Vulkánkitörések miatt pusztult ki az élővilág jó része?

Mi okozta a „nagy kihalást”?

A „nagy kihalási” esemény a perm és triász földtörténeti időszakok határán következett be. Ez volt a földtörténetben ismert legsúlyosabb kihalás: becslések szerint a tengeri fajoknak több mint 90 százaléka, a szárazföldi gerinces fajoknak pedig több mint 70 százaléka pusztult ki. A tömeges kihalások közül kizárólag ez okozott komoly veszteséget a rovarvilágban. A fosszílis leletek arról tanúskodnak, hogy a biodiverzitás helyreállása több millió évet vett igénybe. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kihalási esemény után még hosszú időn keresztül „barátságtalan” maradt a környezet – olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

Egy lépéssel közelebb

A perm-triászi kihalási esemény okai mindmáig tisztázatlanok, több elmélet is született, az egyik lehetséges magyarázat a kelet-szibériai platóbazalt-kitörések, amelyeket a földtörténet egyik legnagyobb ismert vulkáni eseményeként tartják számon. A tűzhányók aktivitásának következtében mintegy 1,5 millió négyzetkilométernyi területet borított be a bazalt, helyenként több mint 3 kilométeres vastagságban.

Mint arról korábban már mi is írtunk, ez a folyamat nagyjából 200 ezer évig tartott. A „nagy kihalás” korántsem olyan jól dokumentált, mint a 65 millió évvel ezelőtt, vélhetően egy aszteroida becsapódása miatt elpusztult dinoszauruszok kora. A tömeges kihalás vélhetően a perm időszak végén, 252 millió évvel ezelőtt következhetett be. Bár a kutatóknak most sem sikerült percre pontosan rekonstruálni az eseményeket, a jelek szerint a kínai és amerikai tudósok olyan közel kerültek a megfejtéshez, mint még soha.

A drasztikus történéseket jól jelzi az a tény is, hogy a tengeri fajok 90, míg a szárazföldi állatok 70 százaléka pusztult ki. Tudósok egyik csoportja szerint a tömeges kihalás egyik kiváltó oka az a nagy mennyiségű szén-dioxid volt, amely vélhetően a mai Oroszország északi területén képződött bazalttakarókból szabadult fel. A korábban közölt vélemény szerint a szén-dioxid mellett a pusztító erdőtüzek, az egyre elhatalmasodó szárazság és a globális felmelegedés is közrejátszott a nagy kihalásban. A perm korszakban a kontinensek egységes egészet alkottak, amelyet ma a tudósok Pangeaként emlegetnek.

A mostani okfejtés szerint a vulkánkitörések következtében kiszabaduló gázok károsíthatták a környezetet. Így például a légkörbe jutó kén visszaverte a napsugarakat, globális lehűlést okozva, a klór, fluor pedig az ózonréteget károsította. A vegyületek a légkörbe jutva savas esőket is okozhattak.

Az amerikai kutatócsoport Benjamin Black, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósával az élen ellenőrizni szerette volna az elméletet, így őskori lávamintákat gyűjtöttek Szibériában, amelyekben elemezték a kén, klór és fluor koncentrációját. Az ily módon nyert adatok alapján a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a permi időszakban a szibériai platóbazalt-kitörések során 6300-7800 gigatonna (milliárd tonna) kén, 3400-8700 gigatonna klór, valamint 7100-13700 gigatonna fluor kerülhetett a légkörbe.

Mindazonáltal a kutatócsoport szerint további vegyelemzések és klímamodellek szükségesek annak megállapításához, hogy valóban a vulkánkitörések okolhatók-e a „nagy kihalásért”.

– mi, MTI –

A nyitókép innen

• Cimkék:
nagy kihalás perm-triász korszak Pangea

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére