Csúsztatás az előnyök és hátrányok számításában

Halálos a szalonnás szendvics?

Egyáltalán, van valami, amiről még nem állították, hogy rákot okoz? Az elmúlt néhány évben – egyebek mellett – megtanultuk, hogy a nagyon forró tea ivása nyolcszorosára növeli a nyelőcsőrák kialakulásának kockázatát; napi néhány gerezd grépfrút elfogyasztása 30 százalékkal növeli a mellrák kialakulásának esélyét a menopauzát elért nők esetében; a magukat hintőporozó nők 40 százalékkal nagyobb vlószínűséggel kapnak petefészekrákot; és, valódi csemegeként, a napi szalonnás szendvics 20 százalékkal valószínűbbé teszi a gyomorrák előfordulását.

Ezek a tudományos figyelmeztetések, lett légyenek hamisak vagy helytállóak, rendkívüli zavarodottság és félreértés forrásai lehetnek. A számok ugyanis a viszonylagos kockázatot mutatják: mennyivel inkább teszed ki magad a veszélynek, ha az ismertetett „veszélyes” tevékenységet folytatod, mint ha nem tennéd. Ugyanakkor semmit nem mondanak arról, hogy mekkora a rizikó növekedése abszolút mértékben, pedig ez lehet csak igazán támpontja annak, hogy felbecsüljük, érdemes e aggódnunk egyáltalán – magyarázza Spiegelhalter matematika professzor a Cambridgei egyetemről legújabb Health, Risk and Society című könyvében.

Az újságokban olvasott számok miatt lehet, hogy aggódni kezdünk az egészségünkért, de valahogy úgy érezzük, hogy mégis csak jó, hogy vannak. Mert a számok segítenek megérteni a világot: beszélnek a tényekről és a valószínűségekről, és egyáltalán puszta létükkel a tudomány diadalmenetéről. 

Nos, a statisztikák valóban sokat segíthetnek a körülöttünk levő világ megértésében. Ugyanakkor nem árt az óvatosság: nem azért, mert a statisztikák csalnak, hanem azért, mert mi magunk hajlamosak vagyunk nem elég alaposan átgondolni, mi is a számok jelentése. Nagyon is könnyen becsapódunk! Vegyük ezt a példát: mikor aggódunk jobban; ha megtudjuk, hogy egy betegség megöl 100-ból 25 embert, vagy azt, hogy 250 embert öl meg 1000-ből? Buta kérdés, mondhatnánk, hiszen mindkét állítás azt jelenti, hogy az emberek negyede hal meg, és mégis: ugye a 250 sokkal riasztóbb?

Azok, akik a számokkal játszanak, hogy fel- vagy lebecsüljük a kockázatot, annak megfelelően, hogy egy újságot akarnak eladni bombasztikus szalagcímével, vagy egy orvosi kezelést, bizalomgerjesztő adataival, roppant felelőtlenek. Ugyanis éppen életünk kiélezett helyzeteiben, amikor saját sorsunkról, vagy szeretteink életéről döntünk, akkor befolyásolnak minket legjobban érzelmeink, kultúránk, érzéseink. S többnyire ilyenkor vesszük észre legkevésbbé a hatásvadász statisztikai – vagy pontosabban: statisztika interpretálási – trükköket.

Nézzük csak ismét, hogy is van azzal a baconos szendviccsel? Egy átlagos személynek az esélye arra, hogy gyomorrákot kapjon élete bármely szakaszában, körülbelül 5 százalék. Tehát a 20 százalékos növekedés azt jelenti, hogy a gyomorrák kialakulásának veszélye 5 százalékról 6 százalékra növekszik. Ez az 1 százalékos növekedés természetesen nem elhanyagolható, ugyanakkor meglehet kevéssé elrettentő azok számára, akik szeretik a szalonnás szendvicset.

(Egy kis magyarázat: az 5 százalék valószínűség azt jelenti, hogy 100-ból 5 ember lesz beteg. A 20 százalék relatív kockázat növekedés, azaz a megbetegedettek száma nő ilyen arányban. Valaminek 20 százalékos növekedése azt jelenti, hogy a növekmény ötödrésznyi, azaz esetünkben 1 fő. Tehát a megnövekedett érték 6 százalék, ennyi a „szalonnás” abszolút kockázat.)

Nem csak a média választja ki ügyesen a relatív vagy abszolút kockázatot valamely téma hatásos ismertetésében: néha az orvosok is ezt teszik. Például akkor, amikor valamely kezelés előnyeiről beszélnek, relatív összevetést használnak, míg az esetleges negatív hatásokat abszolút valószínűségi mérőszámokkal jellemzik. Így pédául egy női hormonpótló terápia ismertető füzetecskéje (nem hazánkban – Németországban) közli, hogy a kezelés 50 százalékkal csökkenti a gyomorrák kialakulásának valószínűségét (előny); ám mellékhatásként 1000 nő közül átlagosan hatnál mellrákot okoz (hátrány). Kicsinek tűnik az ártalom 0.6 százalékos veszélye, ám csak addig, amíg rá nem ébredünk, hogy az említett 50% azt jelenti valójában, hogy a kór kialakulásának valószínűsége 5 százalékról 2.5 százalékra csökken. Azaz 2.5 százalék „előny” áll szemben 0.6 százalék „hátránnyal”. Bár az előny kétség kívül így „átszámolva” is nagyobb, ám a hátrány hozzá képest korántsem elhanyagolható.

- nikol -

• Cimkék:
kockázatelemzés előny hátrány terápia

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére