Tudomány
2011-11-24 22:00:00
A sörgyártás modellezi az ipari forradalmatEljött a feltalálógépek ideje!
Egyes víziók szerint egy-két évtized múlva nem lehet majd feltalálógép nélkül boldogulni, de azért eddig is születtek értékes magyar találmányok – Galántai Zoltán jövőkutatóval beszélgettünk.
– Sikeres feltalálók a magyarok?
– Magyarország 1985-ben a legjobbak között volt, 2000 után az átlagosan teljesítők között, de még mindig az első harmincban. Ez nagyjából megfelel az ország gazdasági súlyának a világban. Ami a jövőt illeti, Japánt 2020-ig várhatóan nem fogják befogni, és a szabadalmaztatás súlypontja a tendenciák szerint egyre inkább Ázsiába kerül át. Egy japán tanulmány szerint egyébként az elmúlt két évszázad összes fontos szabadalmának 54 százaléka angol, 25 százaléka amerikai, 5 százaléka japán – de most jegyezzük meg, nem igazán jól használható mérőszám a szabadalom. Az angolok az ipari forradalomban betöltött elsőbbségük miatt állnak ilyen jól.
– Magyarország szabadalmakkal meglehetősen későn jelentkezett, nem döngetett az ipari forradalomban.
– A szabadalmak megalkotásában a kulcskérdés az ipari forradalomban való részvétel. Ezt legkiválóbban a sörgyártás modellezi. Azok az országok, ahol sok sört gyártanak, részt vettek az ipari forradalomban, ahol nem gyártanak, azok pedig nem. A sörkészítés technológiája fontos jelző, hiszen az utóbbi századokban már nagy tömegben, iparilag állítják elő, a romlékonysága miatt pedig hamar el kellett juttatni a fogyasztóhoz. Magyarország és például Oroszország kimaradtak. Joel Mokyr amerikai gazdaságtörténész szerint egyébként az ipari forradalmat kizárólag Angliához kötni hiba, mivel egész Európából vettek át megoldásokat, és az ún. szellemföldek, a gyarmatok jelentősége sem hanyagolható el, amelyek felvevőpiacként és nyersanyagtermelőként járultak hozzá az anyaországi folyamatok gyorsításához.
– Hogyan lehet motiválni a feltalálókat?
– Az ipari forradalom után lett cél a feltalálók serkentése, és erre szolgált a szabadalom. De nem ez az egyetlen megoldás, ott vannak például a díjak. Ebben az esetben előre megmondják, hogy miért hajlandóak fizetni, és aki először megfelel a feltételeknek, az nyer. Ezzel jól serkenthető konkrét célok elérése – viszont ha sok díjat írunk ki, akkor minden kreatív elme ezek megszerzésén munkálkodik, és esetleg elsétálnak az olyan, alapvető problémák mellett, amiért senki nem ajánl díjat. De van, aki a hírnévért dolgozik, mint Sir Humphry Davy brit feltaláló. Ő robbanásmentes bányászlámpát talált fel a 19. század elején, és nem váltott ki rá szabadalmat, hogy mindenki használhassa, viszont ragaszkodott hozzá, hogy róla nevezzék el. Vagyis különböző „értékrezsimek” lehetségesek a feltaláló részéről: van, akinek a hírnév számít, másnak az anyagi gyarapodás. Mindenesetre jó lenne tudni, hogy a jövőben milyen innovációra serkentő megoldások terjedhetnek el a jelenlegiek mellett – mert az valószínűnek látszik, hogy ami jó volt az ipari forradalomnak (a szabadalom), az nem jó az információs forradalom idején.
– Mi a helyzet napjainkban, az információs forradalom idején?
– Francis Bacon angol filozófus kétféle találmánytípust különböztetett meg 1620-ban: a közvetlenül elérhetőt, amelyhez elég minden különösebb háttérismeret nélkül, leginkább próba-szerencse módszerrel kísérletezni (ilyen például a gemkapocs), illetve azokat, amelyekhez tudományos ismeret kell. Ilyen volt az atombomba: nem lehetett volna próbálgatással megépíteni. Az innovációban 1850-ig az első típusra alapoztak, később egyre inkább a másodikra. Ma egy harmadik típus kialakulása zajlik, ez pedig a számítástechnikára épülő innováció és a „feltalálógép”. Egyes kutatók úgy tartják, egy-két évtizeden belül már nem lehet nélküle boldogulni. Ugyanis a számítógép képes arra, amire az emberi elme nem: virtuálisan lefuttatja az összes lehetséges kísérletet. Ez annak a jövőkutatásban is használt „forgatókönyv-módszernek" a továbbfejlesztése, amelyet először a Shell alkalmazott a múlt század hetvenes éveiben az első olajválság idején. Ekkor jöttek rá a cég tervező közgazdászai, hogy értelmes lenne különböző lehetséges jövőt modellezni, és azokra kidolgozni az üzleti stratégiát. Akkor ez – mondjuk – három lehetőséget jelentett, ma a számítógép képes milliókat, milliárdokat átfuttatni. Beadják az összes lehetséges adatot, és a számítógép készít egy információs „tájképet”, amely az összes lehetséges megoldást tartalmazza. Ez átalakítaná a feltalálás módszertanát.
– Itthon képesek leszünk erre az átalakításra?
– Nem tudom, ez össztársadalmi kérdés. Mert nem mindegy, hogy milyen társadalmi közegben jelenik meg egy találmány: hogy milyen szociotechnikai rendszerben kell működnie. Az innováció (és a kísérletezés) mindeddig leginkább magára a találmányra irányult, pedig végezhetnénk kísérleteket a minél jobban működő társadalmi környezet kialakítására is. Ha ezzel is megpróbálkoznak, ennek az elterjedése is megváltoztathatná a „feltalálás” természetét. Annyi azonban bizonyos, hogy az innováció sikeressége leginkább a népesség számától és a jólététől függ, és ahol többen élnek és/vagy nagyobb jólétben, ott rendszerint több a találmány is. De a képet további tényezők is árnyalják. Egy családi vállalkozás kisebb kockázatot vállal, mint egy részvénytársaság, hiszen a cél nem a részvényesek bevételeinek növelése, hanem az, hogy épen továbbadják a vállalkozást a következő generációnak. A pénzügyi rendszer – például a bankok – hozzátartoznak az innovációhoz. Egyfelől a különböző pénzügyi fejlesztések ugyanúgy innovációk, mint a gőzgép; másfelől alapvető szerepük lehet a fejlesztés sikerességében. Erre is akad történelmi példa, a Bank of England. Amikor 1694-ben létrehozták, eleinte a háborúk pénzügyi kiadásait finanszírozta csupán, de később már hitelezett magánvállalkozásoknak is, nem kis szerepet vállalva Anglia gazdasági felfuttatásában. Amikor a magyar találmányok közül a Rubik-kocka világhíre kerül szóba, ne felejtsük el, hogy mások meg a kerékpárt, repülőgépet és az internet-böngészőt találták fel. Vagyis tekintettel arra, hogy nem vagyunk különösebben nagy ország, senki nem várhatja tőlünk, hogy aránytalanul jók legyünk az innovációban. Arra viszont joggal lehetünk büszkék, amit elértünk.
Az 1964-ben született jövőkutató, tudománytörténész a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense. 2003-tól az egyetem Távoli Jövő Kutatócsoportjának alapítója és vezetője. Kutatási területe a távoli jövő, valamint a technika társadalmi hatása a 21. században és a technikai fejlődés etikai problémái a jövőben. Egyetemi oktatói munkája mellett jelentős tudománynépszerűsítő és írói munkássága is, nevéhez fűződik az első magyar steampunk regény, a Mars 1910 megalkotása.
Jakab István
Fotó: Túry Gergely
|
