- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Társadalom
2011-12-09 09:00:00 Megdöbbentő adatok a csapadékmentes időjárásrólMilliárdok eshetnek ki az aszály miattNagy gondok lehetnek még az idei aszályból. Több vizet kellene az országban tartani, hogy csökkenjen a vízháztartási deficit.Megdöbbentő adatot hozott nyilvánosságra a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége a minap: az ősszel elvetett repcének csaknem a felét – közel 115 ezer hektárt – ki kell szántani. Az augusztus elejétől szinte csapadékmentes időjárás miatt ki sem csíráztak a magok. Augusztus óta – az elmúlt pár napot leszámítva – mindössze pár milliméter esett országszerte. A rendkívüli aszályt azonban nemcsak a – válság alatt egyedüli húzóágazatnak bizonyuló – mezőgazdaság érezheti meg, milliárdos kieséssel számolnak a szakemberek. Arányait tekintve mindig is több víz távozott az országból, mint amennyi érkezett – igaz, a kutatók szerint a 19. századi folyószabályozások előtt alig valamivel haladta meg a távozó a beérkező vízmennyiséget. A gond az, hogy az egyenetlen eloszlásban és többnyire intenzíven lehulló csapadék már nem mindig pótolja az alvíziségből fakadó hiányt. A konszenzusos klímaforgatókönyvek szerint a Kárpát-medence a következő évtizedekben fokozatosan a mediterrán éghajlati övbe kerül. Vagyis az ősz és a tavasz alig pár hétre korlátozódik, a tél és a nyár időtartama pedig kitolódik, ahogy ez az elmúlt években már tapasztalható volt. A közérzetet amúgy javító, októberig tartó nyarak és az enyhe telek a vízháztartásnak egyáltalán nem kedveznek. Az áztató tavaszi-őszi esők és a tartós téli hótakaró hiányában a talaj nem telítődik vízzel, és a felszín alatti, a csapadékból amúgy is csak 10 százalékot befogadó készletek sem gyarapodnak. A rétegvizek mennyisége tehát csökken, vagyis csak mélyebbről, drágábban lehet ivó- vagy öntözővízhez jutni. A talaj általános kiszáradása az épített környezetre is hatással van. Nedvesség híján a töltések és az alapok statikai tulajdonságai megváltoznak: az utak megsüllyedhetnek, beszakadhatnak, és házak, hidak, távvezetékek mehetnek tönkre. A felmelegedéssel ugyanakkor a párolgás mértéke is nő, így a vízháztartási ciklus felgyorsul, és a csapadék egyre szélsőségesebben, viharok, felhőszakadások formájában jelentkezik. Ezzel az a baj, hogy az intenzív csapadék nem szivárog be a talajba: vagy egyenesen a patakokba, folyókba kerül, vagy kárt okozó belvízként áll a termőterületeken, illetve pincéket, csatornarendszereket önt el. A szakemberek szerint az 1999–2000-es esztendők a legjobb példái annak, hogy mire számíthatunk. Ősszel a belvízzel és a szinte az összes folyót érintő tartós árhullámmal kellett megküzdeni, majd a tél végétől a nyár végéig aszály volt. A vízháztartási deficit csak a víz visszatartásával orvosolható. A döntéshozókat az 1980-as évek óta újra és újra figyelmeztető Láng akadémikus szerint nem kell feltétlenül ördöngösségre gondolni. Már a talajjavítással is elejét lehet venni a nagyobb bajnak. A kötött rögökből álló, „víztaszító” földeket mélyszántással lazíthatnák fel, az esőt beszippantó, de meg nem tartó homokos területeket pedig humusz hozzáadásával tehetnék „szivacsosabbá”. Márton Félix
|
Hírsor
A hét java
|
|