Magyarország mennybemenetele

Arra emlékezne elméletileg a keresztény világ húsvét után negyven nappal, hogy Jézus a mennybe ment. Gyakorlatilag azonban nincs „keresztény világ”, s amennyiben mégis, többnyire nem ér rá Jézussal foglalkozni, én így látom, mea maxima culpa.

Megvallom azt is: unom a nyavalygást magukat keresztényként definiálók részéről, hogy „a világ” süket és vak, bedeszkázza az eget, de úgy is kell neki, majd jól elkárhozik, mi meg a mennybe jutunk és jókat röhögünk a sok hülye pokollakón, halleluja.

Most elmondom, miért jövök ezzel egy politikai honlapon.

Azért, mert Jézus mennybemenetele épp olyan tény, mint hogy megfeszítették és meghalt, mint hogy a harmadik napon feltámadott, mint hogy egykulcsos a jelenlegi adórendszer, s mint hogy itt ülök a gép előtt, Isten, a Bibliám és egy hideg sör társaságában, ezen a fáradt, furcsa estén, hogy leírjam: Jézus – feltámadása után negyven nappal – tuti biztosan átlépett a titokzatos dimenzióba, amit jobb híján mennynek nevezünk.

Ez a titokzatos dimenzió pedig nincsen messze, egyáltalán. Körülfog mindenfelől téged is, aki e sorokat olvasod, függetlenül attól, hogy éppen mennyire hiszel benne. Úgyhogy jobban jársz, ha hiszel; politizálni, közírni, vagy létezni egyáltalán – csak az örökkévalóság tudatában érdemes; sub specie aeternitatis, ahogy a régiek mondták.

Tán ateista testvéreimnek is megéri az egyperces gondolatkísérletet: ha mindez igaz, akkor nincs semmi a földön, aminek ne volna vetülete az örökkévalóságban, következménye az örökkévalóságban (sőt: előzménye az örökkévalóságban). Nem lehet egy beszélgetést lefolytatni vagy elmulasztani, nem lehet egy darabot megrendezni, egy cikket megírni, elmenni vagy nem elmenni a boltba úgy, hogy mindennek ne volna örökkévaló jelentősége. Ha igaz, hogy az értünk meghalt és feltámadt Jézus a mennyben van, mégpedig teljhatalmú uralkodóként, és ha igaz, hogy egyszer mind találkozni fogunk vele, és ha igaz, hogy számot kell majd adnunk mindenről, akkor valóban izgalmas a kérdés, hogy például hol volt ön tegnap éjjel tíz és tizenkét óra között.

Az evangélium persze nem arról szól, hogy be kéne rezelni, hanem arról, hogy mi az igazi érték. Azt mondja Jézus: ne gyűjtsetek kincseket e földön, ahol rozsda és moly megemészti és egyéb balhé lehet vele; inkább gyűjtsetek a mennyben.Mi az elmúlhatatlan érték? Ami Jézustól van, róla szól és rá mutat. A benne való hit; a benne való hitből fakadó szeretet; a benne való hitből fakadó szeretetből fakadó tett. Egy napon mindez örökkévaló kincsnek bizonyul, és minden egyébről kitűnik: kár és szemét, ami miatt szégyenkezni, sőt akár elveszni kell.

De ne kelljen!

Egyébként: hogy létezik ország, ahol nincs fájdalom, nincsenek trollok, nincsenek hazug politikusok, nincs szegénység és unalom és betegség és tél és hideg és gyűlölet és hülyeség és halál, csak öröm és béke, nagy vigasztalás tud lenni. Sokszor átéltem ezt. Csak egy példa: két gyerekünk volt és költözködtünk, nagyon fiatalon. Az a reggel tele volt félelemmel. Nem volt pénzünk, ellenben volt egy csomó adósságunk. Az új ház nagyon régi, vizes, büdös, rossz tetejű, meg ronda is. Megtartjuk reggeli csendességünket, és a Bibliából így szól az üzenet: „ne félj, te kicsiny nyáj; tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” Tudtuk: a félő kis nyáj mi vagyunk. És már jött is a másik mondat: „az én Atyám házában sok lakóhely van.” Minden szorongásunkat kisöpörte Jézus szava, nevettünk és ujjongva imádkoztunk örömünkben.

Azóta a földi házunk is kicsinosodott, de már nem akarjuk sajátunknak tartani. Vendégek vagyunk benne. Tudjuk, hogy Jézusé, ezért van nyitva mindenki előtt: aludt itt kivert alkoholista, hajléktalan cigánygyerek, drogos kamasz a nevelőjével, drogos kamasz elől menekülő nevelő, drogos nevelő elől menekülő kamasz, bajba jutott rokon; toppan be sokszor zilált szomszéd, vagy baját megosztani akaró testvér. Minden bajra, ahogy  magunkéira is egy válaszunk van: Jézus, aki egy sóhajtásra, egy imádságra van. Itt, közel. A mennyben.

Van egy álmom. Hogy lenne az Országháznak Jézus a gazdája. Ha ebben a hazában elkezdődne – nem kegyes dumák szintjén, hanem valójában – hogy a dolgokat az örökkévalóság szemszögéből nézik, akiké a hatalom; hogy azt teszik, ami Jézus dicsőségére van. Akkor nem kéne Nagy- Magyarország, de amekkora épp van, az a menny felé tartana.

Mondjon bármit az úgynevezett egyház: az igazi Jézus mindenkit érdekel. És a legjobb hír a világon, hogy ez fordítva is igaz. És igen, lehet annak a Jézusnak nevében élni, aki nem kirekesztő, hanem befogadó, aki nem kicsapongó, hanem tiszta, aki nem ítélkező, hanem megértő, aki nem dölyfös, hanem alázatos. Létezik mennyízű élet.

Mit szóltok?

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére