szokva, hogy a tiltakozásokat a követelések és az elért eredmények alapján mérlegeljük. A Rothschild Boulevard kempingezőinek nincsenek pontokba szedett követelései. Semmijük nincs azon az őszinte érzésen kívül, hogy fiatal izraeli középosztálybeliként rossz, igazságtalan, változásért kiáltó helyzetben vannak. Ugyanannyira utálják a Rothschild Boulevard luxus épületeinek lakóit, mint Netanjahut és Steinitzet. Ez nem politikai, antipolitikus gyűlölet. Még nyitva a kérdés, gyakorolnak-e majd egy bizonyos ponton olyan politikai nyomást, ami komolyan átalakítja az állami berendezkedést.”


Tel-Avivban drágák a lakások. Kép innen.

A Maariv című lapban Ben Caspit kapcsolatba hozza a tiltakozásokat Netanjahu másik nagy gondjával, a palesztin állam függetlenségét eldöntő szeptemberi ENSZ szavazással:

„Hónapok óta készült szeptemberre, félt szeptembertől, elfojtotta szeptembert, és felkészült arra, hogy a legrosszabb következik be szeptemberben. És Benjamin Netanjahu most hirtelen olyan helyzetbe került, hogy alig várja, hogy szeptember legyen. Bárcsak már szeptemberben járnánk, mondja magának, milyen szép is lenne: a palesztinok, az arabok, az ENSZ közgyűlés és az egész világ ellenünk, és végre a közös ellenséggel foglalkoznánk. Csodás lenne, hiszen jobb, ha az egész világ van ellnünk, mint ha a középosztály van ellenem. Szeptemberben már nem kell mindig mindenkit a keblére ölelnie és kimódolt mondatokat fogalmaznia a megbékélésről, nem kell összeszorított fogakkal dicsérnie a tiltakozó mozgalmat, nem kell nyilvánosan elismernie az ellene demonstrálók igazát, nem kell sajtótájékoztatókat tartania és hirtelen programokkal előállnia, új tartályhajókat feltalálnia. Ők és mi, arabok és zsidók – ezt már ismerem és tudom kezelni. Alig várom a szeptembert.”

Néhányan azt mondják, a tiltakozóknak is látniuk kell a kapcsolódást, például hogy az egymás után következő izraeli kormányok által a ciszjordániai telepesekre fordított forrásoknak nem lett volna-e jobb helye, ha a most felszínre került problémák orvosolására fordítják őket. Egyelőre nehéz lenne megmondani, hogy tovább növekszik-e a tiltakozás, és komoly fenyegetést jelent majd a jelenlegi kormányra, vagy szétesik és eltűnik az augusztusi zsibbadtságban. Minden esetre most úgy tűnik, hogy kisebb horderejű ugyan, de egy újabb példája a régióban idén elindult felkeléshullámnak.
 

mi

Forrás: Guardian.

A nyitókép innen.

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.