Felfüggeszti a Camp David-i békét Egyiptom?

A Muszlim Testvériség egyik vezetője nyilatkozott a Mindennapinak

Bár van forgalom, mint mindennap, tüntetők gyülekeznek a Tahrír téren. Ezúttal azonban alig látunk egyiptomi zászlókat, palesztint annál többet. Az a körülbelül négyezer egyiptomi tüntető pedig, aki a téren gyülekezik, nem csak a Hamász−Fatah megegyezését ünnepli. A jelszavak között sokkal harciasabb is akad: „Ma Egyiptom, holnap Jeruzsálem!”

„Az Arab-félszigeten végigsöprő forradalmak és az azokat követő változások az államrendszerekben alapvető félelmet ébresztettek Izraelben, ami az utóbbi hetek egyiptomi eseményeinek tükrében nagyon is megalapozottnak tűnik” − állítja David Stanford, az Al-Masrí Al-Júm (Egyiptomi nap), az ország legnagyobb politikai napilapjának szerkesztője.

Szerinte a Fatah−Hamász-kiegyezés hátterében egyértelműen Egyiptom eddigi külpolitikájának a drasztikus megváltozása áll: amíg a Hoszni Mubarak elnökségével fémjelzett korszak alatt Egyiptom állandó nyomás alatt tartotta az Izrael államot el nem ismerő Hamászt, és egyetlen követelését sem teljesítette, addig a Mohamed Tanúi vezette katonai tanács egyértelműen Hamász-barát politikát folytat. A Mahmúd Abbász nevével fémjelzett Fatah ugyanis gyakorlatilag a Hamász minden követelését (egységkormány a választások kiírásáig, közös haderő, egyenlő minisztériumi tagság stb.) zokszó nélkül teljesítette, azt is, amire a palesztin polgárháború és a Gázai övezet elvesztése óta nem volt hajlandó.

Az egyiptomi kormányzat azonban ennél is tovább ment: Nabil al-Arabi, az ország frissen kinevezett külügyminisztere május 1-jén bejelentette, hogy Egyiptom azonnali hatállyal megnyitja a Gázai övezettel határos rafahi átkelőt, ezzel megtörve az Izrael által immár négy éve tartó blokádot. A forradalom hozadékaként pedig Egyiptom újra felvette a kapcsolatot Iránnal, és beengedte az ország hadihajóit a Szuezi-csatornára, amivel nemcsak Izraelnek, hanem az Egyesült Államoknak és néhány öbölbéli államnak is üzent.
 

Ha a muszlimok összefognak

Az egyiptomi lakosság hagyományosan Izrael-ellenes volt és maradt mindig is, ezt a tényt erősítette meg az amerikai Raw Research Center közvélemény-kutatása a forradalom után. Felmérésükben ezer egyiptomit kérdeztek arról, hogy mit gondol a Camp David-i békéről. Az eredmény szerint az egyiptomiak 54 százaléka semmilyen békét nem akar Izraellel, azt sem szeretnék, ha a zsidó államnak nagykövetsége lenne Kairóban. A közvélemény tehát nagyban összecseng az egyiptomi Muszlim Testvériség, az őszi parlamenti választások során a székek ötven százalékára számító párt álláspontjával.

Abdelmunim Abu Elfotú, a Testvériségből alakult Szabadság és Igazság párt vezetője a mindennapi.hu kérdésére elmondta, hogy valóban, az iszlamista párt elő kívánja venni és újratárgyalni a Camp David-i békeegyezményt. „Izraelt nem tekintjük partnernek − nyilatkozta Elfotú, ennek okaként pedig a zsidó állam palesztinokkal szembeni bánásmódját jelölte meg. − Hogyan is tekinthetnénk partnernek, amikor muszlimok ezreit gyilkolja le, zárja gettóba, elveszi a földjüket azoktól az emberektől, akiket megillet. Amikor aláírtuk azt a békét, nem a muszlim testvéreink miatt tettük, hanem azért, hogy jó pontokat szerezzünk a Nyugatnál.” Arra a kérdésünkre, hogy a Testvériség esetleg egy új fegyveres konfliktust is támogatna-e, egyértelmű nem a válasz. „Nem kívánunk újabb háborút. Egyszerűen semmilyen kapcsolatot nem szeretnénk Izraellel” − mondta a vezető határozottan.

Nemcsak a Testvériség tesz Izrael-ellenes nyilatkozatokat. Az Arab Liga egyiptomi főtitkára, Amr Musza néhány héttel ezelőtt repüléstilalmi zóna bevezetését javasolta a nemzetközi közösségnek a Gázai övezet felett – kvázi azt kérve, hogy a NATO ugyanúgy lője ki az izraeli vadászgépeket és harci járműveket, amelyek a civilek életét veszélyeztetik, mint ahogyan Líbiában teszi Kadhafi csapataival. Az elnöki ambíciókkal bíró Amr Musza olyan nyilatkozatot is tett, hogy „Mohamed Abbásszal tart Gázába, hogy elérje a két szervezet kibékülését.”

Mindeközben az Egyiptomot, Izraelt és Jordániát összekötő, észak-sínai gázvezetéket ismeretlen tettesek ismét felrobbantották. Tíz héten belül ez volt a második akció Izraelt gázzal ellátó vezeték ellen. Bár a hatóságok hivatalosan nem neveztek meg elkövetőket, a közbeszéd a Testvériségből kivált szélsőségesen iszlamista mozgalmat, a Gama al-Islamiját tartja felelősnek. „Izrael mindig is a muszlimok ellensége lesz” − állítja egy hosszú szakállú szalafista aktivista az alexandriai Abu Tálib-mecsetben. „Dzsihád van ellene” − mondja, de arról nem árul el semmit, hogy mi köze van mozgalmuknak a gázvezeték felrobbantásához.

Nem lesz háború

„Bár jelentős az esély arra, hogy a Testvériség megnyeri az őszi választásokat, és akkor az egyiptomi kormányzat nem lesz többé szekuláris, ez pedig a kopt keresztények és a muszlimok között viszályt robbanthat ki, valamint széttörheti az amúgy is fagyos békét Kairó és Tel-Aviv között, nem tartom valószínűnek a fegyveres konfliktus kiterjedését” − állítja az American University in Cairo Közel-Kelet-szakértője. Elmondása szerint azért nem valószínű egy új háború kirobbanása, mert bár Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök előszeretettel hangoztatja, hogy „Izrael biztonsága folyamatosan veszélynek van kitéve”, a zsidó állam fegyverzete és hadserege minden térségbéli államénál nagyobb, megtámogatva nagy erejű európai, amerikai szövetségeseivel és kétszáz interkontinentális atomrakétával.

Valószínűleg ha az őszi választások után az egyiptomi kormányzat valóban előveszi és újratárgyalja a Camp David-i egyezményt, a szerződésnek két sarkalatos pontja lesz megkérdőjelezve: az Egyiptomból áron alul Izraelnek szállított gáz, valamint az egyiptomi hadsereg bővíthetőségének a kérdése. Ha a felek nem fognak tudni megállapodni, úgy valóban elképzelhető, hogy az egyezményt egészen egyszerűen felfüggesztik. Ez persze nem feltétlenül jelenti, hogy Egyiptom háborút indít.

Izrael érdekei felől

Bár a nemzetközi nyilatkozatokban Egyiptom külpolitikai megmozdulásait Izrael „aggasztónak” nevezi, korántsem biztos, hogy a Campd David-i béke valóban Izrael érdekeit szolgálja 2011-ben. Az izraeli közéletben már a 80-as években megjelentek a békeegyezményt Izrael geopolitikai érdekeit a leginkább hátráltató tényezőnek tartó vélemények (Oded Yinon: Israel strategy in the 1980's, 1982),  amelyek elutasították Izraelnek azt a politikáját, hogy területeket adjon vissza a békéért, és a kőolajban és földgázban gazdag Sínai-félszigetet egyenesen Izrael első számú stratégiai prioritásának nevezték, aminek egyedül a Camp David-i békeegyezmény az akadálya.

Yinon szerint Izraelnek elemi érdeke az egyszer már elfoglalt, de a békeegyezmény értelmében visszaadott, gazdag olaj- és gázkészletekkel rendelkező Sínai-félsziget visszafoglalása, és csak az Egyiptom által szolgáltatott „megfelelő” indokra kell várni, ami most beteljesülni látszik. Bár Netanjahu eddigi nyilatkozatai nem utalnak arra, hogy Izraelnek háborús szándékai lennének, de korántsem biztos, hogy Izrael rosszul járna egy újabb konfliktus kirobbanásával, amit a jelek szerint Egyiptom nacionalizálódó tömegei előszeretettel elő is készítenek…

Jászberényi Sándor  

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére