Chavez nyíltan szimpatizál a bukott rezsimmel

Aranytömbökért több ország befogadná Kadhafit

– Merre menekül Kadhafi?

– Ezt nem tudjuk pontosan. Egyelőre Fekete-Afrikában keres menedékjogot. Annyi valószínű, hogy második felesége, lánya és fiai Algériában vannak. Egy mostani hír szerint egyik fia megérkezett Nigerbe. Kadhafinak csak a második feleségétől 7 gyermeke van, örökbefogadott kislánya a feltételezések szerint Szíria bombázása közben meghalt. A nemzetközi sajtót Kadhafi és fia, Szaif-al-Iszlam holléte érdekli. Lehetséges, hogy Burkina Faso fogadja majd be őket. A fekete-afrikai ország ugyanis – sok más afrikai ország mellett – sokat köszönhet Kadhafinak.

– Számíthat-e a fekete-afrikai országok támogatására a Kadhafi család, amikor a Harmadik Világ országai a nemzetközi közösségtől függnek?

– Ezeket az országokat a rezsim katonailag és pénzügyileg, sőt gazdaságilag is támogatta. Líbiának sok befektetése van ezekben az országokban, amelyek Kadhafiék kezében lehettek. Emellett Kadhafi sokszor beavatkozott helyi konfliktusokba, Csád, Uganda, Libéria, Sierra Leone belügyeibe, így ezek az afrikai országok hálával is tartoznak Kadhafinak. De jelen pillanatban úgy érzem, hogy nem a hála vezetheti őket, amikor a Kadhafi család befogadásáról döntenek, hanem sokkal nagyobb motiváció lehet az, hogy Kadhafiék kézpénzkötegekkel, aranytömbökkel, esetleg gyémántokkal kistafírozva menekülnek. Tehát az egyik oldalon ott van a nemzetközi közösség rosszallása, a másik oldalon pedig konkrét anyagi előnyök. A legtöbb afrikai ország viszont nemzetközi segélyektől függ és Kadhafi támogatását csak abban az esetben engedheti meg magának, ha cserébe aranytömb vagy nagy összegű pénz segíti talpraállását. A fekete-afrikai országok is ellentmondásosan nyilatkoznak Kadhafi támogatásáról. Részben távol akarják tartani magukat a líbiai konfliktustól, ennek ellenére sok szempontból már régóta belekeveredtek. Kadhafi sikeres menekülése azon múlik, hogy hány embernek tud kenőpénzt adni. Jelen pillanatban persze az összes afrikai ország azt mondja a világnak, hogy nem ad menedékjogot Kadhafiéknak, de maga az Afrikai Unió sem egységes. Az Afrikai Unió emellett Kadhafi ötlete volt. A Kadhafi család akkor úszhatja meg a hágai ítéletet, ha egy olyan országba menekül, amely nem adja ki őket a Nemzetközi Bíróságnak.

– Afrikán kívül hol kaphat menedékjogot Kadhafi?

– Latin-Amerikában, de ezt fizikailag nehéz elképzelni. Venezuelában, Bolíviában, Nicaraguaban biztos. Ahhoz viszont, hogy oda eljuthasson, nem Burkina Fasoba kellene mennie, hanem a nyugat-afrikai tengerpartra, ahol leszállnak a venezuelai kábítószermaffia lökhajtásos repülőgépei. Az persze elképzelhetetlen, hogy Algír repterén fölszálljon egy Caracasba induló repülőgépre. Venezeuelából nem kellene továbbmennie Kadhafinak, mert Chavez nyiltan szimpatizál a Kadhafi-rezsimmel. Sőt Chavez megfenyegette az USA-t, hogy ha őt is megtámadja, mint Líbiát, akkor ő megmutatja nekik, milyen erős.

– Milyen hágai ítéletre számíthat Kadhafi és fia?

– Ha Hágába kerülnek, akkor nem az lesz a forgatókönyv, mint Mubarakék esetében, hogy csak a Tahrir-téren történtekkel foglalkozik a bíróság, hanem a Kadhafi-rezsim összes bűnével. A Lockerbie-katasztrófával, az IRA pénzelésével Észak-Irországban, és az összes emberiesség ellen elkövetett megtorló akcióval, amely a véreskezű diktátor nevéhez fűződik. Kevés olyan diktátor van, aki Kadhafihoz ne lenne köthető valamilyen módon. Polgárháborúkba avatkozott be a Közel-Keleten, az afrikai kontinens valamennyi országában, Nyugat-Európában, Latin-Amerikában. Sokan eltűntek a hatalom regnálása alatt, sokakat megkínoztak. 25-30 év börtönbüntetésre számíthatnak. Ez a közel 70 éves diktátor esetében életfogytiglani börtönt jelent, fia, Szaif pedig 38 éves. Az ő esetében is jelentős lenne ez a büntetés.

– Milyen politikai átalakulásra számíthatunk Líbiában?

