A korabeli építészeti koncepció részét képezte a terület élettel való megtöltése

Várkertbazár: már nemcsak a fantáziát izgatja?

A budavári nagy rondelláig vezető mozgólépcsővel, az Árpád-házi uralkodóknak szentelt állandó kiállítással megspékelt turistalátványosságként képzeli megújítani a kormányzat az egyre csak pusztuló Várkertbazárt.

Hiánypotló építmény

A Várkertbazár afféle Patyomkin-építmény. Küldetése kezdetben sem volt más, minthogy kitöltse a királyi palota és a Duna-part közötti hiátust a hegyoldalban. A beépítés ötlete Reitter Ferenctől, a székesfőváros első voltaképpeni főépítészétől származik. (Igazából ő nem töltötte be ezt a posztot, „csak” a Fővárosi Közmunkák Tanácsának zseniális szakosztályfőnöke volt.) A Reitter által elkészített városépítészeti koncepció részét képezte a terület élettel való megtöltése. Podmaniczky Frigyes és Ferenc József is áldását adta a tervre, amelynek lényege egy hegyre vezető korzó volt. A kompozíció velejét, a bazársorral övezett rámpát szintén Reitter fogalmazta meg. Az építészeti tervezéssel megbízott Ybli Miklós ezt bontotta ki.

Siklóssy László Hogyan épült Budapest? című várostörténeti nagymonográfiájában leírja, hogy a közmunkatanács 1873-ban fogott hozzá az akkor még erődszerű budai Vár „szépítésének”. A Kincstár 2,2 millió forintot engedélyezett a palota dunai kapujának, lényegében fogadóépületének megvalósítására, az összeg negyede ment el a kisajátításokra, a többi magára az építkezésre. A Várkertbe vezető lépcső és a kísérő épületek terveinek vázlatát Reitter vetette papírra, ez alapján kezdett el dolgozni Ybl Miklós.

Korabeli képeslapon a „Várbazár”. Fotó innen

Ybl először nyílt, csarnokszerű építményt akart a szoborművek felállítására, aztán megtérülési okokból úgy döntöttek, hogy helyette bazársor lesz, üzletekkel. Ybl nagyszabású, neoreneszánsz stílusban épített művének déli és északi végében lakóházakat biggyesztett a királyi testőrség és szolgaszemélyzet számára. Ezek között „az utca felé egy pavillonok által megszakított terasse építtetnék, mely alá csinos bolthelyiségek rendeztetnének be”. A Vár és a Duna között húzódó úgynevezett Vízhordó-lépcső alsó része emeletes építményt kapott, „melynek pendantja megvan délen is. Az épületsor mögötti tájkertben a középtengely vonalában palladio motívumos kerti építmény helyezkedik el. Az épületegyüttes meghatározó motívuma a Duna-partról a teraszszintre emelkedő szimmetrikus vezetésű nagyvonalú rámpa-pár” – szól a korabeli leírás.

Az enyészeté lett

Csakhogy akármilyen tetszetős is lett a mai bevásárló-központokat idéző ingatlanfejlesztés, az élet csak nem akart beindulni. A környék gyér forgalma miatt már az elején is nehezen találtak bérlőt a bazársor üzleteibe. Így jött az ötlet, hogy műtermeket létesítsenek. A sort még 1884-ben Stróbl Alajos kezdte, ő volt az első szobrász, aki a bazár árkádsorán saját műtermet tudhatott magáénak. Rövidebb időszakokra helyt adott a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának is, néhány évig az északi szárnyban az iparszerű női kézimunka különböző ágait művelő Budai Nőipari Tanműhely működött, aztán a Történeti Arcképcsarnok volt itt látható. 1890-től 1918-ig női festőiskolának adott otthont.

A két világháború közti időszakban, nyilván az itt működő művészeknek köszönhetően, sikerült valamelyest felpezsdíteni a budai korzó életét, a Stróblt követő művészseregnek köszönhetően legalább a műtermek nem álltak üresen, ám ennek ellenére az épületegyüttes szépen-lassan pusztulásnak indult. S bár már a Horthy-éra első éveiben felvetődött, hogy érdemes volna rekonstruálni az Ybl-féle kioszksort, három évtizedig erre egyetlen városvezetés sem kerített sort, pontosabban pénzt. A második világégés komoly kárt nem tett az objektumban, de egy közelben felrobban légibomba eltüntette a pergolasort, a kapukat őrző oroszlánokat, több szobrot és festményt is.

Az újjáépítés időszaka aztán valamelyest kedvezett az építménynek. Az 1950-es években Gerő László elképzelései alapján elvégzett műemléki helyreállítás során kötötték össze a déli cortinafallal a keleti zárófalat, a jellegzetes Ybl-pavilon lépcsőterét pedig elbontottá, és beépítettek a felső kertszintről a vízhordó lépcsőhöz letekeredő beton csigalépcsőt is. De lebontották a teraszszinteket összekötő külső lépcsőket és a cortinafalra menő lépcsőt is, mivel ennek funkcióját átvette az új csigalépcső. Élet azonban csak 1961. augusztus 20-án költözött a Várkertbe, ekkor nyílt meg a legendás Ifipark, amelyhez 1969-ben még egy szabadtéri színpaddal is megtoldották a komplexumot. Az állagmegóvás a későbbiekben viszont elmaradt, ezért egy 1980-ban bekövetkezett falomlás után egy részét lezárták, mígnem négy évvel később az egész helyet bezáratta a fővárosi tanács.

Azóta több kormányhatározat és pályázat is próbált kezdeni valamit a kihalt függőkerttel, mondanunk sem kell, sikertelenül. Az építészek fantáziáját pedig szinte folyamatosan izgatja a rekonstrukció.

Márton Félix

A nyitókép innen

• Cimkék:
várkert bazár újjáépítés ybl miklós építészet budapest

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére