Tudomány
2011-10-25 19:30:00
Akiket az éhség szelíd együttélésre ösztönözNyelv, amelyben nincs szó a bűnözőre
Magyar kutató összegezte egy máig fennmaradt ősi civilizáció nyelvi gondolkodásmódját: egyes kanadai indián törzsek a nehéz természeti körülmények miatt szelídek és összetartók lettek.
Kanada csaknem Európa nagyságú területén mindössze 33 millió ember él, ami 3,2 lakost jelent négyzetkilométerenként. Az őslakos indiánok, inuitok, karibuk a népesség csupán 4 százalékát teszik ki. Anyanyelvként mindössze 150 ezer fő beszél valamely indián nyelvet. Közülük a legnagyobbak a kri és az ozsibvé nyelvek.
Az elszigetelt élet gyümölcsei
Az ozsibvé indiánok családjainak tagjai egész életüket együtt töltötték, az év jelentős részében más embercsoportoktól elszigetelve. Chet Kozlaknak az ozsibvé indiánokról szóló könyvéből tudható, hogy a családok félnomád életmódot folytattak, és az életterük akár több ezer négyzetkilométer is lehetett egy évben. Tavaszi táboraikban a juharfák nedvéből szirupot és cukrot sűrítettek maguknak. Nyáron nagyobb csoportokban éltek, hosszabb vadászutakat tettek meg együtt.
Héder István 1957 óta Kanadában élő magyar származású kutató Veszprémben a Pannon Egyetemen tartott előadásában rámutatott: a nehéz természeti körülmények miatt az európai civilizációtól eltérő életfilozófiát eredményezett. A létbizonytalanság miatt az időseket nagy becsben tartották, mert azok, sokszor bejárva a területet, jól ismerték annak minden zegét-zugát. A gyermekeiket is másképp nevelték. Szinte semmit sem tiltottak nekik. Nem szidták és nem is büntették egymást. Tanácsot sem szívesen adtak mások részére. Véleményük szerint a tanácsot az emberek ugyanis elfelejtik. Így ha valamit megkérdezünk tőlük, akkor egy hosszú történetet mondanak el. Látszólag a kérdés és a történetek között nincs összefüggés, pedig ha az ember alaposan odafigyel, rájön, hogy az őseik példáján keresztül akarnak tanítani.
Nincs rá szavuk
Olyan szavakat, mint bűnöző vagy börtön, nem ismernek. Ilyen esetekben egyszerűen elmondják, hogy mi történt. Szerintük a cselekedet volt rossz, nem a személy – mutatott rá Héder. Így például egy asszony, akit a férje megvert és a bíróságon kellett a történteket elmondania, inkább az ozsibvé nyelven mondta el az esetet, mert szerinte az angolnál sokkal szelídebb nyelvről van szó. Az éhség ugyanis az együttélésre ösztönözte az embereket. A kirívó problémákat a pletyka segítségével oldják meg. Ha egy nőt a férje megütött, akkor a nő elmondja a család minden tagjának, és ebben az esetben az egész család mellé áll. A férj pedig egyedül érezheti magát a közösségen belül.
A kutató kimutatta: hiányzik a nyelvükből a „megtakarítani” kifejezés. Legközelebbi jelentésű szavuk az „összehordani”. Ha valaki elejt egy szarvast, akkor nem fog ott állni és vigyázni rá, mert a hús megromlik. Inkább megosztja a többiekkel. Semmi sem csak az övék. Ha valaki meghal, akkor mindenét szétosztják egymás között. Szemben az európai gondolkodásmóddal: nem a föld tulajdonosainak, hanem gondviselőinek tartják magukat.
A közösséget az egyén elé helyezik. A legfontosabb a közösség életben maradása. Ha a család éhezik, akkor valamelyik nagyszülő feláldozza magát: inkább megfagy, minthogy a gyerekek tovább éhezzenek. Számukra ugyanis a gyermekeik és a fiatalok életben maradása a legfontosabb a közösség jövője szempontjából.
zdr
|
