A sarki jégtakaró olvadása gyorsítja a folyamatot

Öko-katasztrófa: tengeri élőlények tömeges kipusztulása várható

Az ijesztő jóslat megfogalmazója egy osztrák geológus, bizonyos Michael Wagreich (a Bécsi Egyetem Geodinamikai és Üledéktani tanszékének munkatársa), akinek elméletét a Der Standard internetes kiadása tette közzé, a Sedimentary Geology című szaklapban megjelent cikkre hivatkozva. E szerint a középső krétakorban oxigénmentes, kénhidrogénes halálzónák uralták a tengerek nagy részét, amire az üledékek vizsgálatából következtettek a geológusok. Az oxigénmentes időszakokra a feketepala lerakódás utal, míg a vörös üledék az oxigéndús időszakra.

A kréta a földtörténeti középidőszak harmadik, utolsó része. Mintegy 146 millió évvel ezelőtt kezdődött és 65,5 millió évvel ezelőtt ért véget. Az akkori Földet az aránylag meleg éghajlat (a trópusi tenger felszínének hőmérséklete 42 fokos lehetett) és a magas tengerszint jellemezte. Az óceánokat és a tengereket mára kihalt tengeri hüllők, illetve alacsonyabb rendű élőlények népesítették be, a szárazföldet a dinoszauruszok uralták. Ebben az időben jelentek meg az emlősök és a madarak új csoportjai, s ekkor terjedtek el a zárvatermő növények.

Az üledékvizsgálatok szerint a krétakorban igen magas volt a bolygó légkörének széndioxid szintje (az iparosodás előtti időszak szintjének mintegy kettő-nyolcszorosa), aminek fő oka a fokozott vulkáni működés. Emiatt világszerte megszaporodtak az algák, kénhidrogén szabadult föl, amelynek következtében nem jutott több oxigén a tengerfenékre. A tengeri élőlények jó része elpusztult, és a tengerfenéken csak oxigénmentes, rothadó iszap maradt. Erről a feketepala lerakódások vallanak, ugyanakkor a szintén ebben az időszakban keletkező vörös üledék az oxigén dús körülményekre utal; az oxidált vas jelenlétét jelzi. A feketepala és a vörös üledék így együtt a krétakor szélsőséges éghajlatváltozásairól árulkodik. Az óceánok normális, élőlényekkel benépesült állapota csak a szélsőséges viszonyokat követő több tíz-, százezer év múlva állt helyre. Mivel a geológusok vizsgálati módszerei egyre pontosabbak, izotópos geokémiai és ciklostratigráfiai módszerekkel dolgoznak, már húszezer éves fölbontást is el lehet érni – mondta az osztrák kutató. Így egyre jobban össze lehet vetni a mai hosszú távú éghajlati, geológiai folyamatokat a régmúltbeliekkel.

A geológusok szerint a légkör emberi tevékenység általi fokozatosan növekvő szintje 2070 körül éri el a krétakorra jellemző értéket. Ezért igencsak valószínű, hogy újból kialakulnak az akkori körülmények, főleg ha a globális fölmelegedés következtében elolvadnak a sarki jégtakarók.

Valló László

• Cimkék:
krétakor ökológiai katasztrófa dinoszauruszok

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére