Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Balavány György blogbejegyzése
2011-01-07 17:25:00

Már bocsánat

Azt hiszem, a másik ember istenképűségéből eredő méltósága a határ, amit megsérteni tisztességtelen. Még ha az illetőről cselekedetei és/vagy szavai alapján simán el lehetne is mondani, hogy utolsó gazember, tudni kell: gazembersége tragikus. Nem kéne, hogy gazember maradjon és megdögöljön. Az kéne, hogy megtérjen és éljen.

Teljesen el van szabadulva a közbeszéd. Nem az a fő baj, hogy közhelyes és képzavaros, akár az előző mondat; inkább az, hogy visszadurvult a XVI.századba, sőt, a múlt század első felébe. Nem általánosítok persze, vannak tisztességesen közbeszélő közszereplők is, csak egyre kevesebben.

Ennek nyilván a média az oka, mondhatnók, de nem mondjuk. „A” média ugyanis nem létezik. Ezért is lesz jó, ha Orbánék mégis átírják a törvényt, aminek nem ezzel vagy azzal a paragrafusával van baj, hanem az előfeltevéssel, amire épül. Hogy tudniillik „a” médiától meg kell védeni a társadalmat. Hogy a közbeszéd normalizálása, a közerkölcs hőn áhított tisztulása vagy mi a csuda végett meg kell mondani a média munkásainak, mi legyen címlapon, mi kerüljön adásba és mi ne, ami pedig mégis, abból mi hány százalék legyen, különben kapnak akkorát a médiahatóságtól, hogy egyirányba szaladnak, ahogy a köznyelv mondja , de minimum négy évig. 

És persze: ha pontos kritériumokról érdeklődik a szeppent médiamunkás, azt a választ kapja, hogy tisztességes legyen, és akkor nem kell félnie (1Mózes 4,7.) Mégis fél, mert ugyanakkor nem mondják meg: miként döntik el az Úristen helyett, hogy aktuálisan mi tisztességes. Azt gondolhatja az egyszeri médiamunkás: mindegy, mit csinálok. Ha kedvük szottyan, kiterítenek úgyis.  

Azt hiszem, a másik ember istenképűségéből eredő méltósága a határ, amit megsérteni tisztességtelen. Még ha az illetőről cselekedetei és/vagy szavai alapján simán el lehetne is mondani, hogy utolsó gazember, tudni kell: gazembersége tragikus. Nem kéne, hogy gazember maradjon és megdögöljön. Az kéne, hogy megtérjen és éljen.

Szerintem az a jó, ha  önszabályozás van. Lelkiismeret. Szentlélek, urambocsá. Lehetetlen, hogy ennyi gyűlölködés, rágalmazás, gyanúsítgatás, ennyi maró és gyilkos cinizmus maradjon a közbeszédben. Elhűlve látom, hogy ma már úgynevezett keresztények is micsoda kirekesztő, becsmérlő módon képesek támadni mindenkire, egymásra főleg. Hogy mennyire nincsen vitakultúra Magyarszágon. Hogy milyen villámgyors reflex a másként vélekedő leminősítése, kompetenciájának kétségbe vonása – ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni.

Nem vagyok képes jó lelkiismerettel folytatni a munkámat, míg be nem ismerem: az elmúlt években publicistaként magam is sokat rontottam a helyzeten. Nem akartam, csak tettem, dühből. Ezért most, az önszabályozás híveként, nyilvánosan bocsánatot kérek mindazoktól – élőktől és holtaktól egyaránt – akik tevékenységét úgy kritizáltam, hogy egyúttal kipellengéreztem, szándékosan megaláztam őket. 

Nem névsor szerint, csak ahogy eszembe jut: bocsánatot kérek Popper Pétertől, Eörsi Istvántól, Heller Ágnestől, Kenedi Jánostól, Tamás Gáspár Miklóstól, Gábor Györgytől, Wildmann Jánostól, Buda Pétertől, Bakáts Tibortól, Szili Katalintól, Gyurcsány Ferenctől, Dobrev Klárától, Horn Gyulától, Havas Szófiától, Novák Attilától, Seres Lászlótól, Bolgár Györgytől, Orosz Józseftől, Babarczy Esztertől, Szalai Erzsébettől, Benyik Mátyástól, Szijjártó Pétertől, Németh Zsolttól, Ablonczy Balázstól.

Nevezettek, tudom, nem valók egy kalap alá. Többségükkel feltehetően eztán sem fogok egyetérteni, és ezt nem is szándékszom titkolni. Úgyhogy talán lesznek ellenségeim ezután is. De én már nem vagyok ellensége senkinek.

 

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése


Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.