Tudomány
2011-03-30 18:17:00
A Tyche tömege akár a Jupiter többszöröse is lehetRejtélyes óriásbolygót sejtenek a Naprendszerben
Noha sokat tud az ember a csillagok világáról, akad még felfedeznivaló magában a Naprendszerben is. Többek között egy rejtélyes óriásbolygó.
A legújabb, nagyteljesítményű űrtávcsövek 2,7 milliónál is több kozmikus objektumot észleltek, amelyek között két törpebolygót sikerült közelebbről megfigyelni, illetve jelzést kapni a Nap föltételezett kísérőjéről.
Nagy munkát végzett az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) szűk másfél év fölbocsátott WISE űrteleszkópja, amely négy infravörös sávban fényképezte le az egész égboltot (két sávban kétszer is). Felvételein több mint 2,7 millió objektum hagyott nyomot, amelyek között a Földhöz közeli üstökösök éppúgy megtalálhatók, mint a kisbolygók, vagy éppen a legtávolabbi galaxisok nyomai. A munka eredménye többek között egy eddig ismeretlen barna törpe csillag, 20 üstökös, 134 földközelítő kisbolygó, illetve több mint 33 ezer aszteroida a Mars és a Jupiter közötti kisbolygó övezetben.
A kutatók most dolgozzák föl az űrtávcső adatait, amelynek eredményeit folyamatosan teszik közzé. Az egyik legizgalmasabb dolog kétségtelenül annak a föltételezésnek a megerősítése lehet, amely szerint a Napnak lehetséges egy égi kísérője, egy óriásbolygó, amelyet már el is neveztek (Tyche névre keresztelték). John Matese és Daniel Whitmire a Louisiana Egyetem csillagászai voltak azok, akik egy új dinamikai és statisztikai elemző módszerrel eljutottak az óriásbolygó lehetséges létezéséig, föltételezésükre most a WISE adati bizonyítékul szolgálhatnak. A kutatók szerint az Oort-felhő külső részéből származó üstökösök pályáinak vizsgálata jelzi azt, hogy a Napnak lehet olyan égi kísérője, amely az Oort-felhő belső részén kering a csillagunk körül, tömege pedig a Jupiterének néhányszorosa lehet.
Mivel a WISE hat hónap eltéréssel két infravörös sávban kétszer is lefényképezte az egész égboltot, jó esély mutatkozik arra, hogy ezek alapján kimutatható legyen egy ilyen hatalmas méretű égitest látszólagos elmozdulása. A gondot az okozza, hogy a Tyche túlságosan hideg és halvány ahhoz, hogy sugárzása az optikai tartományban működő távcsövekkel kimutatható legyen. Az infravörös teleszkópokkal azonban, mint amilyen a WISE is – megfelelő irányba állítva – lehetséges a sikeres azonosítás. Tegyük hozzá: ha a föltételezett objektum egyáltalán létezik.
Miközben a WISE az egész Univerzumot, addig a Herschel űrtávcső a Neptunuszon túli kozmikus vidéket vizsgálta. Így sikerült többet megtudni a kutatóknak a Naprendszer két törpebolygójáról, a Makemake-ről és a Haumea-ről. A megfigyelésekben részt vett Kiss Csaba, az MTA KTM CSKI főmunkatársa is.
A Neptunuszon túli vidéken több törpebolygó is található (a területre rendszerint Kuiper-öv néven hivatkoznak a kutatók). Ezek elég nagy tömegűek ahhoz, hogy saját gravitációs terük legyen és így nagyjából gömbszerű alakot öltsenek. De ahhoz nem elég nagyok, hogy meghatározó égitestek legyenek. Tömegük és méretük folytán ezek a törpebolygók maradhattak meg leginkább abban az ősi formában, amiben a Naprendszer kialakulásakor voltak. (A náluknál kisebb égitesteket a sorozatos ütközések valószínűleg jelentősen átformálták.) Jelenleg öt naprendszerbeli égitestet tekint a tudomány törpebolygónak, amelyek a következők: Ceres, Pluto, Eris, Makemake és a Haumea.
A Makemake-t a Herschel űrtávcső hat fotometriai sávjában figyelték meg. A különböző felszíni területek fényvisszaverő képességét (albedóját) elemezve a kutatók metánjég jelenlétére következtetnek a felszín nagy részén (80 százalék világos albedo), de kis részarányban lehetséges metánból képződő, bonyolultabb szerkezetű „szerves” anyagok jelenléte is (7 százalék sötét albedo). Az adatok szerint a Makemake 1400 kilométer átmérőjű, ám az sem kizárt, hogy létezik egy nagyon sötét, közeli holdja is.
A Haumea a névadója és egyben legnagyobb méretű tagja a külső naprendszer ez idáig ismert egyetlen kisbolygó-családjának. A család kisebb égitestei valószínűleg az ősi Haumea-ből szakadtak ki, emiatt a Haumea tömegének 20 százalékát elveszítette, és „törmelékei” most ott keringenek a hozzá nagyon közeli pályákon. A Herschl űrtávcső elkészítette az égitest úgynevezett termális fénygörbéjét, amely a Haumea megnyúlt alakjáról tanúskodik. A mérések alapján az is kideríthető volt, hogy felszínét a Hold felszínéhez hasonló, laza szerkezetű regolit borítja.
Valló László
|
