Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Balavány György blogbejegyzése
2011-04-08 20:37:00

Jézus nem volt erkölcsös

Ideje lenne megszabadulni a mítosztól, hogy „a régi szép időkben”, „a hagyományos valláserkölcs talaján állva” a „keresztény középosztály” volt az, amely „gerincet és tartást adott a nemzetnek”; ez a régi szép idő ugyanis sosem létezett.

Nemrég zajlott az Országos Keresztény Civil Szervezetek Fóruma, ahol képviseltette magát a jobb.ker.konz. politikum ínycsiklandó krémje, valamint jeles egyházi vezetők, köztük olyan nevek, melyeket tényleg csak tisztelettel tudok említeni (Szabó István, Balás Béla, Székely János és még sokan mások). De ahogy végignéztem a programot és beleütköztem néhány állításba, hát mit mondjak, nem lettem felhőtlenül boldog.

Mert az ugyan jó, ha összejönnek az országos keresztény civilek, de azt már kapásból nem értem, hogy Semjén Zsolt meg Tarlós István, vagyis az éppeni hatalom képviselői miért a pulpituson szónokolnak ahelyett, hogy a nézőtéren ülve jegyzetelnének. Az említett urakra sem haragszom ám, de vagy civil az ember, vagy kormánypolitikus; a kettő együtt nem megy.

Ám a fő gond nem ez. Hanem hogy a keresztény rendezvény címe ez volt: „Etika: erőforrás, biztonság.”

Nem hallottam minden előadást, biztosan voltak jók is, az üzenet nagyjából mégis úgy összegezhető, hogy etika kell a magyarnak sürgősen és nagy adagokban, vagy összeomlunk erkölcsileg, és liberálisok leszünk, ami nagyjából ugyanaz. A konferencia ismertetőjében ez áll: „A keresztény szervezetekre különös felelősség hárul abban, hogy feltárják, mekkora erőt és biztonságot ad a társadalom megújításában az értékeken alapuló és értékekre irányuló élet.”

Mármost nézetem szerint minden élet, és mindenféle gondolkozás értékeken alapul és értékekre irányul. Ha szabad egy munkadefiníciót ajánlani: az az érték, ami a boldog élethez kell. Arról  persze lehet vitatkozni, hogy aktuálisan mely értékekre kell jobban vigyázni. Érték például a jó levegő? Persze. Mostanában szükséges lenne védeni, de kétszáz éve nem kellett. Érték az életre szóló, hűséges házasság? Természetesen. Kell-e védeni? Hogyne. De nem az államnak, hanem a házasfeleknek. (Egyébként kár lenne a házasságot keresztény intézménynek feltüntetni: először is mert nem intézmény, hanem kapcsolat; másodszor pedig sokféle kor sokféle kultúrájában létezik.)

Érték-e a szülők iránti tisztelet? Naná. Itthon olykor eléggé védendőnek érzem, és benne van a Bibliában is, de attól még ez sem speciálisan keresztény firma, hiszen a sámánhitű indiánok is tisztelik a szüleiket. Érték a másik ember elfogadása, segítése? Persze, de ehhez sem kell kereszténység, elég normális embernek lenni hozzá; a krisztusi aranyszabály: „azt cselekedjétek az emberekkel, amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek” (Mt 7,12) ősi keleti kultúrákban és vallásokban is ismert.

Kissé vonakodva, de elfogadom, hogy etikát tanítani kell. Egy egész nemzedéknek újra el kell magyarázni például az enyém és a tiéd közti rigorózus különbséget, s az emberi közösség egyéb alapszabályait. Például, hogy a gyengébbet nem ütjük le, nem raboljuk ki, nem kergetjük el az aluljáróból, hanem segíteni igyekszünk rajta. Vagy, hogy lehetőség szerint nem csaljuk meg a társunkat, hiszen ezzel mélységesen megaláznánk őt. Vagy, hogy nem járunk szlovák rendszámú autóval, akkor sem, ha rendkívül jobboldaliak és keresztények vagyunk. Sőt: befizetjük az adót – ha tudjuk – mert ez az állam fenntartásának feltétele.

De meg kell tanítani azt is, hogy az etika problematikus jószág; ha valaki annyira etikus akar lenni, hogy nem megy fát lopni, inkább hagyja megfagyni a családját, az már nem etikus; ha nincs más lehetőség, a lopás az etikus döntés, bizony. Ha valaki annyira etikus akar lenni, hogy nem válik el akkor sem, ha a párja már kínozza a családot, akkor az már nem etikus; ez esetben a válás az etikus döntés.

És ha etikát tanítanak az állami iskolában, azt hiszem, csak azokra az erkölcsi alapvetésekre szabad szorítkozni, amelyekben létezik társadalmi konszenzus, vallástól és világnézettől függetlenül. Aki ezen túlmegy, az zsarnok, és attól a pillanatól nem etikus. Nincs joguk a keresztényeknek – ha országosak is, ha bársonyszékük, titkárságuk és nagy autóik vannak is –rendeletileg kereszténnyé tenni a lakosságot.

Máskülönben pedig: ideje lenne megszabadulni a mítosztól, hogy „a régi szép időkben”, „a hagyományos valláserkölcs talaján állva” a „keresztény középosztály” volt az, amely „gerincet és tartást adott a nemzetnek”. Ez a régi szép idő ugyanis sosem létezett. A totális diktatúrák előtti polgári, viktoriánus társadalmak, mikor mindenki fejből fújta a Tízparancsolatot, mélységesen romlottak voltak; minden hiteles kordokumentum, s szinte az egész modern művészet erről szól.

Ne sírjuk már vissza a decens vallásos világot, ahol fess apukák hordták haza a minyont, a virágot meg a szifiliszt!

Jézus a saját korának valláserkölcsi rendjéhez képest mélységesen erkölcstelen volt. A házasságtörőt, akit az etikusok megköveztek, nem ítélte el. A szombatot, amit az etikusok aggályosan megtartottak, rendre megszegte. Bár ez iszonyú botrány volt, prostituáltak simogatták nyilvánosan. Fittyet hányva a szent hagyománynak, mosdatlan kézzel evett, s azzal ostorozta a vallásos középosztályt, hogy Isten akarata helyett emberi hagyományokat követnek. Így nevezték az etikusok: „parázna és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja”.

Jézus nem etikus volt, hanem tökéletesen szent.

Az pedig, hogy az etika erőforrás volna, egyenesen hazugság. Bűnös voltunkból fakadóan sokszor képtelenek vagyunk megtenni, ami helyes, és képtelenek vagyunk nem tenni, ami helytelen. Az erkölcsi imperatívusz, legyen bármily kategorikus, senkinek nem ad erőt ahhoz, hogy helyesen cselekedjék. Sőt, a Biblia szerint az erkölcsi törvény puszta hirdetésétől a bűn felerősödik.

Mély vágyam, hogy minél több ember kereszténnyé legyen, és örülnék, ha erkölcsösebbé válna a társadalom, velem együtt. De elszomorít, ha keresztény szervezetek azt gondolják: ez elérhető azzal, hogy elmondják az embereknek, mit kellene tenniük. A keresztény szervezeteknek – pláne, ha országosak – előbb azt kellene elmondaniuk, mit tett az Isten: Jézus személyében emberré lett, magára vállalva minden erkölcstelenségünket és annak ítéletét, a halált és a kárhozatot. Az evangélium az, hogy Isten végtelenül, forrón és halálosan szereti a bűnösöket, és közösséget vállal velük.

Az, hogy elfogad úgy, ahogy vagy, tehát nem kell megváltoznod senki kedvéért.

De az a poén, hogy aki ezt elhiszi – bármilyen kicsi, reszkető hittel – változni kezd. Már nem esik olyan jól a bűn. Keresni kezdi, kivel és hogyan tehetne jót, és hogyan tehetné jóvá a rosszat. Mert az Isten lenyűgöző szeretetére a belülről fakadó válasz ez: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből és erődből, és szeresd embertársadat, mint önmagadat.” (Lk. 10,27)

És ez, ha úgy tetszik: etika. Minden más út az igazi változáshoz hamis, járhatatlan.

 

Balavány György


 

Balavány György összes blogbejegyzése


Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.