Fosszilis tüzelőanyagok új generációja

Kiderült, mivel fűthetünk a jövőben

Golda Meirnek, az egykori izraeli miniszterelnöknek tulajdonítják azt a mondást, amely szerint Mózes 40 éven át azért ráncigálta népét a sivatagon át, hogy megtalálja az egyetlen helyet a Közel-Keleten, ahol nincs olaj. Mostanra úgy tűnik, Mózes mégsem tévedett: az Izraelhez tartozó földközi-tengeri térségben az utóbbi évek során hatalmas földgázmezőre bukkantak, és kutatások indultak annak vizsgálatára is, hogyan lehetne kinyerni szintetikus olajat a Jeruzsálemtől délnyugatra fekvő hatalmas, kerogénban gazdag sziklamezők mélyéről.

Gazdaságos alternatíva

Az izraeli példa csupán egy azoknak a nagy energetikai meglepetéseknek a sorában, amelyeket a fosszilis tüzelőanyagok új generációs, nem hagyományos kitermelési megoldásai váltanak ki. A Norvégiától északra fekvő nagy sarkvidéki vizektől az argentin palamezőkig, a nyugat-kanadai olajhomoktól az Angola partjainál lévő mélytengeri olajlelőhelyekig új technológiákkal folyik a hatalmas olaj- és földgázmezők feltárása, kiaknázása és a feldolgozás. A lelőhelyek némelyikéről már évtizedek óta lehetett tudni, de gazdasági, illetve technológiai okok miatt eddig nem voltak hozzáférhetők.

Több százmilliárd hordónyira tehető az elkövetkező évtizedekben ilyen úton kitermelhető készlet, a Közel-Kelettől távolabbra terítve a globális forrásokat, miközben az üzemanyagok felhasználásának növekedése az Egyesült Államoktól és Európától Kínára, Indiára és a többi fejlődő államra tevődik át. Mostanra már az Egyesült Államok számára is adott a lehetőség, hogy mérsékelje fél évszázados függését a Közel-Kelettől. Kínának és Indiának is megvannak az eszközei arra, hogy csillapítani tudja növekvő középosztályának üzemanyagéhségét. Japán és Európa számára pedig megnyílik annak az esélye, hogy csökkentse függőségét a nukleáris energiától, nem utolsó sorban az új alternatívák mérsékelhetik az áremelkedések ütemét.

Mélytengeri tartalékok, olajhomok, Északi-sark

Vannak ugyanakkor aggodalmas hangok is. Egyes vélemények szerint a fosszilis tüzelőanyagok korszakának kiterjesztése miatt elhúzódhat az éghajlatváltozásra kidolgozandó megoldás, és a megújuló energiaforrások is háttérbe szorulhatnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a fosszilis üzemanyagok és a megújuló energiaforrások fejlesztése közötti versenyt az olaj és a gáz ára, valamint a kormányzati politika hajtja. Egy szakértő szerint a mostani szokatlan boom garantálni fogja, hogy erős lesz a verseny az elkövetkező években: ha 200 dollárra emelkedik az olaj hordónkénti ára, az még nagyobb teret enged az elektromos járműveknek, ha viszont 90 dollár alá csökken az olajár, akkor az alternatív, megújuló energiaforrások kiaknázása válhat gazdaságosabbá.

2000-ben még csupán alig 20 hajó volt képes mélytengeri fúrásokra, ma már közel 200, és ez a szám szinte hónapról hónapra növekszik. A globális mélytengeri olajkitermelés a napi 1,5 millió hordós mennyiségről mintegy 7 millió hordóra nőtt az elmúlt 11 évben, és most mintegy 8 százalékát adja a világ olajkínálatának. Szakértők szerint 2020-ra megduplázódhat a termelés.

A legtöbb fúrást a Mexikói-öböl térségében, Brazíliában, Ausztráliában, Indiában és a nyugat-afrikai partoknál végzik, de a világ mélytengeri olaj- és földgázmezőinek még csak mintegy 10 százalékát tárták fel. Kuba az év végéig tervezi elindítani a kutatóforrásokat, Mexikó is lassan igyekszik feléleszteni lanyhuló olajiparát, a kelet-afrikai partok vidéke földgázban gazdag. Emellett Kína, Indonézia, Malajzia, Ausztrália és a Fülöp-szigetek is jelentős mélytengeri potenciállal bír.

Az olajhomok – amelynek nagy tömegű feldolgozása sokáig túl drágának bizonyult – Kanadát energia-szuperhatalommá tette, és barátibb, stabilabb forrás lévén lényegesen enyhítette az Egyesült Államok függőségét az OPEC-országoktól. Nem véletlen, hogy nemzetközi olajtársaságok milliárdos befektetései áramlanak ebbe a technológiába, és 2000 óta a napi 600 ezer hordóról 1,5 millió hordóra nőtt az így kinyert szintetikus olaj mennyisége.

A termelés növekedésének egyetlen dolog szab gátat: a környezetvédelmi szempont, amelynek érdekében egyre harcosabban lépnek fel mind az amerikai, mind pedig a kanadai környezetvédők. A legtöbb olajhomok-feltárási helyet az ökológiailag igen fontos északi (boreális) erdőségek övezetében alakították ki, ráadásul az olajhomok finomítása, melyhez a földgáz elégetése szükséges, jóval több szenet köt le, mint a legtöbb más eredetű nyersolaj finomítása – annak ellenére, hogy 1990 óta 40 százalékkal csökkentették az egy hordónyi olaj előállításához szükséges szén-dioxid-kibocsátást.

A legfőbb helyettesítő sokak szerint a pala lehet

Az olajpala apró szemcsés, üledékes kőzet, amely petróleumban és természetes gázokban gazdag. Az utóbbi évtizedben a bányászati technikák fejlődése, a vízszintes fúrások és a hidraulikus töréstechnika elterjedése lehetővé tette, hogy nagy mennyiségű palagázhoz férhessenek hozzá, amelyet a korábbi módszerekkel nem volt gazdaságos kitermelni. Az erre szolgáló technológiák kifejlesztésében az Egyesült Államok járt az élen, a palagáztermelés öt év alatt az ötszörösére nőtt az országban, és 2009-ben már maga mögé utasította Oroszországot, mint a világ legnagyobb gázkitermelőjét.

A modern kitermelési technikák ugyanakkor rengeteg vizet igényelnek, a hidraulikus törés során pedig apró repedéseket idéznek elő a földalatti kőzetrétegekben. Mindezek miatt a környezetvédők és a fúrókutak közelében élők egyre jobban aggódnak az ivóvíz tisztasága, a víztározók és vízgyűjtő területek vizének minősége miatt.

Európában Lengyelországé a legjelentősebb palagázkészlet: a Chevron, az Exxon Mobil, a ConocoPhillips és a többi nagy nemzetközi vállalat az ország 3,2 millió hektáros területén végez kutatófúrásokat, és azok sikerétől függően folytatódhat a kitermelés előkészítése más európai országokban is. Európa gázfelhasználásának mintegy 60 százalékát importból szerzi be, és ennek nagyjából a felét Oroszország szállítja. Végül feltétlenül említést érdemelnek a fosszilis energia belátható jövőjét illetően azok az északi-sarki lelőhelyek, amelyek nagy része még mindig felderítetlen. Egy 2008-ban elvégzett vizsgálat szerint a világ fel nem tárt hagyományos olaj- és gázmezőinek egynegyede található itt, és ennek hozzávetőleg a harmadára az Egyesült Államok tarthat igényt.

Verseny az új területekért

Bár számos ország tehet szert előnyre az új energiaforrások révén, a jelek szerint az Egyesült Államok lehet a legnagyobb nyertes. Az 1960-as évek előtt az amerikai cégek uralták a Perzsa-öböl és Észak-Afrika olajforrásait, és tartós szövetségre léptek az ottani önkényuralmi kormányokkal. Az 1970-es években viszont, amikor az Egyesült Államok olajkitermelése elérte a csúcspontját, az OPEC és a nemzeti olajtársaságok átvették a hatalmat a világ olajkincse felett, az Egyesült Államoknak pedig el kellett fogadnia, hogy foglyul esett ennek a helyzetnek. Most azonban fordul a kocka.

Bár az energiaforrások növekvő száma stabilizáló tényező lehet, az új területekért folyó verseny is teremthet feszültséget. Kína állítólag már fel is szólította az indiai állami olajvállalatot, hogy ne végezzen fúrásokat a Dél-Kínai-tengeren, Törökország pedig nemrégiben figyelmeztette a ciprusi vezetőket: ne kezdjenek földgázmezők feltárásába anélkül, hogy ne állapodnának meg előtte a kitermelési jogokról a ciprusi törökökkel.

Óhatatlanul sok politikai tényező játszik bele az energiatérkép átszabásába. Az Egyesült Államok, Kína és számos más ország kényszerül a fosszilis nyersanyagok folyamatos kitermelésére, ami viszont fokozott környezetrombolással is együtt jár. Eközben az Egyesült Államok energiaügyi minisztériumának legfrissebb becslései szerint 2035-ig a világ energiaigénye is növekedni fog – 50 százalékkal! –, főleg az egyre bővülő kínai, indiai és további fejlődő világbeli fogyasztás miatt. A felhasznált energiából a megújuló energia részesedése 15 százalékra ugrik a jelenlegi 10 százalékról, de ez nem lesz képes kielégíteni a gyarapodó keresletet.

– A fosszilis üzemanyagok korszaka évtizedekkel tolódik ki – mondta Ivan Sandrea, az Energy Intelligence Group nevű kutatások publikálásával foglalkozó szervezet elnöke. – A nem hagyományos olaj- és gázkitermelési formák viszont még csak saját technológiai ciklusuk elején járnak, ez a ciklus pedig akár 60 évig is eltarthat.

-mi-/mti

• Cimkék:
olaj olajpala földgáz olajhomok alternatív fosszilis tüzelőanyag

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére