Ideje komolyan venni: tényleg pusztul a Föld

Világok harca: átrendeződnek az óceánok

A legutóbbi évek szokatlanul forró nyarai az Északi–sarkon végzetes olvadást eredményeztek: átjáró nyílt a sarki jégmezőn, amelyen keresztül planktonok, bálnák vándorolnak át a Csendes-óceánból az Atlanti–óceánba. Az átkelés komolyan átformálhatja az amúgy is sérülékeny tengeri élelemláncot: az „őslakos” és az újonnan érkező fajok élelemért vívott küzdelme miatt egyes állatfajok kipusztulnak.

Átrajzolják az ökoszisztémát

Az óceánok vízhőmérsékletének emelkedése azt is lehetővé teszi, hogy a normális körülmények között a melegebb szubtrópusi körzetekben élő állatok jelenjenek meg az Atlanti–óceán északkeleti részén. Egy mérges melegvizi faj, a Pelagia noctiluca nevű medúzaféle miatt strandokat kellett bezárni Nagy-Britanniában, a csalánozó egyre növekvő számban van jelen a brit sziget körüli vizekben. Az erősen mérgező hólyagmedúza - vagy más néven portugál gálya, amely ezidáig csak a szubtrópusi vizek lakója volt – szintén rendszeresen felbukkan az Atlanti–óceán északi vizein. Az egysejtű alga, a dinoflagelláta ugyancsak keletre vándorol az Atlanti-óceánon át Skandinávia és az Északi–tenger felé. Algavirágzáskor a dinoflagelláta a vízben lévő oxigént fogyasztja, és olyan anyagokat termel, amelyek mérgezővé teszik a halakat. Az utóbbi hetven évben az Atlanti-óceán északi részén vett planktonminták is azt mutatták, hogy a korábban csak a Csendes-óceánon előforduló planktonok általánosan elterjedtté váltak az atlanti vizeken.

A Klímaváltozás és az Európai Tengeri Ökoszisztéma Kutatása elnevezésű programban részt vevő tudósok megállapították, hogy a Neodenticula seminae nevű planktonféle az északi-sarki jégen keletkezett, és az utolsó tíz évben többször megnyílt átjárón keresztül jutott a Csendes–óceánból az Atlantiba. Nagyobb állatok, köztük a szürke bálna szintén használta az átjárót, amely Alaszka csendes–óceáni partvidékén kezdődik, elhalad az észak–kanadai szigetek mellett, majd végig Grönland mentén, és úgy ér ki az Atlanti-óceánra. A hatalmas vízi emlősök először 1998-ban, a megnyílásakor, majd 2007-ben és 2010-ben is végighaladtak az átjárón.

Dominóhatás: megállíthatatlan a folyamat. Kép innen

– Úgy tűnik, hogy talán több ezer év óta először egy hatalmas tengerrész nyílt meg Alaszka és Grönland nyugati partja között, lehetővé téve a hatalmas mennyiségű víz és az állatok átjutását a két óceán között. A szél áramlást hajt keresztül a csatornán, a felmelegedő víz pedig kedvező feltételt biztosított az állatoknak a vándorláshoz – fejtette ki Chris Reid professzor, a plymouth-i tengeri laboratórium kutatója a The Daily Telegraph című brit lapnak. – 1999–ben az Atlanti–óceán északi részén felfedeztünk egy olyan állatfajtát, amelyről tudtuk, hogy nagy mennyiségben fordul elő a Csendes-óceán északi részén. Ez az állat körülbelül 800 ezer évvel ezelőtt eltűnt az Atlanti-óceánból a jegesedés miatt, amely megváltoztatta az életkörülményeit. A jelenség, amellyel találkozunk, hatalmas horderejű: utoljára mintegy két-hárommillió évvel ezelőtt áramlottak át állatfajták a Csendesből az Atlanti-óceánba.

Drámai változások

Sokféle állat került a Csendes-óceánból az Atlantiba, amely drasztikus hatással lehet a lazacállományra és más halakra is. – Ha a jelenlegi ütemben folytatódik a jég további olvadása a nyári hónapokban, akkor a klímaváltozás 20–30 év alatt a teljes felolvadáshoz vezet, ami rengeteg állatfaj vándorlását okozza. A hatás érezhető lesz egészen a brit szigetekig, illetve végig az Egyesült Államok keleti partjai mentén – közölte a professzor, hozzátéve: ami a medúzákat illeti, a melegedő tenger miatt a trópusi és szubtrópusi térségekből egyre északabbra mozdulnak el.

A kutatók szerint a planktoninvázió valószínűleg széles körű változásokat idéz elő az élelmiszerhálóban az Atlanti-óceánon, mivel a nagy tömegben érkező fajok kevéssé táplálóak, mint az őshonosak, amelyeket sok hal és nagy bálna fogyaszt. A jó néhány halfajta – például a tőkehal, a hering és a makréla – számára fontos táplálékot jelentő apró evezőslábú rákok populációjának változásáról már most azt mondják, hogy a halállomány összeomlásához fog vezetni, mert az őshonos evezőslábú rákokat kisebbek és kevésbé táplálók váltják fel.

A folyamat következő eleme az lehet, hogy csökken az északi-tengeri madarak száma, a barna delfinek pedig az Északi-tenger felé húzódhatnak, mivel táplálékuk, a homoki angolna a saját eleségét, az evezőslábú rákokat követve északra vándorol. A Tengeri Erőforrások és Ökoszisztéma Tanulmányok Intézetének hollandiai vizsgálataiban részt vevő tudósok megállapították, hogy a melegebb víz több állatfajt hajt az Északi– és az Ír–tengerre, és az érkezők egyre délebbi területekről indulnak. Azt is felfedezték, hogy a jelenség eredményeként az Atlanti-óceán Skóciától nyugatra eső részén kevesebb állatfaj lesz. Carlo Heip, a tíz ország tizenhét intézete által végzett vizsgálatsorozatot irányító Holland Királyi Tengerkutatási Intézet vezérigazgatója kijelentette: sokkal többet kell tudni arról, hogy mi történik az európai tengerekben, de a jelek máris azt mutatják, hogy a klímaváltozásnak sokkal több a kára, mint a haszna.

– Bár még sok mindent nem tudunk, az nyilvánvaló, hogy pusztító következményekre számíthatunk, ha felborítjuk egy ilyen összetett és fontos rendszernek a működését. Az állatfajok vándorlása az egyik példája annak, hogy a klimatikus viszonyok módosulása miként ösztönzi olyan mozgásra vagy viselkedésváltoztatásra az állatokat, amely aztán látható átalakulásokat idéz elő az ökoszisztémában– hangsúlyozta.

Egyik világból a másikba

A Csendes–óceánból az Atlantiba költöző állatok között volt egy szürke bálna is, amelyet messze délen, Spanyolország és Izrael földközi-tengeri partjai mentén is láttak. A szürke bálnák több mint száz éve kivesztek az Atlanti-óceánból a vadászat következtében, és a tudósok állítják, hogy ez az állat az északi-sarki jégen támadt résen keresztül érkezett. – Nagyon apró planktonokat és óriási bálnákat láttunk a két óceán között vonulni, és egész biztosan sok olyan faj is van, köztük halak, amelyeket még nem észleltünk. Egy bálna felbukkanása a világnak ezen a részén igen figyelemreméltó, és arra a következtetésre jutottunk, hogy csak egy helyről jöhetett–  magyarázta Katja Philippart, a holland intézet munkatársa.

A tudósok megállapítása szerint ezek a mélyreható változások komolyan kihatnak a kereskedelmi halászatra és a tengeri környezetre is.

– mi, MTI –

• Cimkék:
atlanti-óceán északi sark klímaváltozás pusztulás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére