Társadalom
2011-11-17 15:00:00
Valamiért az értékhatárról ritkán esik szó…Eva-balhé: megvan, hogy kik gazdagodnak?
Visszaélésekre ad lehetőséget az egyszerűsített vállalkozási adó, ezért meg kell szüntetni – vagy épp ezért kell megtartani, méghozzá a mainál magasabb bevételi értékhatárral?
Az átlagosnál nagyobb közfigyelmet kapott a jövő évi adótörvények tárgyalása során az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) sorsa. Ezt részben indokolja, hogy több mint százezer vállalkozásról, azon keresztül ugyanannyi háztartásról, családok megélhetéséről van szó. De még ez sem magyarázza azokat az éles kanyarokat, melyeket a politikai szereplők írtak le a „megtartjuk, sőt kiterjesztjük”-től a „megszüntetjük”-ön át a „megtartjuk, magasabb kulccsal és értékhatárral”-ig terjedően. No de miért az izgalom? Hiszen az eva csak egy felhasználóbarát adózási forma, amely csekélyebb adminisztrációt, odafigyelést, költséget kíván a vállalkozótól.
Az egyszerűség védelmez
Bevezetésekor – 2003-ban – a terhelése is kifejezetten kedvezőnek számított: a 15 százalékos kulcs alacsonyabb volt az áfánál is, vagyis a nettó számlaérték felett még két-három százalék is az adózó zsebében maradt. Bár ez az idők során mínuszba fordult, sőt lefogyott nagyjából 80 százalékra, a szabályok egyszerű betarthatósága azóta is megmaradt. Ez sem kis adomány, hiszen minél bonyolultabb, kiszámíthatatlanabb egy szabályozás, annál inkább kiszolgáltatott a polgár a hatóságoknak.
Ámde van még egy peremfeltétel, ami megváltozott: az evás cégek bevételi összeghatára a kezdeti 15 millióról több lépcsőben 26 millióra emelkedett, és az elfogadásra váró jövő évi adójogszabály ezt 30 millióra tervezi emelni. Vajon miért? Talán mert az eva szabályai szerint leadózott bevétel nyom nélkül eltűnik a hatóságok szeme elől, míg a társasági adó hatálya alá eső cégek bevételeiből csak szigorúan meghatározott módon veheti ki a tulajdonos a jövedelmet.
Pénzmosoda: nem is olyan kicsiben
Az adóhatóság adatai szerint az „evás” cégek túlnyomó többsége soha nem használta ki a törvény adta bevételi értékhatárt, 4-6 milliós forgalmat csinált évente. A maradék kisebbség érdekében kellett-kell duplájára emelni az értékhatárt? Anélkül, hogy bárkit gyanúsítanánk, nézzünk egy példát az eva lehetőségeinek kiaknázásáról.
Tegyük fel, hogy X és Y régi barátok, X egy állami cégnél vezető, Y vállalkozó. Az állami cég szolgáltatást vásárol, méghozzá olyat, amilyet Y cége nyújt. Az állami döntéshozó úgy intézi, hogy Y-tól vásároljanak. A vállalkozó elvégzi a munkát és leszámlázza. Az állami cég fizet, Y hálája jeléül a bevétel meghatározott részét egy „bármilyen dobozban” eljuttatja X-nek.
Ha Y cége történetesen evás, akkor ezt különösebb nehézség nélkül megteheti, hiszen a bevételt, készpénz formájában, szabadon kezeli. A következő fokozat, amikor a példánkban szereplő vállalkozó saját emberét helyezi el állami döntéshozói poszton, és strómanok segítségével evás cégek hálózatát tartja fenn. Ezek fiktív tevékenységekért számláznak az állami cégnek, és a csoport így akár százmilliós szabad felhasználású pénzhez jut. (Aki a fentiek alapján a BKV körüli korrupciós ügyekre asszociál, nem jár mesze a valóságtól.) Ezzel elérkezünk a tiltott pártfinanszírozáshoz, és megsejthetjük, miért ragaszkodtak korábban a szocialista, most a fideszes képviselők az eva megtartásához.
Kis magyar adóparadicsom
Az eva kérdésében a Matolcsy György vezette gazdasági minisztérium a teljes Fidesz-frakcióval szemben találta magát. A minisztert az a – talán téves – számítás vezette, hogy az eva engedmény, kedvezés egyeseknek, kivezetése pedig többletbevételt hoz a költségvetésnek. A pártok és politikusaik azonban másként gondolják. A politikusok körül ugyanis regimentnyi tanácsadó, hírvivő, táskahordozó működik, akiknek zsebből való finanszírozása örök gondot jelent.
Az eva a maga rugalmasságával sok terhet levesz a vállukról. Rogán Antal képviselő – merészen – úgy indokolta a megszüntetés helyett az eva értékhatárának megemelését, hogy ez a vállalkozások érdekét szolgálja. Lázár János frakcióvezető pedig egyenesen megmondta, szó sincs az eva megszüntetéséről. Jövőre megmarad, és hogy 2013-ban mi lesz vele, azt majd egy év múlva ráérnek eldönteni.
Fehérít vagy szürkít?
Amikor az eva hasznáról vagy káráról vitatkoznak politikusok vagy szakértők, az értékhatárról ritkán esik szó. Inkább általában az adófajta beilleszthetőségéről beszélnek, vagy a hazai kis- és középvállalkozások adminisztrációs terheinek a mérsékléséről. Vámosi-Nagy Szabolcs, a magyar személyi jövedelemadó rendszer atyja sokszor nyilatkozta, hogy azért tartja károsnak az evát, mert nem ösztönzi az érintetteket a költségszámlák gyűjtögetésére, s ezzel a számla nélkül végzett tevékenységeket erősítik. Mások ezzel szemben úgy vélik, hogy a számlagyűjtögetés a számlagyárak keresletét fokozza, és ha az a 108 ezer cég, amely ma egyszerűsítve adózik, visszatérne a fiktívszámla-piacra, azzal a szervezett alvilág pozícióit erősítené. De nem lehetne, hogy az eva megmaradjon a kisvállalkozások adójának, miközben nem szolgál pénzmosási célokat?
Az általunk megkérdezett adószakértő könnyen megoldhatónak tartja a problémát. A neve elhallgatását kérő szakember szerint az eva értékhatárát nem növelni, hanem csökkenteni kellene, méghozzá tízmillió forint körülire, mert ezzel megnehezítenénk az állami-önkormányzati megrendelésre játszó korrupciós pénzeket visszacsorgató vállalkozók dolgát. Persze lehet, hogy akkor már nem is lenne olyan izgalmas az eva ügye a politikai pártok számára.
Vashegyi András
|
