- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Tudomány
2011-03-26 10:05:00 A sarki jégtakaró olvadása gyorsítja a folyamatotÖko-katasztrófa: tengeri élőlények tömeges kipusztulása várhatóHa a Földünk légkörének széndioxidszintje a jelenlegi ütemben növekszik, a középső krétakorhoz hasonlóan a tengeri élet tömeges kipusztulása várható a század végére.Az ijesztő jóslat megfogalmazója egy osztrák geológus, bizonyos Michael Wagreich (a Bécsi Egyetem Geodinamikai és Üledéktani tanszékének munkatársa), akinek elméletét a Der Standard internetes kiadása tette közzé, a Sedimentary Geology című szaklapban megjelent cikkre hivatkozva. E szerint a középső krétakorban oxigénmentes, kénhidrogénes halálzónák uralták a tengerek nagy részét, amire az üledékek vizsgálatából következtettek a geológusok. Az oxigénmentes időszakokra a feketepala lerakódás utal, míg a vörös üledék az oxigéndús időszakra. Az üledékvizsgálatok szerint a krétakorban igen magas volt a bolygó légkörének széndioxid szintje (az iparosodás előtti időszak szintjének mintegy kettő-nyolcszorosa), aminek fő oka a fokozott vulkáni működés. Emiatt világszerte megszaporodtak az algák, kénhidrogén szabadult föl, amelynek következtében nem jutott több oxigén a tengerfenékre. A tengeri élőlények jó része elpusztult, és a tengerfenéken csak oxigénmentes, rothadó iszap maradt. Erről a feketepala lerakódások vallanak, ugyanakkor a szintén ebben az időszakban keletkező vörös üledék az oxigén dús körülményekre utal; az oxidált vas jelenlétét jelzi. A feketepala és a vörös üledék így együtt a krétakor szélsőséges éghajlatváltozásairól árulkodik. Az óceánok normális, élőlényekkel benépesült állapota csak a szélsőséges viszonyokat követő több tíz-, százezer év múlva állt helyre. Mivel a geológusok vizsgálati módszerei egyre pontosabbak, izotópos geokémiai és ciklostratigráfiai módszerekkel dolgoznak, már húszezer éves fölbontást is el lehet érni – mondta az osztrák kutató. Így egyre jobban össze lehet vetni a mai hosszú távú éghajlati, geológiai folyamatokat a régmúltbeliekkel. Krétakori katasztrófa. A krétakori nagy kihalás mintegy 65 millió évvel ezelőtt történt, a kréta és az ezt követő tercier időszak határán (ezért a geológusok röviden és egyszerűen K-T eseményként tartják nyilván). Számos állat- és növénycsoport tűnt el ekkor (egy viszonylag rövid idő alatt) a Föld színéről, amelynek a nyomát a világ különböző részein található, az üledékes kőzetekben lévő vékony (fekete, vörös) üledékvonalak jelzik.
A kutatók részint egy vagy több katasztrofális eseménnyel (például egy erőteljes aszteroida-becsapódással), részint a megnövekedett vulkáni tevékenységgel magyarázzák a kihalást. Mindezek a geológiai események csökkenthették a földfelszínre érkező napfény mennyiségét, és gátolhatták a fotoszintézist, ami nagymértékben rombolhatta a Föld ökológiáját. A krétakori katasztrófa a legismertebb, ugyanakkor korántsem a legnagyobb tömeges kihalás volt a Föld történetében. Sokak előtt mégis azáltal vált ismertté, mivel erre az időszakra esik a hatalmas testű dinoszauruszok kipusztulása is.
|
Hírsor
A hét java
|
|