Angoltudásra nincs szükség

A diplomások a volt gyarmatokon találnak munkát

Natalia Santosnak elege lett. A 29 éves portói tanárnő nem vádolható azzal, hogy ne próbálta volna kezébe venni a sorsát. Mindent lehetőt megtett, hogy teljes munkaidős állát találjon Portugáliában. Az elmúlt hat évben 362 iskolába adta be a jelentkezését, és hiába lett egyre több referenciája, csak rövidtávú, egy-egy tanévre szóló szerződéseket kapott. Minimálbérért, ami Portugáliában mintegy havi 500 euro (1 euro = 270 forint). Amikor éppen nincs állása, munkanélküli szüleinek segít gyümölcsöt és zöldséget termeszteni.

Natalia egy évet Lengyelországban töltött egy európai uniós önkéntes program keretében: dolgozni akart – még ha csak költségtérítésért is. Azt remélte, az így szerzett tapasztalat segít majd állást találnia Portugáliában, de nem így történt. Ezért Írországban pályázott meg egy pozíciót, de aztán összeomlott a gazdaság. Nataliának ez sem szegte kedvét, újra beült az iskolapadba, hogy gyógypedagógussá képezze magát. Az oktatási költségvetés megszorításai miatt azonban a legtöbb iskolában a korábbi négy-öt helyett most csak egy gyógypedagógust alkalmaznak. Úgyhogy ez sem vezetett sikerre. „Frusztráltnak és nagyon csalódottnak érzem magam – mondja. – De nem adom fel. Külföldre megyek, nem várok arra, hogy Portugália nyújtson nekem valamit.”

Natalia gyarapítani fogja az „agyelszívottak” egyre növekvő táborát. Ma minden tizedik diplomás elhagyja az országot, és egyre többen beszélnek Portugália „elveszett nemzedékéről.” „Ez a legnagyobb emigrációs hullám az 1960-as évek óta” – mondja Filipa Pinho, a kormány által a közelmúltban alapított Emigrációs Kutatóintézet munkatársa.

Portugáliában hagyománya van a munkaerő exportjának, körülbelül hárommilliós portugál diaszpóra él szerte a világban. De korábban a kétkezi munkások és a falusiak vándoroltak ki egy jobb élet reményében, most pedig jól képzett értelmiségiek hagyják el az országot. És míg ötven éve a fiatalok Európa gazdagabb országaiban próbáltak szerencsét, ma a fellendülő Brazília, Angola és Mozambik felé veszik az irányt. Ez történelmi „szerepcsere”, hiszen évtizedeken át Portugália vonzotta a korábbi latin-amerikai és afrikai gyarmatairól érkező bevándorlókat.

Történelmi szerepcsere

Pinho elismeri, hogy szervezete nem rendelkezik a legfrissebb statisztikákkal, de a kutatóintézet annyit tud, hogy a brazíliai konzulátuson regisztrált portugálok száma 60 ezerrel emelkedett 2009-ről 2010-re. És míg 2006-ban mindössze 156 angolai vízumot állítottak ki a délnek tartó portugálok számára, addig 2010-ben ez a szám 23 ezer volt. Ma úgy 3000 portugál cég működik Angolában, közülük néhány egy 32 éves lisszaboni vállalkozó, Antonio Bagal kezében van. A sikertől fellelkesülve most egy jóval nagyobb piacra vetett szemet – Brazíliára. Azt meséli, hogy amikor néhány éve Angola fővárosában, Luandában dolgozni kezdett, a legtöbb ott élő expatrióta a 40-es, 50-eséveiben járt. Most azonban fiatalok érkeznek.

A portugál egyetemisták még nem tudják, mi vár rájuk. Kép innen.

„A legtöbbjük jól képzett, egyetemi diplomája vagy akár PhD-je van, és újabban sokan közülük nem is akarnak visszamenni Portugáliába – mondja. – Angola most nagyon gyorsan fejlődik, és szüksége van képzett emberekre az infrastruktúra kiépítéséhez.” Egy építőmérnök, aki Portugáliában 900 eurót keres havonta, Angolában négyszer annyit is zsebre vághat. De Brazília is tárt karokkal várja a portugál mérnököket és építészeket, mert hatalmas építkezések folynak a 2014-es futball világbajnokság és a 2016-os olimpia miatt – meséli.

Amikor David Bernado, Sao Pauloban élő portugál üzletember létrehozta az Állások külföldieknek Brazíliában nevű Facebook oldalt, 20 ezren csatlakoztak hozzá kevesebb, mint két hét alatt. A legtöbb érdeklődő 24-35 év közötti portugál volt, akiknek több, mint a fele nő. Nőtt azoknak a fiatal portugáloknak a száma is, akik a hagyományos bevándorlási célpontokat választják: az Egyesült Államokba költözők száma 6,3, a Kanadába távozóké 16, az Ausztráliát választóké pedig 4,8 százalékkal nőtt. De Antonio szerint a hajdani gyarmatok előnye, hogy ezekben az országokban szédítő mértékben nő a gazdaság, és vonzerejüket fokozza, hogy nem kell angolul beszélni.

A 29 éves Miguel Paulát nemrég bocsátották el parlamenti adminisztratív állásából. 25 éves feleségét, aki egy reklámcég munkatársa volt, szintén most cserélték le egy fizetés nélkül dolgozó gyakornokra. Most azt tervezik, Maputóba, Mozambik fővárosába települnek. Miguel azt meséli, legjobb barátja épp most költözött Makaóba, a portugálajkú világ Las Vegasába. Nataliának nincsenek kételyei, ki tehet a karrierterveit romba döntő válságról: „A bankok. Sorban követték el a hibákat, és most azt mondják, mi fizessünk. De én ebbe nem megyek bele, nem akarok fizetni – mondja. – Inkább itt hagyok mindent, családot, barátokat, kultúrát, bármit, de nem fizetem meg annak a válságnak az árát, amit nem én okoztam.”

-mi-

Forrás: BBC

A nyitókép innen.

• Cimkék:
portugália brazília afrika munkanélküliség gazdaság válság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére