Mit kezd az oktatáspolitika a szegényekkel és a cigánysággal?

Törésvonalak a kormánypárton belül

A köznevelési törvénytervezet parlamenti beterjesztésekor kerültek felszínre a kormánypárton belüli (talán nem csak oktatásügyi) nézetkülönbségek. A fő döntések persze a Fidesz frakcióban születtek, de a nyilvános bizottsági ülésen elhangzottak alapján is rekonstruálhatóak a néha nagyon is éles nézetkülönbségek – és a nem kevésbé éles hangnemű viták. Hoffman Rózsa, mint emlékezetes, azt mondta:

„Nem igaz, hogy a vita nem a kormány és az ellenzék között folyik. Megismétlem, ez a kormány törvénytervezete. Ez a vita tehát a kormány és az előterjesztését így vagy úgy nemtetszéssel fogadók között folyik.”

Ezt a típusú vitakultúrát jellemezte Pokorni Zoltán a Rákosi-korbéli szlogennel („aki nincs velünk, az ellenünk van”), aminél szerinte „még a Kádár-kor kommunistái is okosabbak voltak.”

Milyen világképeket tükröz ez a vita? Az összeállításban főként azt kerestük, milyen választ adnak a dráma szereplői a nem középosztályi háttérből érkező, képzetlen és szegény családból származó gyerekek helyzetére.

A konzervatív államtitkár

Hoffmann Rózsa a konzervatív pedagógusok számára ír törvényt. Az ő iskoláját hierarchikus viszonyok működtetik. A tanári tekintély megkérdőjelezhetetlen. A közoktatási törvény egy korábbi iskola-felfogást idéz: a két háború közti iskolák civilizatorikus szellemét idézi fel, az iskola „nevelési funkcióját” szeretné visszahozni:

„Az iskolát nem az élet tornatermének tekintjük" – ahogy Németh László írja, hanem az egész élet tervszerűen sűrített másának, ahol a tanuló életfokonként s rendezve kapja mindazt, ami odakint kaotikusan veszi körül. A mi dolgunk ennek a rendezésnek a megteremtése, hogy a gyerek, a fiatal az ő állapotának megfelelően fejlődhessen, és aktív, alkotó tagja lehessen annak a magyar társadalomnak, amelynek felépítése, felvirágoztatása mindannyiunk közös érdeke.”

Az új koncepció lemond a „látszólagos egyenlő pályákról” (vagyis arról a korábbi törekvésről, hogy minden gyerek – jöjjön szegény cigány vagy gazdag, esetleg értelmiségi családból – kapjon egyenlő esélyt az iskolában és hozzáférést a jó minőségű közoktatási szolgáltatásokhoz). Az esélyegyenlőségi politika helyébe vezeti be a Híd-programot, a tankötelezettség korhatárának csökkentését és tért volna vissza a kilencvenes évek közepén megszüntetett kiscsoportos fejlesztő (felzárkóztató) foglalkozásokhoz. Hoffmann Rózsa világképe szerint az iskolai siker kizárólag az egyéni erőfeszítések függvénye: ha egy fiatal kimarad az iskolából, az „nem akar tovább tanulni”. Aki sokat hiányzik, az „iskolakerülő”, aki rosszul tanul, „nem tesz elég erőfeszítést”.

A hátrányos helyzetű fiatalok útját a Híd-programmal (az általános iskolából kimaradók vagy a középiskolai felvételin kudarcot vallók számára létrehozott külön iskolatípussal), valamint az egész napos iskolával szeretné megoldani. Hatéves korban minden gyereket iskolapadban látna, az iskolaéretleneket kis létszámú fejlesztő csoportokban, ahol a tanév végén döntenének arról, hogy gyógypedagógiai iskolába vagy normál tantervű osztályba kerüljenek a gyerekek. Fideszes képviselők módosító indítványai nyomán utóbb ezt a passzust elhagyták, ennek köszönhetően továbbra is lesz lehetőség a lassabban fejlődő gyerekek óvodai fejlesztésére.

Progresszív-konzervatív polgármesterek

A médiában elsősorban a Hoffmann–Pokorni csörték kaptak nyilvánosságot. Noha valóban Pokorni Zoltán fejtette ki a törvénytervezet legátfogóbb kritikáját, néhány alapvető módosító indítványt a Fidesz több politikusa közösen nyújtott be: Pokorni mellett Sági István, Pichler Imre László, Pánczél Károly és Révész Máriusz vállalt ebben szerepet.

A (szocialista-liberális) „értékpluralistákkal” szemben, akik óvatoskodnak, nehogy megsértsenek valakit, Pokorni szerint az iskolában „lehet deklarálni egy hierarchikus értékrendet”, de a valódi kérdés az, „hogyan válik egy deklarált norma, egy külső parancs belsővé, hogyan válik a norma éthosszá?” A pedagógia lényege szerinte nem a tekintélytisztelet, hanem a közösségformálás, „mert a közösség ad erkölcsöt, normát, tartást a gyerekeknek.” Amennyiben az egész napos iskolát egyik napról a másikra kötelezővé teszik, abból „muszájnapközi” lesz. Pokorni egy „nyugodtabb” oktatási rendszer vízióját vázolja fel, ahol van idő a gyakorlásra, közösségképzésre, és lehetőség nyílik arra, hogy „szakítsunk azzal az ismeret¬centrikus, tanításcentrikus, frontális pedagógiával”.

Pokorni szerint elég volna négyéves korban teljes körben előírni az óvodakezdést. A rászoruló rétegeket kéne három évesen beterelni az óvodába, megtartva a jelenlegi szabályozást, „beóvodázási támogatással” ösztönözve őket. Máskülönben ki-ki a maga módján és eszközeit latba vetve úgyis megtalálja a kiskapukat, attól tart, hogy a védőnők nem mernék megtagadni a cigánysoron a kötelező óvoda alóli felmentést.

„De ezt nem úgy kell, hogy kötelezően előírom! (…) a paragrafus ingyen van, annyit is ér.”

Pokorni a családi napközikben a középosztály lehetséges menekülő-útvonalát véli felfedezni: „a cigányságnak „szakszerű, jól felkészült, tökéletesen működő óvodát akarunk adni (…) mert ott a családi napközi fügefalevél, a közös szándékok kijátszása lesz”.

Lázár János mellett Pokorniék is beterjesztették a kis létszámú fejlesztő osztályok (a valamikori „kis létszámú felzárkóztatók”) tervének törlését. Az államtitkársággal összhangban a Híd1-programotfelvételi felkészítő évnek tekinti azok számára, akiket nem vettek fel középiskolába,. A Híd 2 programot viszont a 15 éves kort betöltött, 6 osztályt vagy kevesebbet végzők számára hoznák létre; a módosító javaslat értelmében az itt tanulókat szakiskolai tanulmányokra készítik majd fel. Pokorniék javaslatára mindkét program esetében bérkiegészítést kínálnak majd az itt tanító pedagógusoknak, amennyiben a csoportban tanulók 70%-a sikeres középfokú felvételi vizsgát tesz.

A keresztény-szociális álláspont

Révész Máriusz, akinek Böjte atya gyerekvédelmi tevékenysége nagy hatást gyakorolt az elképzeléseire, szintén aktív volt a bizottsági vitákon. Hozzászólásaiban rendszerint kőbányai önkormányzati tapasztalatait idézte fel, illetve saját gyerekeinek példáját hozta, mégis elsősorban (Pokornihoz hasonlóan) az iskolafenntartók szempontjait hangsúlyozta: fontosnak tartotta a világos és garantált finanszírozást, főként, ha az önkormányzat „visszaszerződi” az iskoláját az államtól. Adottnak veszi, hogy a problémásabb iskolák kezelése az állam feladata lesz.

Pokornival egy véleményen vannak az egész napos iskola kérdésében. Ha kötelező volna, problémát jelenten, hogy miképp tudja majd elkérni a gyermekét a szülő a délutáni különfoglalkozásokról, és mi garantálja, hogy a hátrányos helyzetű szülők nem viszik el idő előtt a gyereket az iskolából? A délutáni foglalkozásokon való részvételt az elfogadott törvényjavaslat végül nem tette kötelezővé.

Ugyancsak egy véleményen voltak a tanári pályára vonatkozó rendelkezések kritikájában. A pályán eltöltött évekkel arányosan emelkedő bértábla helyett teljesítményösztönzést, a plusz feladatvállalást honoráló bérezési rendszert javasoltak. Hangsúlyozza, hogy meggondolatlanul a tanárok felbőszítéséhez vezetne, ha a munkaterhek újradefiniálása (vagyis valószínű emelése) és a méltányosabb bérezés nem egy időben lépne hatályba (az elfogadott törvényben mindkettő 2013 szeptemberétől lesz érvényben).

A pragmatikus álláspont

Lázár János nem szólalt meg a parlamentben és a bizottsági vitában sem jelent meg, benyújtott viszont néhány nagy port kavaró módosítót. A javaslatait a „hódmezővásárhelyi modell”-hez igazítva fogalmazta meg. Ide tartozik például a kis létszámú első osztály eltörlése, a tanítók és óvónők együttműködésében megvalósított óvodai fejlesztő csoport. Egy további jelentős javaslatban a kompetenciamérést (vagyis annak országos felmérését, hogyan tudják alkalmazni a diákok a tudásukat) ki szerette volna terjeszteni több műveltségterületre is, de ez a javaslat elbukott.

2011. december 20-ára virradó hajnal az Országgyűlés megszavazta a törvényt. Pokorni Zoltán NEM-mel szavazott.

Neumann Eszter

• Cimkék:
köznevelési törvény oktatáspolitika Hoffmann Rózsa Pokorni Zoltán Híd-program kormányvita

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére