Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat

A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.

Mai morzsa

Amikor elegem lett belőle, megölelt

Videók

Cigányok között az egykori neonáci (riport)

Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről

Alex szívében templom van (videó)

Akiket nem gyászol senki: magányosok temetője (videó)

A papi hivatás piszok nehéz (videó)

Hajléktalan megasztár

Föld alatti inváziós alagút: exluzív videó

Hajléktalan megasztár

Tudomány

2011-03-02 08:00:00

Ember a háttérben

Új földtörténeti korszak kezdődött?

Valóban képes volt az ember annyira átalakítani a Földet, hogy már újabb földtörténeti korról beszélhetünk? A geológusok körében élénk vita folyik erről.

A National Geographic magazin márciusi számában összeállítást közöl arról, hogyan formálta át az emberiség bolygónkat. A tudomány hivatalosan ma is a holocén korszakban helyezi el Földünk történetét. Ez az időszak az utolsó jégkorszak végén, azaz 11 500 évvel ezelőtt kezdődött. Ezt az állítást viszont egyre többen cáfolják, szerintük ma már egy új földtörténeti korszakban élünk.

Az új eszme egyik élharcosa Paul Crutzen holland kémikus, aki 1995-ben az ózonpajzsunkat károsító vegyületek hatásmódjának kutatásáért megosztott Nobel-díjat kapott. Nevéhez fűződik az antropocén, azaz az új földtörténeti korszak elnevezése is. Az ő nézeteit támasztja alá, hogy az erdők tömeges kiirtása miatt a hatalmas tömegben elszabaduló talaj a Föld óriási területein fokozza az üledékképződést.

A korallpusztulás több korban is a változások előjele volt

Az erdőirtásból fakadó másik geológiai jel még ennél is árulkodóbb lehet a jövő szakembereinek, mivel az állatok gyors és tömeges kipusztulásához vezet. Az elmúlt félmilliárd évhez képest ma százszor, mások szerint ezerszer gyorsabban pusztulnak állatfajaink. Az új földtörténeti korszak geológiai bizonyítékaként emlegetik, a mezőgazdasági termelésből adódó pollenkollekciót is, mivel az esőerdők és a prérik változatos pollenkollekcióját számtalan helyen felváltotta a kukorica, szója és a búza virágpora.

Láthatatlan változás, de geológiai szempontból valószínűleg az emberiség leginkább árulkodó jelzése a légkör átalakulása. A tudósok szerint a légszennyeződésből adódó globális felmelegedés már most is érezteti hatását, hiszen bizonyos állatok és növények élőhelye máris áttolódott a sarkok felé, aminek bizonyosan nyoma marad a kőzetekben. Lesznek fajok, amelyek túl sem élhetik a felmelegedést, mivel a hőmérséklet hatására hat méterrel is emelkedhet a tenger szintje.

A trilobiták tömeges kipusztulásának oka sem teljesen feltárt

Ráadásul a szén-dioxid nemcsak a légkör felmelegedését okozza, de beleivódik a tengerekbe is, és megsavanyítja a vizet. Pesszimista előrejelzések azt állítják, már ebben a században úgy elsavasodhatnak tengerek vizei, hogy nem nőnek tovább a korallzátonyok. Ez annál is félelmetesebb előrejelzés, mivel hogy a földtörténetben eddig öt tömeges kihalási eseményről tudunk, és mindegyiknél kimutatható a korallzátonyok gyarapodásának lelassulása.

Mikortól számítandó az új földtörténeti kor?

A Nemzetközi Rétegtan Bizottság vezetőjét nemrégiben felkérték: döntse el kollegáival együtt, hogy az antropocént mint kategóriát be lehet-e illeszteni a földtörténeti időskálába. A kérdés összetettségéből adódóan a döntés még jó pár évet várathat magára, ráadásul ha igenlő válasz születik, akkor is kérdéses, honnan számolják a földtörténet legújabb korát.

William Ruddimann, a Virginiai Egyetem őslégkör-kutatója szerint nyolcezer évvel ezelőtt következett be a döntő fordulat, amikor a mezőgazdaság kibontakozása és az ehhez társuló erdőirtás oly mértékben növelte a légkör szén-dioxid tartalmát, hogy elmaradt az új jégkorszak. Mindezek alapján Ruddiman azt állítja, hogy az emberiség már a holocén kezdete óta meghatározó természeti jelenség a Földön. Az új földtörténeti korszak névadója, Crutzen viszont azt vallja, hogy a 18. század végén kezdődött ez a időszak, mivel a jégmag-vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy azóta emelkedik a légkör szén-dioxid tartalma.

Megint mások amellett kardoskodnak, hogy a 20. század közepén kezdődött az új földtörténeti kor, mivel a világ népessége és a fogyasztása ekkortól indult rohamos növekedésnek. Vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy még nem jutottunk el az új földtani kor kezdetéig. Állításuk szerint már eddig is átformáltuk a Föld arculatát, viszont meggyőződésük, hogy az elkövetkezendő évtizedekben még kiáltóbb jeleket hagyunk kő- és légrétegeinkben, mint az elmúlt évszázadokban. Ehhez véleményük szerint hozzájárul a jövőben várható népességrobbanás. Ma ugyanis a Föld művelhető területeinek harmincnyolc százalékát hasznosítjuk hét milliárd ember élelmezésére, de 2050-ben bolygónknak már kilencmilliárdos tömeget kell ellátnia élelemmel.

A földtörténet öt legnagyobb ismert állatfaj-pusztulása:
1. Az ordovíciumban, 450 millió éve, kihalt az ismert állat családok 50 százaléka, köztük sok Trilobita (háromkaréjos ősrák; eredetileg több mint 15 000 Trilobita-faj létezett). Korábban úgy gondolták, a pusztulás oka egy jégkorszak volt, az újabb kutatások szerint azonban elképzelhető, hogy egy a Galaxisunkban bekövetkezett gammakitörés miatt sérült meg a Föld ózonrétege, s az ultraibolya sugárzás pusztította el a szárazföldi és tengerfelszíni élővilágot.
2. A devonban, 360 millió éve az ismert fajok 30 százaléka tűnt el: az állkapocs nélküli és ősi porcoshalak mellett ismét sok Trilobita. A kihalást eljegesedés okozhatta.
3. A perm végén, 251 millió évvel ezelőtt az ismert fajok 50 százaléka pusztult ki. Ennek oka vitatott: lehetséges, hogy kozmikus katasztrófa, becsapódás, de az is, hogy felmelegedés, melyet hirtelen és heves vulkáni tevékenység s a nyomában egyre nagyobb koncentrációban jelen lévő üvegházhatású gázok idéztek elő. Eltűnt a tengeri fajok 90-95, a szárazföldi fajok közel 70 százaléka; sok fa; kétéltűek; a legtöbb mohaállat és pörgekarú, végül az összes Trilobita.
4. A triászban, 180 millió éve az ismert fajok 35 százaléka - sok hüllő és tengeri puhatestű - halt ki, egy kisbolygó vagy üstökösmag becsapódása miatt.
5. A kréta és a harmadidőszak határán, 65 millió évvel ezelőtt számos hüllőfaj (dinoszaurusz) tűnt el, továbbá sok tengeri faj, köztük rengeteg Foraminifera (likacsosházú) és puhatestű. Az ok ez esetben is feltehetően egy becsapódás volt.

Parcsami Gábor