– Nem mindenki szeretné, ha Líbiában bíróság elé állítanák Kadhafit, sokan szeretnének kompromisszumos megoldást. Jelen pillanatban egy tanács működik Líbiában, a kormány még nem alakult meg. Ezentúl azt sem tudjuk, hogy mi történhet akkor, ha a politikában egy iszlamista vonulat kerekedik felül, Kadhafi és családja felhasználható egy másik szélsőség ellen. A másik szélsőség pedig egy iszlamista rendszer, amely Irán szövetségese lenne. A Kadhafi-rezsim bár megdőlt, utóvédharcok még vannak. Kadhafi fia, Szaif-al-Iszlam pedig a forradalom elején jóval liberálisabbnak számított, a forradalom alatt viszont egy másik arcát mutatta és most apjával együtt rajta van a nemzetközi büntetőbíróság legkeresettebb bűnőseinek listáján és emberiesség ellen elkövetett vétségek vádjával akár mindkettejüket is elítélhetik. Azon is múlik tehát a jövő, hogy milyen kormány alakul, egységes lesz-e a politikája, mekkora lesz a széthúzás. Az átmeneti tanács olyan felhívást adott közre, hogy ne kezdjék el a belső klánharcokat, mert még nem győzték le végérvényesen Kadhafit. Tehát nem tudjuk, hogyha végre lesz kormánya Líbiának, ideiglenes lesz-e, milyen politikai berendezkedésű lesz és mi lesz a fő irány: a Nyugat felé nyitott, modernizáló vagy egy köldöknéző tradicionalista iszlamista vonal? Még egy gond, hogy Líbiában nincs hagyománya a demokratikus választásnak.

– A felfegyverzett társadalomban nehéz lesz demokratikus állapotot teremteni.

– Sokan, még a promimensek közül is átálltak a Kadhafi-rezsimből. Az ország belsejében is vannak elllenállási gócok. Hagyományos társadalomról lévén szó, az idősekkel kell kiegyezni, ugyanakkor az egész társadalom felfegyverzett. Kérdés, hogy sikerül-e olyan központi hatalmat létrehozni, hogy a klánok, törzsek átadják fegyvereiket? A líbiai forradalom március óta tart. Azóta az emberek hozzászoktak a fegyverviseléshez, a fegyverhasználathoz. Ez az időszak nem rövid a polgárháborúk történetében sem. A „rendbetételben” a NATO segített, de közben mindenki kezébe fegyver került. Nehéz úgy rendet tenni, hogy mindenkinél van fegyver, ez így egy roppant cseppfolyós állapot.

– A líbiai társadalom jól képzett, alacsony az írástudatlanság. Emellett az országnak komoly olajjövedelmei voltak. Ez segíthet a mielőbbi talpraállásban?

– Igen. Ez a társadalom nemcsak írástudó, hanem interneten keresztül jól szervezhető.
Nagy kérdés, hogy mi lesz az olajjövedelmekkel, ha megalakul a kormány. Ezek az olajjövedelmek most kiestek, de a felkelők kezében lévő területeken megindult az olajtermelés, az olajkiszállítás. De lehet, hogy másfél évet kell majd várni arra, hogy visszajöjjenek azok a a nyugat-európai mérnökök és kínai, indiai munkások, akik elmenekültek az országból. Ha mindez megvan, az olajtermelés természetesen elsőbbséget élvez. Az olaj ára nagyon magas. Az olajjövedelmek sokmindenben leegyszerűsíthetik a dolgokat.
Korábban 14-15 ezer dolláros éves jövedelemről beszéltünk, ez a legmagasabb az afrikai országokban.

– A nemzetközi beavatkozás eddig Irakban és Afganisztánban sem hozta meg a demokratikus átalakulást, hanem arachiát szült. Mit várhatunk Líbia esetében?

– Iraktól és Afganisztántól eltérően Líbiában népfelkelés tört ki. A nemzetközi beavatkozás ezt a belső erőt támogatta meg. Ha nem lett volna igény a változtatásra, kívülről nem tudott volna mit tenni a NATO. Érett volt tehát a helyzet az átalakulásra. Itt maguk a líbiaiak voltak azok, akik élére álltak a forradalomnak. A NATO-beavatkozás nélkül vagy vereséget szenvedtek volna, vagy nagyon elhúzódó és az eddiginél sokkal véresebb polgárháborúra számíthattak volna. Március 31. és szeptember 11. között 22228 bevetés volt Líbiában, ebből 8346 fegyveres bevetésnek minősül. Várjuk azonban ki a végét. Szaddam megbuktatása is sikeres volt. Azonban minden azon múlik, hogy mi lesz utána. Líbiának azonban jó esélye van arra, hogy elkerülje a kilátástalan anarchia forgatókönyvét, amibe Irak és Afganisztán is belesodródott, mert a líbiai társadalom maga akarta a változtatást és ennek hangot is adott.

Udvarhelyi Erzsébet

• Cimkék:
kadhafi líbia tripoli felkelők amnesty international hága kiadatás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére