Tudomány
2011-12-24 20:00:00
Tudományos magyarázat a bibliai leírásraSzupernova vagy üstökös volt a betlehemi csillag?
John Mosley, a Los Angeles-i Griffith Observatory vezetője izgalmas kérdést tesz fel: mit láttak az égen a napkeleti bölcsek? Szupernova, üstökös vagy más különleges égi jelenség a betlehemi csillag?
Betlehem csillaga kitörölhetetlen nyomot hagyott a nyugati kultúrában: az evangéliumok és a karácsonyi dalok, egyházi énekek százainak elmaradhatatlan jelképe. John Mosley, a Los Angeles neves csillagvizsgálóját, a Griffith Observatory-t vezető tudósa utánajárt: az isteni jel vajon csupán szimbolikus jelentőséggel bírt, vagy valódi, tudományosan leírható asztronómiai esemény állt a jelenség mögött?
Robbanás vagy egyedi objektum?
Az elmúlt évszázadokban számos kutató felvetette már különböző csillagászati szempontból értékelhető jelenség opcióját, ami magyarázatot adhat a betlehemi égi jelre: akadt, aki üstökösnek, felrobbant csillagnak vagy egy különleges bolygócsoport együttállásának vélte. Mások szerint a jelenség egyes-egyedül Isten csodája lehetett, semmi más, ám ennek a tudományos bizonyíthatósága vagy cáfolhatósága – a dolog természetéből fakadóan lehetetlen. Ám a csillagászat jelenlegi eszközeinek segítségével visszapörgethető az idő, hiszen valódi események ma már könnyedén rekonstruálhatóak akár kétezer év távlatából is.
A témával foglalkozó kutató első, legfontosabb lépése ehhez Jézus születésének hozzávetőlegesen pontos rögzítése volt. Az emberiség számára az ókorból is fennmaradt számos, tudományos szempontból értékelhető csillagászati feljegyzés, ami alapján esetleg azonosítható lehet a kérdéses objektum. Kiderült: Jézus születésének évszázadából szinte minden esztendőből fennmaradt egy-egy érdekes égi jelenséggel kapcsolatos írott forrás – ezek egyébként a történeti események rekonstrukciójában is kiemelten fontos szerepet játszanak. Csillagászati szempontból nem elhanyagolható a „napkeleti bölcsek” léte, hiszen minden bizonnyal papok vagy vallási elöljárók lehettek, akiknek „hivatali kötelességük” volt az asztronómiai jelenségek folyamatos, akár napra kész követése.
Első lépés: mikor?
Amennyiben feltételezzük, hogy Jézus születésének időkerete i.sz. 1 környékére tehető, és olyan nagyságrendű égi jelenséggel állunk szemben, ami észlelhető volt az akkori világ más részein is – hiszen nem mást tanúsít a bölcsek története sem, az eredmények nem túl biztatóak. Ebből az időkeretből ugyanis kiesik a legtöbb, általunk ismert üstökös, nóva vagy szupernóva – melyeket az esemény legesélyesebb okainak tartottak évszázadokon át.
Még egy érdekes tényt érdemes figyelembe venni: az időpont-kérdésen túl csillagászati szempontból sem elhanyagolható tény, hogy a jelenségre felfigyeltek ugyan Palesztinától távol eső országok bölcsei, ám a jelenség nem keltette fel az akkor regnáló Heródes és tanácsadói figyelmét. Mindenesetre az evangéliumokból az derül ki, hogy a király és udvartartása számára nem az égi jelenség volt a mérvadó.
Mindebből logikusan következhet, hogy nem rendkívüli robbanásról (nóva, szupernóva), vagy egyedi égitestről, hanem bolygók különleges együttállásáról lehetett szó. Ezzel számos probléma megoldódhat, és ez magyarázatja az egymástól távol eső megfigyeléseket, valamint a jelenség vándorlását is: a bolygó-konstellációk ugyanis sokszor a Föld majdnem minden pontjáról szorosan nyomon követhetőek. Történelmi feljegyzések és modern számítógépes szimulációk azt mutatják: i.e. 3. és 2. között a bolygóegyüttállások egy ritka sorozata volt megfigyelhető.
Valami feltűnik
Egy épp idevágó jelenség pontosan rekonstruálható: i. e. 3. június 12-én reggel a Vénusz és a Szaturnusz a keleti égbolton egymás közvetlen közelében volt észlelhető, míg augusztus 12-én az Oroszlán csillagképben a Vénusz és a Jupiter fénye is egymást erősítette. Érdekesség: a kor asztrológusai az Oroszlán csillagképet a zsidóság sorsához kötötték. Az együttállások tovább bővültek: szeptember 3. és i. e. 2. június másodika között a Jupiter és a Regulus csillag fénye szintén együtt volt látható – természetesen az Oroszlán csillagképben. Egy, az eget kémlelő, korai tudós számára beszédesek voltak ezek az együttállások, hiszen a Jupitert hagyományosan királyi bolygóként emlegetik, a Regulus pedig már a nevében is „királyi csillag”.
A jelenségcsoport megkoronázása június 17-re esett, amikor a korábbi együttállások megközelítették egymást: a Jupiter a Vénusz közelébe került, és így a jelenséget távcsövek nélkül vizsgálók számára egyetlen, fényesen ragyogó csillagnak tűnt az égi jelenség. Ennyi „furcsaság” már elegendő okot adhatott akár több asztrológusnak is, hogy Jeruzsálembe utazzanak Heródeshez azzal a kérdéssel: „hol van a zsidók királya, hiszen láttuk az ő születését jelző csillagot napkeleten, így eljöttünk, hogy imádjuk őt”.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az asztrológia működik: természetesen nem zárható ki más lehetőség, ami Betlehem csillagát magyarázná, illetve egy ilyen együttállásból – tudományos módszerekkel – nem következik egyértelműen, hogy léteztek napkeleti bölcsek, sőt a Biblia eseményeit sem igazolja minden kétséget kizáró módon egy ilyen opció.
Lehetséges? Bizonytalan?
Mindemellett a június 17., mint Jézus születésének esetleges időpontja nem ellentétes a Biblia információival – hiszen jól tudjuk, hogy a december 25-i időpont a későbbi századokban vált elfogadottá. Lukács evangéliumának részletes beszámolója alapján is inkább egy április és október közötti időpont valószínűsíthető, hiszen a pásztorok ebben az időszakban legeltetnek, illetve számos más eseményre is magyarázat az enyhébb közel-keleti időjárás.
Az elmélet leggyengébb pontja azonban az időkeret: az i.e. 2 körüli születés ugyanis problémás: számos kutató szerint ugyanis Jézusnak i.e. 4 előtt kellett születnie, hiszen a bibliai történetben Nagy Heródes szerepel, aki ebben az esztendőben halt meg. Emellett számos más történeti körülmény is a korábbi időpontot valószínűsíti.
Illyés Szabolcs
(Forrás: www.msnbc.msn.com)
|
